A Kappadókiai völgyek: Úçhisar-tól a Paşabağ-ig.

A napot az Uçhisar önterében, a városháza környékén kezdje, majd sétáljon fel a várhoz vezető, régi falu keskeny utcáin. A régi falu kőépületekből áll, amelyek egy hatalmas kődomb lábánál helyezkednek el, míg az új település közelebb van a Nevsheirtől Göremébe vezető úthoz. Még az út elején észreveheti, hogy a kőmasszívum valójában nem egyetlen csúcsból áll. A helyi önkormányzat szerint a vár két egymásnak szorosan álló, nagy kőformációból áll, amelyet a helyiek "Aga vára" és "Çavuş vára" néven ismernek. Ma egy ösvény vezet a vár csúcsára; a Wikipédia szerint a korábban használt belső utak biztonsági okokból le vannak zárva. A Wikipédia azt is írja, hogy a kő belsejében található átjárók és kamrák ma nagyrészt zárva vannak vagy járhatatlanok. Ezért a belső részekben való tévelygés helyett a kijelölt úton a csúcsra való feljutást tervezze. Az út során nézzen fel a lejtőn található ajtókra és ablakokra; a helyi önkormányzat szerint a vár belseje hosszú ostromok ellen való védelmet szolgáló élelmiszertárolók, esővízgyűjtő ciszternák és alagutak hálózatával van kialakítva. A kőbe vájt építmények egy része a bizánci korból származik és a település részét képezi. A név eredetével kapcsolatban két történet létezik. A helyi önkormányzat szerint a név a szeldzsuk és karamánogullari korokból származik, és a várat a határrövidítési, azaz a határőrségi funkciójával magyarázza. A Wikipédia szerint a helyi hagyományok szerint a területet három vár figyelte: a legkülső Uçhisar, a központi Ortahisar, és az Urgüpben található, a központként működő Başhisar. A vár magasságát illetően a források eltérő adatokat adnak meg, de mindegyik egyetért abban, hogy ez a terület legmagasabb pontja. A csúcson ne siessen, hanem a tájat négy irányba osztva vizsgálja meg. Közvetlenül alatta a Güvercinlik-völgy terül ki, ahol hamarosan sétálni fog, és azon túl a Göremé "tündérsziklái" láthatók. Nézzen Avanos irányába és a távoli Erciyes-hegység felé; a MTA tájékoztatója szerint ennek a sztratovulkánnak a magassága 3916 méter. Az Erciyes az egyik forrása a tufnak, amely a tájat formálta, vagyis a távoli hegy és a lába alatt lévő kő ugyanannak a történetnek a részei. Uçhisar a 1985-ben a UNESCO világöröskönyvébe felkerült Göremé Nemzeti Park és a Kappadókiai Képesítés területén található

A Vadiye-i Uçhisar bejáratánál, a vár közvetlen közelében kezdjük a túrát. A helyi önkormányzat szerint a bejáratnál egy fa áll, amelyre százakat számláló amulettet (nazar boncuğu) akartak. Ez a hely a völgy egyik leggyakrabban fényképezett pontja. Itt a várat háttal hagyva nézzünk a völgyre, és egyetlen pillanatban láthatjuk a Göreme-ig terjedő mélységet és a kémények szoborszerű formáit. A sétaút a völgy aljában kanyarog, és körülbelül négy kilométer hosszú, egészen Göreme-ig. A helyi önkormányzat közepes nehézségűnek minősíti a túrát, és a teljes időtartamot átlagosan másfél-két órára becsülik. Mivel Uçhisar magasabban fekszik, mint Göreme, a séta nagyrészt lejtős, és így kényelmesebb. Figyeljük a lejtőkön található kis, szabályos nyílásokat; a völgy nevét ezekről a, a sziklákba és a kéményekbe vájt galambházakról kapta. A galambházak, az önkormányzat szerint, olyan magas helyeken és sziklás területeken találhatók, ahová a ragadozók, például a rókák nem tudnak eljutni. Figyeljük meg a galambházak bejárait díszítő vörös csíkokat és mintákat. Ezeket a díszítéseket természetes pigmentekkel, például agyagfestékkel vagy helyi növényekből nyert gyökerekből készült festékekkel készítették, és állítólag segítették a galambokat abban, hogy távolról is felismerjék a fészküket. Ezeknek a galambházaknak eredetileg a mezőgazdaságban volt szerepük. A galambürülék magas nitrogén- és foszfortartalommal rendelkezik, és az önkormányzat szerint ez volt a régió szőlőültetvényeinek egyik legfontosabb tápanyaga. A Wikipédia szerint a tápanyagot a 1970-es évekig széles körben használták a régióban. A források szerint a galambtenyésztés hagyománya a 9. századig nyúlik vissza. A lejtőkön ma is láthatóak a régi szőlőültetvények és kertek, amelyek a múltra emlékeztetnek. A völgy alján köszter, kajszibarack, cseresznye és almafák találhatók, valamint tavasszal vad virágok is. A zöldellést a Vasıl-patak táplálja, amely a völgyön keresztülfolyik, és a szezonnak megfelelően kiszáradhat. A sétaút helyenként rövid, a sziklába vájt alagutakon, régi lakóhelyeken és elhagyott barlanglakásokon halad. A Göreme önkormányzata azt is írja, hogy a völgyben egy körülbelül tizenöt méter magas vízesés található, de a víz áramlása a

A Szerelem-völgy hivatalos neve Bağlıdere-völgy, és a Göreme önkormányzat szerint ez a város egyik legnépszerűbb és leggyakrabban látogatott völgye. A túra az Örencik nevű helyről kezdődik, amely a Göreme-Uçhisar úton található. Az önkormányzat szerint a völgy e ponttól indul, a Göreme-Avanos úton végződik, és hossza 4900 méter; ugyanazon az oldalon a túrát körülbelül öt kilométeresnek is említik. Ezért készüljünk fel körülbelül öt kilométeres sétára, és a fényképezéshez szükséges szünetekkel együtt két és fél órát szánjunk erre a helyre. Ahogy leereszkedünk a völgybe, a táj megváltozik; a Güvercinlik-völgy madárbarlangjaival teli lejtői helyet adnak a sziklák saját, egyedi formáinak. A völgyet a talajtól a égig emelkedő, magas és keskeny "tündérszikláknak" nevezett képződmények teszik különlegessé. A göreme-i önkormányzat szerint a völgyben található egyes sziklák akár ötven méter magasak is. Amikor ezeket a sziklákat közelről vizsgáljuk, figyeljük meg a test és a teteje közötti különbséget. A Göreme Nemzeti Parkot bemutató források szerint a lágy tufára egy keményebb kőzetréteg borul, és ez a védőréteg alatt a szikla lassan erodálódik. A sziklákon látható színkülönbségek a kőzet különböző ásványi rétegeiből származnak. A völgy nevének két magyarázatát adja az angol Wikipédia: egyrészt egy régi népmesét, amely két ellenséges család gyermekei közötti szerelmet meséli el, másrészt pedig egy újabb értelmezést, amely a sziklák alakjára alapozódik. Ismerjük a történetet, de a völgyben elsősorban a sziklákra összpontosítsunk. A göreme-i önkormányzat a völgy növényzetét is érdemesnek tartja a megtekintésre. A területen az éves csapadék alacsony, és a Wikipédia szerint a folyók mentén kívül a növényzet ritka; ezért a völgy alján található zöld sáv különösen feltűnő. A túra során néha szőlőültetvények és gyümölcsfák között haladunk, és előfordulhat, hogy a sétaút keskenyebbé válik. Az önkormányzat azt is írja, hogy a völgy Kapadócia egyik legnépszerűbb helyszíne a napfelkelte és a naplemente megfigyelésére. Ha az időjárás engedi, reggel a völgy felett repülnek a hőlégballonok, ami lenyűgöző látványt nyújt. A legjobb, ha a hőlégballonokat a hosszan álló sziklákat alulról fényképezzük, hogy a magasságuk jól látható legyen.

A Paşabağ terület a Göreme-Avanos úton található, a Kultúra és Turizmus Minisztériumának múzeumkalauzja szerint körülbelül egy kilométerre van az úttól. A terület a minisztériumhoz tartozó Zelve-Paşabağ terület része, így jegy váltása szükséges a belépéshez. A minisztérium Cappadocia múzeumkártyája magában foglalja ezt a területet, valamint a környékbeli múzeumokat és régészeti helyszíneket; a legfrissebb belépési feltételeket és díjakat a hivatalos weboldalon találja. A bejárat után kövesse a kijelölt ösvényt, és lépjen be a tündérsziklák közé. A minisztérium weboldala szerint a területet korábban "Papotok völgye" néven ismerték, és néhány tündérsziklába kápolnát és ülőhelyeket vájtak. Ma a sziklák maguk vonzzák az embereket. A Paşabağ Kapadokia egyik legikonikusabb helyszíne, ahol a két- és háromfejű tündérsziklák a leggyakoribbak. Meglátja, hogy egyes sziklák több csúcst is hordoznak, míg mások egyetlen alapra épülnek, és több "testre" oszlanak. A tündérsziklák formáját a csúcs és a test közötti határvonal mutatja. A tündérszikla csúcsa kemény, nehezen kopó kőzetből áll, míg a teste puhább, tufából. A kemény csúcs védi az alatta lévő testet az esőtől és az árvizektől. Ha a csúcs leesik, a védtelen test gyorsan kopik és eltűnik, ezért érdemes figyelni a csúcsát elvesztett, hegyes sziklákat is. A Nevşehir tartományi önkormányzat hangsúlyozza, hogy a tündérsziklák a természetes erózió, elsősorban az eső és a szél hatására alakultak ki, és ez a folyamat ma is zajlik. Ezért a látott táj nem egy befagyott pillanat, hanem egy folyamatosan változó kép. Az önkormányzat ezért a tündérsziklákat egy érzékeny örökségként tartja számon, amely a változó éghajlat és az emberi tevékenység hatásaitól függ. Ne érintse a sziklákat, és ne hagyja el a kijelölt ösvényt. A fényképezéshez lépjen néhány lépéssel hátrább, és próbálja meg egyetlen képbe több sziklával együtt lencse alá venni. A Vatan újság szerint a Kapadokia területigazgatóság itt egy olyan világítást telepített, amely nem károsítja a természetet, és a tündérsziklák naplemente után is más hangulatot árasztanak. A hivatalos forrásokból tájékozódjon arról, hogy lehetséges-e esti látogatás, és milyen időpontokban. A Paşabağ közvetlen közelében található a Zelve régészeti terület, amely három völgyből áll. Itt a telep