A Boztepe-ről a Hamsiköy-be: Az ókori karavánút nyomán.

A város keleti részén, a Boztepe-hegyen kezdje az útvonalát, és elsőként menjen a kilátópont szélére, ahonnan lenézhet a városra. Innen egy pillantással láthatja a kikötőt, a történelmi városközpontot és a tengerparton végigfutó várost. A Trabzoni Körzeti Kultúra és Turizmus Igazgatóság a Boztepe-t a városra néző, fontos tájjellegű területként és kikötőként definiálja. Ez a leírás ma is igaz, hiszen a hegy évszázadok óta a város levegőjét biztosító, nyitott terület. Amikor a kikötóra néz, tartsa szem előtt, hogy egy, a Belleten nevű kiadványban szereplő kutatás szerint a Bayburtból és Gümüşhanéból érkező karavánutak többsége a Boztepe-n keresztül vezetett a városba. Tehát az a hely, ahol most áll, az a legutolsó pont volt, ahol az Anatóliából érkező áruk a tengerhez érkezés előtt áthaladtak.

Ezután kövesse a kelet felé vezető, fából készült sétaútat. Az Ortahisar önkormányzat által épített út körülbelül 1100 méter hosszú, és acél tartókra épített platform. A hírek szerint a platformot a talajból kissé feljebb emelték, hogy minimalizálják a feltárási és feltöltési munkálatokat. Az út mentén két terasz található, az egyik fából, a másik üvegből, valamint két fából készült városi erkély, ahonnan a legszebb kilátás nyílik. Az erkélyeken ülőhelyek, padok és hinták találhatók, így tökéletes hely a rövid pihenésre. Az üvegteraszra felmászva láthatja a lejtőt, míg azok, akik félik a magasságot, a fából készült teraszon maradhatnak.

Gondolkozzon a hegy múltjáról, ahogy sétál. A Wikipédián található információk szerint a Boztepe területét az oszmán időszakban először legelőként használták, majd fokozatosan lakóterületté vált. Evlia Cselebi 1640-ben, amikor Trabzonban tartózkodott, a hegyen található szőlőültetvényekről beszélt. Ma már nincsenek szőlőültetvények a lejtőn, de a hegy zöld területei még mindig emlékeztetnek a régi hagyományokra. Egy 1681-es bejegyzés szerint a helyi lakosok "derbentçi"-ként voltak ismertek, ami azt jelenti, hogy felelősek voltak az utak karbantartása, ezért adómentességet élveztek. Ez a részlet ismét megerősíti, hogy a hegy egy fontos forgalmi csomópont volt. 1834-ben, amikor a népesség nőtt, a település két részre oszlik: Felső Boztepe és Alsó Boztepe.

Ha a déli lejtőre néz, láthatja a Gölçayırı területét. A Belletenben szerepl

A Zeytinlik Caddén található ház elé érve, mielőtt belépne, álljon egy pillanatra a szabadban. A Kulturális Portál szerint ezt az építményt Banker Kostaki Teofilaktos építtette lakóházként 1898 és 1913 között. A török források szerint az építészek olaszok voltak, és az építéshez használt anyagok jelentős része Olaszországból származott. A kőtornyokkal díszített sarokfrontot a szemben lévő járdáról nézve lehet a legjobban megtekinteni. A ház története ugyanolyan réteges, mint a homlokzata: Teofilaktos 1917-ben csődbe ment, ezért vagyonára zárkóztatták, és az épület a Nemlioğlu család tulajdonába került. Atatürk 1924. szeptember 15-17. között, első Trabzon látogatása során, feleségével, Latife Hanımlal és kíséretével ebben a házban szállt meg.

A belső térben a látogatást a földszinttől kezdje, mivel ez a szint a ház történetét meséli el. A Wikipédián található angol cikk szerint a földszintet úgy rendezték be, hogy a látogatók időrendben tekinthessék meg az épület architektúráját és történetét. Itt érdemes felnézni: a Kulturális Portál szerint a pince kivételével minden szint falait végig díszítették. A díszítések szobáról szobára változnak, ezért érdemes minden szobában néhány percet eltölteni, és megfigyelni a fal és a mennyezet találkozásánál lévő díszítőelemeket. A kapuk és ablakok körüli részletek is érdemesek a figyelmünkre.

Ezután képzelje el a ház különböző tulajdonosait. Az épületet, amely a kormányzó, Ali Galip Bey idején került állami tulajdonba, 1927 és 1931 között kormányzati épületként, 1931 és 1937 között pedig ellenőrző irodaként használták. 1937-ben a Nemzeti Oktatási Minisztériumhoz került, és fél évszázadon át lányok számára működő szakiskola volt. 1987-ben a Kulturális Minisztériumhoz került, és a 1988 és 2001 közötti felújítás után 2001. április 22-én múzeumként nyitották meg. Annak ellenére, hogy az épületet sokféle célra használták, a díszítések megőrzése jól mutatja, hogy a felújítás során mit sikerült megmenteni.

Ezután menjen le a pince szintjére. Itt található az archeológiai leletek kiállítása, amely a bronzkortól a bizánci korig terjedő időszakot öleli fel. A márványból, bazaltból, kerámiából, fémből és üvegből készült tárgyak mellett régi érmék is láthatók. Ha a kiállított tárgyakat időrendi sorrendben nézi, könnyebben megértheti a Trabzon partvid

Amikor a Soğuksuhoz érkezik, ne menjen egyből a kastélyhoz, hanem tegyen egy sétát a fenyőerdőben található kertúton. A Trabzon Városi Kultúra és Turizmus Igazgatósága azt írja, hogy a kastély kertje fenyőfákkal van körbevett, és a szerkezetet a legjobban ezek közül a fák közül lehet megtekinteni. A homlokzatnál található medencés kert és a virágágyások kínálnak a legjobb fotózási lehetőségeket. A kastélyt Konstantin Kabayanidis, egy trabzoni bankár építtette nyári otthonként. Az építés dátumát különböző források emlegetik: a Kulturális Portál a 19. század elejét, a Wikipédia egy 1890-től 1912-ig tartó építkezést, a Minisztérium másik oldala pedig az 1913-at. Ezért a legbiztosabb megfogalmazás, hogy a kastély a 19. század vége és a 20. század eleje között épült.

Amikor a homlokzatához közelít, figyelje meg az anyagokat. A Wikipédia szerint a kastély kőből, téglából és fából épült, és a pince beleértve négy szintből áll. A Minisztérium szerint a külső falak kőből készültek, a belső falak téglából, a lépcsők pedig fából, korlátokkal. A nyugati reneszánsz építészet hatása egyértelműen látható a homlokzat díszítésein. Belépve kezdje a földszinten található nappalival, pihenőhellyel, étkezővel és vendégszobával. Az első emeleten dolgozoszoba, nagy hálószoba, várakozó és tárgyalóhelyiség található, a második emeleten pedig két kisebb szoba. A Haber7 hírportálja szerint a múzeumban 344 kiállítási darab található, amelyek bútorokból, porcelánokból, szőnyegekből és festményekből állnak, és a 19. század végétől a 20. századig terjedő időszakot képviselik.

Amikor a szobákban jár, érdemes tudni, hogyan vált a kastély múzeummá. A 1923-ban a Kincstár tulajdonába került épületet 1930-ban a tartományi önkormányzat vásárolta meg, és 1931-ben Atatürk nevére írták át. Atatürk 1924-ben tett első látogatásakor itt szállt meg, 1930 novemberében újra visszatért, és 1937 júniusában tett utolsó látogatásakor két éjszakát töltött a kastélyban. A Kulturális Portál szerint 1937. június 11-én éjszaka itt hozta meg a döntést, hogy vagyonát a nemzetnek adományozza. Atatürk halála után a kastélyt a városi önkormányzat vásárolta meg, és 1943-ban múzeumként nyitották meg.

A látogatás végén térjen vissza a kertbe

Amint felé haladva, a Zigana-hegység felé vezető úton, észrevehetitek, hogy a völgy egyre keskenyebbé válik, és a levegő hűvösebbé. A Kulturális Portál a Hamsiköy falut a Zigana-hegység északi lejtőjén, a Selyemút északi útvonalán, Maçka városától 19 kilométerre található egy régi szálláshelyként mutatja be. A Belletenben található kutatás azt is megemlíti, hogy a Zigana-út a Hamsiköy és Maçka településeken keresztül vezet Boztepe-ig, és az út egész évben használható. Tehát a reggel a hegyről látható kikötőbe szállított áruk éppen ezen a falu előtt haladtak el. Amikor megérkeztek a faluba, parkoljatok le, és először gyalog fedezzétek fel a völgyet.

A Kulturális Portál a falu nevét az arab eredetű "hamse" szóra vezeti vissza, ami "öt"-re utal, és azt állítja, hogy a település öt különálló részből áll. A TÜRKPATENT földrajzi jelzés regisztrációja az öt falut a következőképpen sorolja fel: Hamsiköy, Çıralı, Güzelyayla, Dikkaya és Başar. A Wikipédia azt jegyzi fel, hogy a település régi neve Ciharlı volt, és a nevet 1959-ben egy törvény keretében változtatták Hamsiköyre. Sétálva figyeljetek meg a patak mentén található régi házakat és a kőből épült forrásokat; a Kulturális Portál ezeket a falu természetes szépségének részeként említi. Tavasszal a lejtőkön lila virágú vadrózsák virágoznak, és színt kölcsönöznek a völgynek. A köd itt gyakori vendég; amikor a hegyek lábához letelepszik, a táj néhány perc alatt megváltozik.

Ezután következzen a falu hírességét adó desszert. A Hamsiköy sütőtökpudingot (sütőtökös rizspuding) 2017-ben védett termékként regisztrálták, és a regisztráció tulajdonosa a Maçka Kereskedők és Műhelyek Szövetsége. A regisztrációs dokumentum szerint a desszert kizárólag tejből, rizsből, cukorból és egy csipet sóból készül. A dokumentum szerint a falu 1200 és 1600 méter között terül el, és mivel a Zigana-hegység tenger felé néző lejtője sok esőt kap, a rétek nagy része egész évben zöld. A tej ízét a legelőkben található különféle növényeknek köszönheti, és a termelésnek a tej beszerzése is a földrajzi területen belül kell történnie. A főzés két serpenyőben történik, és a megfelelő állagot a kanálból folyamatosan csepegő sűrűség jelzi. A desszert frissen, vagy a teteje sütőben meg