Topkapı Palota – “Mosolygó Iftar”

Narrátor:
“A Topkapi Palotában Ramadán éjszakáin titkos asztalt állítottak fel. Ezt az asztalt csak azok közelíthették meg, akiknek a szívében nem volt büszkeség.”

Narrátor:
“Egy éjjel a palota konyhájában dolgozó inas, Hasan, hallotta ezt a mesét és kíváncsi lett. ‘Én is szeretném látni azt az asztalt’ mondta.”

Narrátor:
“Miközben Hasan a palota udvarában sétált, észrevett egy szegényt, aki fázott, és levette a kabátját, hogy odaadja neki. Ezután az egyetlen kenyerét egy madárnak adta.”

Narrátor:
“Pont ekkor a kert sötét sarka világossá vált. Benne egy hatalmas asztal… de az étel csak egy tányér datolya, egy kis leves és kenyér volt.”

Hasan (megdöbbenve):
“Ez lenne a titkos asztal?”

Bölcs Hang (mélyen):
“Igen, fiam. Mert az asztal nem az ételekkel, hanem a szándékokkal gazdagodik.”

Narrátor:
“Attól a naptól kezdve Hasan megértette, hogy a jóság nem a palotából, hanem a szívből fakad.”