Süleymaniye Camii – “Jó cselekedetek könyve”

Narrátor:
“A Süleymaniye Mecset udvarában Ramadán hónapjában egy titkos hagyomány jelent meg: ‘Jó cselekedetek jegyzetei.’ Senki sem tudta, ki akasztotta ezeket a jegyzeteket.”

Narrátor:
“Egy nap egy Elif nevű kíváncsi kislány sétálva talált egy jegyzetet az udvarban.”

Elif (olvassa):
“‘Ma tegyél egy kis jót valakiért. Mert a jó cselekedet nem ajándék, hanem megosztott áldás.’”

Narrátor:
“Elif elkezdett gondolkodni… Még egy kis jó cselekedet is megvilágíthatja egy ember napját.”

Narrátor:
“Néhány perc múlva látta, hogy egy idős bácsi nehéz szatyrokat cipel. Odaszaladt, hogy segítsen.”

Idős Bácsi (szeretettel):
“Kislány… Te ma az én Ramadáni áldásom vagy.”

Narrátor:
“Másnap az udvarban újabb jegyzet volt:
‘Aki jót tesz, az megsokszorozza a fényét.’”

Narrátor:
“Azt mondják, ha Ramadán alatt sétálsz a Süleymaniye udvarában, egy sarokban még mindig megtalálhatod ezeket a jegyzeteket…”