A Hamamönü negyedtől az Ulucanlarig: szállodák, múzeumok és egy börtön.

Az Anıtkabír közvetlen közelében, az Atatürk sugárút elején található, öt szintes, neoklasszikus épület osztrák építész, Clemens Holzmeister alkotása. Az épületet 1933-34-ben az Ingatlan- és Örökségi Bank központi székhelyeként építették. Amikor a bank 1946-ban egy másik intézménnyel egyesült, az épület a posta tulajdonába került, felújították, és 2013 októberében megnyitották benne Törökország első és egyetlen postabélyegző múzeumát. A 6500 négyzetméteres területen, öt szinten 4404 eredeti postabélyeg és mintegy 1500 darab a világ különböző országaiból található; a legfelső szinten a Világgazdasági Fórum tagállamai által kibocsátott bélyegek kiállítása látható.

A múzeum szintjein felfedezheti a postai és kommunikációs történet tárgyait, valamint megtudhatja, hogyan készülnek és hogyan használják a postabélyegeket. Ezt követi az oszmán és a köztársaság kori bélyegek kiállítása. A tematikus szekciók kulturális örökség, Atatürk, közlekedés, sport, természet és turizmus témákra összpontosítanak. Ha gyermekkel látogatja a múzeumot, az interaktív képernyők és a mozi terem segítenek a programban. A kilépésnél egy emléktár található, ahol postabélyegeket vásárolhat, valamint egy kávézó is.

Még akkor is érdemes meglátogatni az épületet, ha nem foglalkozik postabélyegekkel: Holzmeister egyik fontos alkotása Ankara városában, és a belső tér még mindig a régi bankközpont komolyságát sugallja. Figyelje meg a lépcsőház és a folyosók méreteit, és láthatja, milyen komoly képet szeretett kialakítani a fővárosnak. A látogatás időpontjait és a belépési feltételeket a hivatalos forrásból ellenőrizze, mivel hétvégén zárhat lehet. A múzeumból kilépve az Anafartalar sugárúton sétálhat a régi város felé, ahol a Hamamönü található, az Ulus városrész délkeleti részén, könnyen megközelíthető gyalog.

Forrás: Wikipédia, PTT Postabélyegző Múzeum; Wikipedia, Stamp Museum; Kulturális Portál.

A Talatpaşa sugárútról lépjen be a városrészbe, majd keresse meg az Art Streetet (Sanat Sokağı); a címe: Hacettepe Mahallesi, Tanış utca. A helyi önkormányzat által helyreállított huszonkét ankarai stílusú épület 2010 óta művészek számára áll rendelkezésre: a felső szintek műhelyek, az alsók galériák. Itt készülnek és értékesítik a festményeket, a márványfestményeket, a kalligráfiákat, a csiszolt kerámiákat, az üvegművészeteket, a kerámiákat, a bőrtermékeket, a filctermékeket, az ezüstékszereket és a dísztárgyakat. Nyitva tartó műhelyekbe beléphet, és megfigyelheti a mestereket a munkájuk során, de előtte kérdezze meg, hogy készíthet-e fényképeket.

Ezután sétáljon a Kabakçı Konağıhoz. Az önkormányzat által felújított palota esténként a Hamamönü beszélgetéseknek ad otthont; minden este más téma és vendég vesz részt az eseményeken, az irodalomtól a zenén át a történelemig és a hagyományos művészetekig. A programot az önkormányzat közleményeiben találja meg; a nap folyamán a palota külső részét és udvarát láthatja. A Kamil Paşa és a Beynamlızade paloták is a hasonló átalakítás részei.

Érdemes tudatosan, a történelem ismeretében járni ezt a városrészt. 1997-ben a védelmi bizottság döntést hozott, 1999-ben pedig elkészült a tervezés, majd 2006-ban elkezdődött a közterek felújítása az İnci és a Dutlu utcákból. A mintegy háromszáz épületből nyolc védett emlékhely, huszonkettő pedig hagyományos ház; a többi jelentős része ankarai kőből, fából és téglából épült újjá. 2007-ben a régi piacot lebontották, és a mai tér jött létre. Egyes kutatók a helyet nosztalgiát keltőnek tartják, míg a látogatók a történelmi hangulatot emelik ki. Érdemes mindkét véleményt meghallgatni, és saját szemmel meggyőződni: melyik homlokzat régi, melyik új, a kő színe és a fa kopása mind elárulja a történetet.

Innen néhány perc sétára található a Nemateri Kulturális Örökség Múzeuma, a Taceddin dergája pedig a városrész Hacettepe felé eső végén található.

Forrás: Altındağ önkormányzat, Hamamönü Art Street; Török Turisztikai Enciklopédia; Wikipédia; Ankara kormányzóság; DergiPark (Tekin 2025; Poyraz és Gündoğan 2014).

Az Öz utca, amely a Talatpaşa sugárútra nyílik, egy hagyományos ankarai ház, amely Törökország első immateriális kulturális örökségének múzeuma. 2013-ban alapították a Gazi Egyetem Török Néprajzi Kutató és Alkalmazó Központja, melynek finanszírozását az Ankara Fejlesztési Ügynökség 2011-es támogatási programja biztosította, a ház használati jogát pedig az Altındağ önkormányzat adta. Itt nincsenek kirakott vitrinek, hanem szobák: egy ebru (márványfestés) és egy lúdfestés műhely, egy színházi sarok árnyékszínházhoz és bábjátékhoz, egy meseként mesélő szoba, egy nászszoba, ahol a hagyományokat és a bölcsődaltokat mutatják be, egy társalgószoba, ahol a mesélő ült, egy játékhelyiség, ahol mangalát és öt kövest játszanak. A Karagöz, a meddah, a orta oyunu és a falusi népszínjátszás is a bemutató program része; az ankarai mesék, népdalok és versikék az egyes szobák között terjengenek.

A múzeum legnépszerűbb látogatói az általános iskolás csoportok; hétköznapokon reggel találkozhat velük a vezetett csoportokkal. Ez nem feltétlenül hátrány, hiszen a múzeum már önmagában egy élmény, és a gyerekek kérdései a legjobb útmutatók. A felnőtt látogatók számára a délután a legjobb időpont. Itt megtanulhatják a mangalát játszani, megnézhetik az ebru medencét, meghallgathatják egy bölcsődal szövegét; mindez rövid idő alatt megtörténik, de a Hamamönü utcák után jó pihenő.

A nyitva tartásért hívja a múzeumot; a belépési feltételek változhatnak. A múzeum kicsi, negyvenöt perc elegendő. Kilépve kövesse a Talatpaşa sugárutat, majd forduljon a Taçlı utcába; ott található a Taceddin Sultan mecset és a dzsámí.

Forrás: Kulturális Portál; Ankara Fejlesztési Ügynökség; Wikipédia.

A Hacettepe kampusz peremén, a Taçlı utcában található a Taceddin dergáh, amely egy mecset, egy mauzóleum, egy temető és egy kétszintes faépület. A 17. század közepén épült, és azt gondolják, hogy Celveti szufi mester, Taceddinzade Mustafa Efendi alapította, aki Szent Mahmud Hüdayi környezetében tevékenykedett. Az első épületek agyagból és fából készültek; amikor ezek elpusztultak, II. Abdulhamid szultán hatvanezer kurust különített el a kincstárból, és 1892 és 1901 között újjáépítették a mecsetet, a minaretet és a mauzóleumot. A felirat 1319 (1901) évének dátumát hordozza. A vörös andezitből készült mauzóleum és a téglából épült, téglalap alaprajzú mecset ma is nyitva van a hívők számára; az épületegyütteset 1988-ban és 2008-ban felújították.

A történet lényege a dergáhban található vendégszobában rejlik. Mehmet Akif Ersoy, Burdur képviselője, 1920 májusától 1921 májusáig ebben a szobában lakott, és itt írta a "Safahat" hatodik könyvét, valamint a Török Nemzeti Himnuszt. Az épületet 1949-ben a városi tanács határozata alapján múzeummá alakították, de hosszú ideig elhanyagolták; 1982-ben felújították, és 1984-ben nyitották meg a látogatók számára. A szobák egyszerűek, kevés a bútor; a lényeg a hely önmaga.

A dergáhtól néhány lépésre, a Sarıkadı utcában a 47. szám alatt található a Mehmet Akif Ersoy Irodalmi Múzeum-Könyvtár. 2011. március 12-én, a himnusz elfogadása kilencvenedik évfordulóján nyitották meg; ez Törökország első irodalmi múzeum-könyvtára. A régi ankarai házra emlékeztető, kétszintes épületben körülbelül hétezer könyv, közel száz időszaki kiadvány, a költő zsebcselete, szemüvege, rózsafüzére és arcképei találhatók; a felső szinten az Ankara Városi Könyvtár és egy ankarai tetőszerkezetű tárgyaló található. Nyitott polcrendszerrel rendelkezik, ahol ücsögözve olvashat. Hétfőn zárva; a hétvégekre látogasson el a weboldalra.

A mecsetbe csak a közös imák időszakaiban lépjen be, vegye le a cipőit, és olyan ruhát viseljen, amely takarja a vállait és a térdeit, és legyen csendes. A mauzóleum és a temető a mecset részei, külön látogatást nem igényelnek

Az Ulucanlar utca 63. szám alatti, kőfalú épület 1925-ben börtönként nyílt meg, és nyolcvan évig Ankara központi börtöneként működött. 2006-ban, amikor a foglyokat áttelepítették a Sincanban található új börtönbe, az épület bezárult. 2009-ben az Altındağ önkormányzat átvette, és 2011 júniusában múzeumként és kulturális központként nyílt meg, megörökítve nyolcvanéves történetét. Azóta több mint egymillió látogató fordult meg itt.

A kiállítás középpontjában a cellák állnak. A 9-es és 10-es számú cellákat a foglyok a "Hilton" néven emlegették; a 4-es számú cellát és a különhelyeket 22 viaszfigura segítségével hitelesen rekonstruálták; az 5-ös és 6-os számú cellákban a korábban itt raboskodó újságírók, írók, költők és politikusok életrajzai, családjaiktól származó személyes tárgyaik és a börtönben készített fényképeik tekinthetők meg. A fürdőt, a könyvtárat és a konferenciatermet is meg lehet tekinteni. Az udvaron található akasztófa a múzeum legszomorúbb része: itt tizenkilenc embert végeztek ki. Ezt a részt csendben járja be, legyen óvatos a fényképezéssel, és ne vegye figyelembe kisgyermekes családok számára.

A múzeum nem vitat semmit, csak bemutatja: a cellák méretét, az ágyakat, a falakra írt feliratokat, a leveleket. Nem arról szól, hogy ki volt igaz, hanem arról, hogy az emberek hogyan éltek itt; úgy tekintse meg. Amikor kilép az udvarra, álljon egy pillanatra; a börtönfalon túl a forgalom és a városi élet folytatódik, ez a kontraszt felezi el, amit a múzeum elmondani szeretne.

A nyitva tartás pontos időpontjait ellenőrizze az önkormányzat weboldalán. Kilépve az Ulucanlar utcán lejöhet a Cebeci városrészbe; az Ankaray vasútvonal Kurtuluş és Dikimevi megállóhelyei ezen a területen találhatók. Ha fáradt, ugyanazon az úton térhet vissza a Hamamönü városrészbe, majd a Talatpaşa sugárúton szállhat autóbuszra.

Forrás: Altındağ önkormányzat; Kulturális portál; Wikipédia; Wikipedia, Ulucanlar Prison Museum.