A Hisar-erőd a lejtőn, a Bursa városfalaitól a Hünkar Köszküig.

A túrát a Hisar délnyugati részén található Zindan Kapı kapunál kezdje. A 4/A-s vagy a Çakır Hamamról induló 4/İ-s busszal eljuthat a Pınarbaşıhoz. A Bursa Múzeumigazgatóság szerint a falak a Kr.e. 2. századig nyúlnak vissza, a bitíniai király, I. Prusias idejéig. A rómaiak, a bizánciak és az oszmánok folyamatosan restaurálták és használták őket a 19. századig. A Kulturális Portál szerint a teljes hosszuk 3,38 kilométer, és a Tophane és a Çakır Hamam között 14 bástyát számolnak. A Wikipédiának megfelelően a ma is látható falak többsége a Kr.u. 3. században épült, a gótok támadása után. A Zindan Kapı kaput 2015-ben kezdték felújítani, és 2021. október 17-én nyitották meg újra. A kaput elnevező börtönök egy kortárs művészeti galériává alakították át. A bejáratnál található "Kanlı Kuyu" (Vérkút) állítólag a testbüntetések helye volt. A három szinten a bitíniai és hellenisztikus, a római és bizánci, valamint az oszmán korszakot mutatják be. A harmadik szintről a 9. és 10. számú bástyákhoz lehet eljutni. A múzeum honlapján a túra során a terület ideiglenesen zárva lehetett; a bursamuze.com oldalon ellenőrizze, hogy nyitva van-e, vagy ha zárva van, nézze meg kívülről, majd folytassa tovább. A Kulturális Portál szerint a kapu keleti oldalán található sarokbástyát 1418-ban építtette Çelebi Sultan Mehmed, és sértetlenül megőrizte eredeti formáját. Ez a falak egyik legjobban megőrzött része, ezért érdemes először ezt megnézni. A kapu két oldalán az egykori börtön maradványai láthatók. A Wikipédia szerint a déli oldalon, ahol a védelem a legnehezebb, egy dupla fal található, míg északon, keleten és nyugaton egyetlen fal húzódik a magas mészkő lejtők mentén. A Zindan Kapı-tól keletre, a Pınarbaşı park felé sétáljon. A Kulturális Portál a parkban található Fetih Kapı-t egy régi ünnepi és vásári területként említi. A kaput ma egy ünnepi térként használják, és minden évben a hódítás ünnepe alkalmából rendezvényeket tartanak itt. A Wikipédia szerint a kapu egy 1,15 méter széles kapu, és mivel itt gyűltek össze az Uludağ-ról érkező vizek, "Su Kapı" (Vízkapu) néven is ismert. A következő kapu a Yer Kapı. Ez a kapu a Üftade Mecsét közelében található, a belső vár területén lévő, a hellenisztikus városrendezés nyomait h A vonal keleti végén található Saltanat kaput, más néven Hisar kapu, a Kulturális Portál szerint a török hódítás előtti Bursa fővárosának egyik fő bejárata volt, és innen vezetett az Selyemút és a Fűszerút. Az 1855-ös földrengés megrongálta a falakat és a kapukat. A Wikipédia szerint 1904-ben a korábbi kormányzó lebontatta a Saltanat kaput, majd a 2000-es években a mérnök, İbrahim Yılmaz rekonstrukciója alapján újjáépítették. A restaurálás során a meglévő köveket megőrizték, és eltávolították a növényi gyökereket. A régi és az új építészeti stílus találkozásának vonala a kapu ívén látható. A Kulturális Portál szerint a falak első 500 méterének és a Saltanat kapu restaurálási projektjét a védelmi bizottság 2005 elején jóváhagyta. A Wikipédia hozzá teszi, hogy az Osmangazi és a Nagyvárosi önkormányzatok 2004 óta dolgoznak ezen a projekten. Az északi falon, az Osmangazi sugárúton található a Surüstü Konağı épület, amely egy bástyára épült. Az Osmangazi önkormányzat 2008 és 2011 között építette újjá, miután elkészült a tulajdonjogi rendezés. Az épület elől nyíló kilátás a síkságra azonnal megmutatja, hogy miért volt Hisar két évezreden át védelmi vonal. A kapuk íveinek fényképezéséhez válassza azokat az időpontokat, amikor a felületek nem árnyékosak. A Pınarbaşı felől reggel, a keleti Saltanat kapu felől pedig délben jobb a fényviszonyok. A Saltanat kaputól a Tophane park néhány perc sétára található, és a túraút oda vezet. Források: Kulturális Portál, Bursa falai; Bursa Múzeumok, Zindan kapu; Wikipédia, Bursa vára.

A Saltanat Kaputól indulva, a Hisar északkeleti részéhez sétáljon; a Tophane Park a síkságra néző terasz tetején található, azon a helyen, ahol egykor a régi Meydan-ı Osmaniye állt. A TDV Iszlám Enciklopédia Bursa című szócikke szerint ez a hely az, ahol Orhan Gazi alapította a síkságra néző palotát, és a palota helye ma a Tophane néven ismert. Ugyancsak ebben a cikkben szerepel, hogy Orhan Gazi átalakította a várbeli kolostort mecsetté, és egy 1337-1338-as felirat bizonyítja, hogy itt egy mecset épült. A park közepén egy óratorony emelkedik; a Wikipédia szerint 33 méter magas, 4,65 méter széles és hat szintből áll. Az Abdülaziz uralkodása alatt épült első torony ismeretlen időpontban, a 1900-as évek előtt omlott össze. A mai torony építését 1904. augusztus 2-án kezdték, és 1905. augusztus 29-én fejezték be; Reşit Mümtaz Paşa kormányzó ünnepélyesen megnyitotta a tornyot II. Abdülhamid trónra lépésének 29. évfordulóján. A cikkben szereplő táblázat a befejezés évét 1906-nak adja meg, míg a szöveg 1905-öt; a szöveget tartjuk helyesnek. A legfelső szinten négy tárcsa található, amelyek mindegyike 90 centiméter átmérőjű, a déli bejáratnál egy 89 lépcsős fa lépcső vezet fel, és az óra ma már elektronikus. A torony magassága miatt tűzfigyelő tornyként is használták, és a nagyvárosi önkormányzat továbbra is ezt a funkciót fenntartja; nem mindig lehetséges belépni, a teljes képekhez a park másik oldaláról kell fotózni. A torony egy makettje a 2012-ben Safranboluban nyílt óratornyok parkjában található. A park szélén található kilátópont a Bursa-síkságra és a város északra néz; innen láthatja, hogy miért építették a Hisart erre a sziklára. Mivel a síkság északra található, a nap egész nap a hátán van, és a legjobb fényképezési idő a reggeli órákban. A torony mögött találhatók Osman Gazi és Orhan Gazi mauzóleumai; a Kültür Portál szerint a bizánci korból származó, kör alaprajzú építmény az 1801-es tűzvészt követően sérült, az 1855-ös földrengés során pedig mindkét mauzóleum teljesen elpusztult, majd 1863-ban Sultan Abdülaziz építette újjá. Osman Gazi nyolcszögletes alaprajzú, vörös gránitból készült, hét ablakkal rendelkező mauzóleuma ez a 1863-ban épült ép Ha nem szeretne gyalogolni, vegyen azokra a buszokra, amelyek az Atatürk sugárúton haladva a Yeşil városrészbe mennek, ahogy a Kulturális Portál leírja. A BursaRay városi vasút Şehreküstü állomása is közvetlenül Hisar alatt található. A Nagy Mecsét és a karavánszállók nem tartoznak ezen az útvonalon, ezeket az első főváros és a piac útvonalán találja, most pedig csak áthaladva folytassa az utazást. Forrás: Wikipédia, Tophane Óratorony (Bursa); TDV Iszlám Enciklopédia, Bursa; Kulturális Portál, Oszmán Gazi mauzóleuma.

A múzeumot a zöld mecset mellett található medresze épületében találja, a Yeşil Caddesi, Zehrimar Camii Sokak címen. A Kulturális és Turizmus Minisztériumának weboldala szerint a múzeum nincs zárva, a nyitvatartási időkre és a belépődíjra a muze.gov.tr oldalon tájékozódhat. A Müzekart elfogadott. Az épület a Yeşil komplexum része, a Sultaniye Medreseneként is ismert, és az oszmán kori medresék egyik legkorábbi példája. A minisztérium szerint a komplexum építése 1414 és 1424 között történt, az építészeként Hacı İvaz Paşát nevezték. A TDV Iszlám Enciklopédiájának információi szerint a mecset építése 1414-ben kezdődött, és 1419 decemberében fejeződött be. A felirat Hacı İvaz Paşát említi, mint az épület tervezőjét. A Çelebi Mehmed által épített komplexum, a Kulturális Portál szerint, új életet lehelt a Timur hódítás után megrongyolódott Bursába. Hacı İvaz Paşa neve ismerős lehet: ez a miniszter, aki a városfalakat védte és helyrehozta, itt pedig a komplexum gondnokaként és főépítészeként tevékenykedett. A TDV szerint 1424-ben kényszermegoldorásként Bursa városában kellett maradnia, és 1428-ban egy pestisjárványban hunyt el. A bejárat a északi oldalon található, kereszthíval fedett előcsarnokból (eyvan) nyílik. A Kulturális Portál szerint a tervek alapján a forma téglalap alakú, csak a fő előcsarnok nyúlik ki. A téglalap alakú udvar három oldalát fedett folyosók (revak) veszik körül; a kőből és téglából készült folyosók íves nyílásai faragott oszlopokra és párkányokra támaszkodnak. A folyosók mögött tizenhárom cella, egy tanári szoba és a bejárat melletti előcsarnok található. A TDV tervek szerint a komplexumnak három előcsarnoka volt, és a tervek szerint az épület sosem készült el teljesen; a Kulturális Portál szerint a medresznek két szintje volt, de Çelebi Mehmed halálával a felső szint sosem készült el. Az udvar közepén állva érdemes elgondolkodni az elmaradt felső szinten; az épület egy halálhírrel félbe szakadt. A minisztérium szerint a tervek az Anatóliai Szeldzsukok nyitott udvaros medreszeit emlékeztetik; az anyagok: törmelékkő, faragott kő és tégla. Bursa első múzeuma 1902-ben egy iskola udvarában nyílt, a környékről gyűjtött etnografikus és archeológiai leletekkel. 1904 szeptemberében hivatalosan megnyílt, mint a Müze-i Hümayun (Királyi Múzeum A mecset és a mauzóleum nem tartoznak ezen útvonal állomásai közé; ezeket részletesen bemutatják az első fővárosi útvonalon. Azonban, amikor kilép a kapun, a Zöld Mauzóleum csiszolt mázas felülete fogadja. A TDV (Türk Diyanet Vakfı) szerint az imáret konyhatörzseit nemrég felújították, és most kávézóként használják, ami egy rövid pihenőhely lehet a lejtőn való mászás előtt. Az utolsó állomásra vezető út emelkedő: a Hünkar Köszkü (Sultan Palotája) a Zöld területének délnyugati részén található, az Uludağ hegy lábánál, Temenyeri nevű helyen, és körülbelül egy kilométeres emelkedőn érhető el. A Bursa Múzeumok Igazgatósága szerint a 37-es busz az Atatürk Caddesi úton közlekedik a palotához, ami kényelmes megoldás azok számára, akik nem szeretik a lejtőket. A palota hétfőn zárva tart; ha hétfőn járja az útvonalat, tegyen egy napot a látogatás elhalasztására. Források: Kulturális és Turizmus Minisztérium, Bursa Török-Iszlám Művészeti Múzeum; Kulturális Portál, Zöld Iszlám Iskola; TDV Iszlám Enciklopédiája, Zöld Mecset Komplexuma.

A Köşk Mollaarap városrészében, a Köşk úton található. A kertkapun belépve először a homlokzat háromszögletes oromzatát és a redőnyöket láthatja. A Bursa Múzeumok Igazgatóságának információi szerint a palotát 1844-ben építtette Mehmed Salih Paşa, Bursa kormányzója, hogy fogadja II. Abdülmecid szultánt. Az építkezés körülbelül 19 nap alatt fejeződött be. A Kulturális Portál 1859-re teszi az építés évét; a múzeum saját oldala és a Wikipédia mindkettő szerint 1844-ben épült, és II. Abdülmecid 1844. június 29. és július 2. közötti látogatása is ezt támasztja alá. A múzeum oldala szerint a palota a Tanzimat után Bursa első és egyetlen nyugati stílusú épülete volt; akkoriban Kasr-ı Hümayun néven ismert. A Kulturális Portál és a Wikipédia szerint az építészet két emeletes, francia empire stílusú; a vakolt falak egy fa vázra épülnek, és a palotában egy őrszoba és egy garázs is található. Abdülaziz 1862. április 18-án, V. Mehmed Reşad pedig 1909. augusztus 23-án tartózkodott itt. 1922-ben Atatürk fogadta itt a Függetlenségi Háború vezetőit 12 napon keresztül; a Wikipédia szerint 1922. október 16-án Ismet İnönüvel és Kazım Karabekírrel tárgyalták a Lözán-i egyezményt. Atatürk 1925-ben, 1931-ben és 1935-ben is meglátogatta Bursát, és minden alkalommal itt szállt meg; a múzeum oldalán szerepel, hogy 1925-ben Sabiha Gökçent fogadta örökbe ebben a kertben. A palota idővel Kasr-ı Milli, Cumhuriyet Köşkü és Atatürk Köşkü néven vált ismertté. A Wikipédia szerint 1982-1983-ban felújították; 1995-ben a Milli Saraylar és a Nagyvárosi Önkormányzat restaurálta, és a palota 2003. május 29-én nyílt meg városi múzeumként. A belső térben tilos a fényképezés és a telefonálás, a szőnyegeken nem szabad elhagyni a kijelölt útvonalat, és a bútorokhoz nem szabad hozzányúlni. A múzeum egyszerre maximum 30 látogatót fogad, ezért zsúfolt időszakokban rövid várakozásra számíthat. A legfrissebb látogatási feltételekről a bursamuze.com oldalon tájékozódhat. A földszinten a bejáratnál található előcsarnok, a fogadóterem, Atatürk szobája, a dolgozója, Sabiha és Ülkü hálószobái, a pihenőhelyiség és az őrszoba tekinthető meg. A A Kultúra Portál szerint a kert a Bursai panorámára néz, és a kertben található szökőkút felülete Kütahya kerámiával van borítva. A kertben található "Bursa palotáinak" szabadtéri kiállítása a város többi palotáját mutatja be. A múzeum látogatását 15-20 perccel számolják, de a kert, a kiállítás és a kilátás miatt érdemes 45 percet szánni rá. Ha az útvonalat délutánra tervezték, akkor a kert a síkságra néző oldala lesz a nap vége; reggel a Hisarból látott síkságot most a szemközti lejtőről láthatja. A visszaútra a 37-es busszal mehet az Atatürk sugárútra, ahonnan elérheti a Heykelhez vezető útvonalat, majd a BursaRayra. Források: Bursa Múzeumok, Hünkar Köşkü Múzeuma; Kultúra Portál, Hünkar Köşkü; Wikipédia, Hünkar Köşkü.