A Falez-parttól a Hıdırlıkig, a Muratpaşa-part.

A Lara sugárúton kezdje a Düden Park bejáratánál. A városközpontból Larába közlekedő önkormányzati buszok elhaladnak az úton; a leszállóhely néhány lépéssel a park bejáratától van. Mielőtt ideérne, tisztázza a zavart: Antalyában két Düden-vízesés van, a Kepezben található Felső Düden egy erdőben található, és egy forrásba ömlik. Az Ön által látogatott Alsó Düden a patak utolsó szakasza, ahol a víz egy sziklaszirtről közvetlenül a Földközi-tengerbe zuhan. A Kulturális Portál ezt a vízesést "Karpuzkaldıran" néven is jegyzi, és a zuhanás magasságát körülbelül 40 méternek adja meg.

A parkban kövesse az ösvényt a tenger felé, és először a sziklaszirt peremén található, korlátos kilátóhoz menjen. Innen nem a vízesés elülső részét látja, hanem oldalról és felülről; a víz a sziklán való elszakadását és a mélybe zuhanását, valamint a benne kialakuló ködöt a legjobban innen lehet megfigyelni. Ha a szél a tenger felől fúj, a köd feljut a teraszra, ezért gyakran tisztítania kell a fényképezőgépe objektívét. Reggel a nap a hátában lesz, és nagyobb az esélye, hogy szivárványt lásson a ködben; délután a fény egyenletesebb, míg este a tenger felé néző oldal ragyog, és a vízesés árnyékban marad. Ezért a fényképezés legjobb időszaka reggel, és ennek is egyike, hogy az útvonal innen kezdődik.

A terasz után fedezze fel a park többi részét. A Düden Park egy fás terület a sziklaszirt tetején; vannak padok és a parttal párhuzamos ösvények, a part mentén a talaj nedves lehet a víztől és a ködtől, ezért semmiképpen se lépjen ki a korlátokból. A vízesés keleti oldalán található a Gençlik Park, amelyet a Kulturális Portál kilátópontként javasol; ez a park, amelyben piknikterület és parkoló is található, egy másik kilátást kínál a vízesésre. Ha van idő, látogasson ide is, mert csak a szemben lévő partról láthatja a víz teljes zuhanását a tengerbe.

Akik a vízesést alulról szeretnék látni, azoknak a harmadik lehetőség a tenger. A Kaleiçi kikötőből induló hajókirándulások a sziklaszirt mentén haladnak, és eljutnak a vízesés elé; a Düden az egyetlen vízesés Antalyában, amelyet hajóról lehet megtekinteni. Ezt a lehetőséget a nap végén, a kikötőbe érkezéskor is megfontolhatja; a menetrendekről és az árakról tájékozódjon a helyi vállalkozásoknál. A Düden-patak és a vízesés területét 2020-ban

A parkba a keleti oldalról, az Atatürk sugárút végén lehet bejutni. Amikor belép, figyeljen arra, mit lát először: egyenes vonalakat, szimmetrikus virágágyásokat és széles sétányokat, amelyek egymással szemben haladnak. Ez a rend nem véletlen. A park építését 1935-ben kezdték, és a mai napig érvényes tervet 1940 és 1945 között készítették el Haşim İşcan kormányzó vezetésével, a tervező pedig Necmettin Ateş volt. Engin és Erdoğan 2020-ban megjelent cikkük részletesen ismerteti, hogyan merítette a tervezés a Barokk és Reneszánsz kertek geometriai elveiből. A nagyvárosi önkormányzat azt is megjegyezte, hogy a park eredeti neve İnönü Park volt. A tengerszinttől 35-40 méter magasságban, egy sziklafal tetején elhelyezkedő park a város egyik legrégebbi parkja.

A park gerincét három párhuzamos sétaút képezi. Mindhárom kelet-nyugat irányban vezet a tenger felé, és mindegyik egy sziklafal melletti kilátóteraszhoz ér. A legjobb módja a park felfedezésének, hogy az egyik úton sétáljon a tengerig, majd a kilátóteraszokon keresztül haladjon a part mentén, majd egy másik úton térjen vissza. A kilátóteraszokat a cikkben is említett "mirador" néven ismerik; ezeken a teraszokon szökőkutak, pergolák és lépcsők találhatók, amelyek a korai köztársasági parkok közös elemei. A teraszokról a Antalya-öböl, nyugatra a Konyaaltı part, és a háttérben a Beydağ-hegység látható. Egy tiszta napon, amikor a hegyek hóval borítottak, ritka látványt kaphat, amikor a tenger és a hó egyetlen képben találkozik.

Használja a teraszokat a szobrok felkutatásához. A nagyvárosi önkormányzat listáján szerepel, hogy Mehmet Aksoy 1970-es évek végén készített "Munkás és Gyermek" című szobra a második teraszon található, Kuzgun Acar "Kéz" című szobra a harmadik teraszon, míg Cahvar Göktaş "Don Quijote" szobra a második és harmadik terasz között helyezkedik el. A park északi részén 1965-ben épült Atatürk Stadion helyén egy rendezett terület található, miután 2016-ban lebontották. Ma a nagyvárosi önkormányzat épülete és a város színháza is a park területén található. A cikkben említik a köztársaság kori épületeket, például a régi selyemhernyótenyésztő házat és a mezőgazdasági épületet, amelyek megőrzését javasolják. Amikor ezeket látja, emlékezzen arra, hogy a park nem csupán egy zöld terület, hanem egy korábbi tervezési dokumentum is.

A dél

A toronyhoz közeledve először távolról nézzük meg. Egy négyzet alakú alapra épült, hengeres testű építmény, a teljes magassága 14 méter. Ez a két részből álló felépítés adja meg a torony egész történetét. A nagyvárosi önkormányzat egy 1. vagy 2. századi mauzóleumként mutatja be a tornyot, és a tetején található tizenkét fejsze motívumra hivatkozva a Marcus Calpurnius Rufus családjához köti. Yiğit 2022-es cikke szerint a tornyot jelzőtoronyként használták a kikötőbe érkező hajók figyelésére, és mivel az alsó szinten freskók maradványai találhatók, egyes források hősi temetkezési helyként tartják számon. Az alapot körbejárva figyeljük meg a faragott kövekből készült lépcsősorokat; a források szerint a hengeres testet egy másik időszakban emelték. A főbejárat a keleti oldalon található. A nagytáblás leírás szerint a kapun keresztül egy hosszú folyosó vezet egy kis, kereszthalmazú térig; az alsó szinten található szoba falán évszázadok óta tartó vízszivárgás miatt a freskók nagy része eltűnt. A felső szintre egy lépcső vezet a folyosóból, ahol egy terasz található a vastag falak körül. A belső tér időnként látogatható; a bejáratnál dolgozó személyzttől érdeklődjünk, ha zárva van, a külső környezet és a feltáró terület legalább annyit elmond a tornyról. Az Antalya kormányzat szerint a városban ma is láthatók a falak maradványai, többek között a Hıdırlık torony, a Hadrianus kapu és az óratorony. A torony éppen azért áll a várfalak sarokpontján, mert a szárazföldi és a tengerparti falak itt találkoznak. A torony későbbi története a kövekre van vésve. A bizánci időszakban a szilárd szerkezete miatt a város védelmében részt vett, és a falakhoz kapcsolódott; a DHA 2026 augusztusában közölt híre szerint a szeldzsuk időszakban kastélyként, az oszmán időszakban pedig katonai raktárként használták. A neve is egy új réteget ad hozzá: a "Hıdırlık" az a hely, ahol a Hıdırellez tavaszi ünnepét tartják, és Anatoliában számos városban találhatók ugyanezzel a névvel ellátott dombok. A legújabb fejlesztés a torony környékén található. A nagyvárosi önkormányzat Múzeumigazgatóságának felügyelete mellett zajló feltáró és kilátóterasz projekt befejeződött, és a terület 2026 júliusában nyitott meg a látogatók számára. A feltárások során egy i.e. 2. századi, egy tartományi kormányzó számára készültnek feltételezett mauzóleum, olyan épületek, amelyeket a korai biz A negyven perc elegendő ahhoz, hogy körüljárja a tornyot, megtekintse a feltárási területet és pihenjen a teraszon. Ahhoz, hogy a kikötőbe ereszkedjen le, a torony elől észak felé induló Hesapçı utcába kell lépnie; ez az utca az Hadrianus kapuig vezet, de néhány utcát követve forduljon balra, nyugat felé, és ereszkedjen le a városréteg meredek, köves utcáin a kikötő felé. A séta nem tart tovább tizenöt percig, de ügyeljen, mert a kövek csúszósak, ezért ne siessen. Forrás: Antalya Városközpontja; Yiğit 2022, A tudomány harmóniája; DHA 2026.08.28; Antalya Kormányzat.

A Kaleiçi utcáiból leereszkedve, amikor a kikötőhöz érkeztek, először a kikötőre kell tekintennetek. A nagyvárosi önkormányzat szerint ez a félköríves természetes kikötő a hellenisztikus korban épült, bejárata 110 méter széles, és a mai mólak valószínűleg a hellenisztikus falak maradványain épültek. A bejárat két oldalán korábban tornyok álltak, melyek között egy lánc volt kifeszítve; 1472-ben egy pápai hajó flottája elszállította ezt a láncot Rómába. Az Antalya kormányzat közlése szerint, még az ókori Attaleia városának alapítása előtt is itt volt egy Korykos nevű, kalózok által használt kikötő. A Játékmúzeum éppen ebben a régi kikötői épületben található.

A múzeumot 2011. április 23-án nyitották meg a nagyvárosi önkormányzat, a törökországi harmadik játékmúzeum, melyet Sunay Akın, az isztambuli Játékmúzeum alapítója irányított. A körülbelül 650 négyzetméteres épület tíz részre van osztva, és a játékokat időszakok és témák szerint helyezték el a vitrinekben. A gyűjtemény mérete eltérő források szerint változik: a kormányzat 1500 darabról, a nagyvárosi önkormányzat pedig 3000 játékról beszél; a gyártási évek tekintetében pedig az 1800-as évek közepétől kezdve az 1980-as évekig terjedő időszakot említik. Figyelmetek fordítsatok arra, hogy a játékok Németországból, az Egyesült Államokból, Oroszországból, Japánból és Törökországból származnak; érdemes megfigyelni, hogy ugyanaz a játék hogyan változott az egyes országokban.

A legjobb, ha a bejárattól kezdve a vitrineket a számuk szerinti sorrendben nézitek meg, mivel a részek nagyrészt időrendi sorrendben követik egymást. A korai, ipari forradalom idején készült, gyári játékok és babaházak a legrégebbi részben találhatók; a középső részekben pedig ónautók, húzós állatok és vonatok makettjei láthatók. A Törökországban készült játékok és a Nasreddin Hoca, Keloğlan, Temel Reis nevű, jól ismert hősöknek szentelt rész különösen érdekes a felnőtt látogatók számára, akik itt találhatják meg a saját gyermekkori emlékeiket; itt érdemes hosszabb időt tölteni. A vitrinek üvege fényvisszaverő, ezért a fényképezéshez kapcsoljátok ki a villant, és enyhén szögben készítsetek felvételeket.

A múzeum melletti kétszintes műhelyépületben három évnél idősebb gyermekek számára foglalkozásokat szervez