Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Radar Türkiye
Karapınar vulkánjai és mélyedései.
Kulturális

Karapınar vulkánjai és mélyedései.

Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

A Konya-síkság keleti végén a táj egy másik nyelven kezd el "beszélni". A sík mezők között hirtelen fekete hamubarlangok, kerek kráterek és olyan mély szakadékok jelennek meg, amelyekbe letekintve a látvány elképesztő.

Karapınar, Konya
Kulturális
Radar Editör
2026. október 19.

Az utazásról

A Konya-síkság keleti részén a táj egy másik nyelven kezd el "beszélni". A sík mezők között hirtelen fekete hamubarlangok, kerek kráterek és mély szakadékok jelennek meg, amelyek belenézve szédülést okoznak. Karapınar egy olyan város, amely egyrészt kihűlt vulkánok, másrészt pedig a föld alatt oldódó kőzetek által formált táj. Ez a kirándulás egy napot szán a Konya-tól Karapınar-ig vezető úton, a vulkanikus krátereknek, a szakadék-tavaknak és a szél évtizedekig tartó küzdelmének nyomainak felfedezésére. Előre kell figyelmeztetni: a táj legszebb részei, a tavak közül sok az utóbbi években nagyrészt kiszáradt. A kirándulás nem rejti el ezt a tényt, hanem éppen arra törekszik, hogy segítsen megérteni a látható kiszáradt medrek. A síkság keleti kapuja.

A török Wikipédia szerint Karapınar a Konya városától 94 kilométerre keletre, a Konya-Adana úton található, és a tengerszint feletti magassága átlagosan 994 méter. A város egyike Konya legnagyobb városrészei, területe 2623 négyzetkilométer. A település a történelem során fontos pihenőhely volt a Ulukışla, Ereğli és Konya közötti úton. A 16. században, amikor ide egy karavánszaragot építettek, a település Sultaniye névre változott, majd 1934-ben kapta meg a mai nevét. A Karapınar önkormányzatának honlapja is kiemeli, hogy a város a kereskedelmi útvonalak találkozásánál fekszik. A város talaja is figyelemre méltó: a török Wikipédia szerint Karapınar talajának akár 60%-a is mésztartalmú. Ez a mészkő maga a szakadék-tavak történetének lényege. Ahogy a város felé közelítünk, a út mentén elterülő hatalmas napkollektor-mezők hívják fel a figyelmet. A török Wikipédia szerint Törökország legnagyobb napenergia-központja Karapınarban található. A felhőtlen égbolt és a sík táj vonzóvá teszik ezt a területet a gazdák és az energia-befektetők számára egyaránt, de a szárazság miatt a vízkészlet kérdése a legfontosabb.

Odajutni

Konya-ból Karapınar-ba a Konya-Adana autópályán körülbelül másfél óra alatt el lehet jutni. A városközpontba buszjárattal is el lehet jutni, de a kráterek és a szakadék-tavak között kilométerekre van egymástól, és a legtöbbre nincs tömegközlekedés, ezért ehhez a kiránduláshoz szinte elengedhetetlen egy saját autó. A Karapınar önkormányzatának honlapja szerint a Meke-tó a városközponttól 8 kilométerre, a Karap A Meke központjában található kúp alakú képződmény érdekes kapcsolatot mutat: a Çatalhöyükben épült első házak korával egy időben keletkezett. A Meke részletes leírása nem ennek a szövegnek a célja, de fontos tudni a jelenlegi állapotát. A Wikipédia angol nyelven azt állítja, hogy a tó kapacitása 2012-re a korábbiakhoz képest hatvan százalékkal csökkent, a 2014-es aszály után pedig majdnem teljesen kiszáradt, és a korábban itt élő, közel száz madárfaj közül sok 2015-re máshová költözött. A hírek szerint a korábban tizenkét méter mély vizet tartalmazó tóban nyáron már csak egy kis mennyiségű víz maradt, amely mikroorganizmusok miatt vörösre vált. A Karapınar önkormányzata azt írja, hogy a tó környékét borító fekete és lila vulkanikus hamut ma téglák és építőkövek készítéséhez használják, és a terület kiterjedése több mint négy kilométer. A krátertér szélén sétálva próbáljuk meg megkülönböztetni a fehér sórétegeket, a régi partvonalat és a kúp sötét lejtőit; a tó korábbi szintje ezekben a vonalakban olvasható. Az Acıgöl egy sós kráter.

A Mekéből kelet felé haladva érkezünk az Acıgölhöz. A Karapınar önkormányzata azt írja, hogy a tó körülbelül 1750 méter hosszú és 1250 méter széles területen terül el, és a vízét a magas magnézium-szulfáttartalom adja a jellegzetes keserű és sós ízét. Az önkormányzat 2024-ben egy úszómedencét épített a tóra; a part menti sétányák és a napfelkeléskor és naplementekor a vízfelszínen megjelenő fényvisszaverődések vonzzák a fotósokat. Az Acıgöl, a Mekével együtt, a vulkanikus terület sokszínűségét legjobban bemutató két képződmény: az egyik egy kiszáradt sós tájra változott, a másik pedig még mindig egy kráter-tó, vízzel és színnel.

A nap második felét a mélyedések (obruk) felfedezésére szánjuk. A Wikipédia török nyelven a mélyedést (obruk) a mészkőhöz hasonló, oldható kőzetekben a felszín alatti víz által kialakított üredek tetejének összeomlásával létrejött karsztos földtani képződményként definiálja. A folyamat a következő: a felszín alatti víz a szén-dioxiddal reakcióba lépve szénsavat képez, amely lassan oldja a mészkövet, és így barlangok keletkeznek a föld alatt. Ezt követően a barlang fölött lévő talaj összeomlik. A Kültúra Portál azt írja, hogy a mélyedések (obruk) akár néhány métertől akár A északnyugati szakadék-tavak

A Karapınar önkormányzatának közlése szerint a Çıralı-tó körülbelül 250 méter átmérőjű és 80 méter mély szakadék, amelyet magas sziklafalak vesznek körül, és a sziklafalakon barlangok és üregek találhatók. Az önkormányzat szerint a korábban vízzel töltött tó az elmúlt években a talajvízszint csökkenése miatt teljesen kiszáradt. A közeli Meyil-tó körülbelül 60 méterrel a talajszint alatt található, és átlagosan 368 méter átmérőjű, így a régió egyik legkiemelkedőbb szakadék-tava; ez is a kiszáradás folyamatában van. Ha az egyik szakadék szélén állva letekintünk, akkor a Wikipédiában leírt barlangtető összeomlásának méretét a legkonkrétusabb formában láthatjuk. A víz kérdése elválaszthatatlan része ennek a tájnak. A helyi lakosok vallomásai szerint, amelyek a hírekben szerepeltek, Konya zárt medencéjében több száz ezer kút van, és a Meke kiszáradását a talajvíz mezőgazdasági célokra történő felhasználásával magyarázzák. A kiszáradt szakadékok ágyai olyan nyílt leckéket mutatnak, amelyek bemutatják, hogy a síkságon a víz hogyan fogy el a felszínről, nem pedig a talaj alól. A homok elleni küzdelem

Karapınar másik arca a szél. A Karapınar önkormányzata elmondja, hogy a régióban a szél okozta erózió megakadályozása érdekében egy nagyszabású környezetvédelmi projektet indítottak 1959-ben, amely során először nádtetővel védték a talajt a szél hatásaitól, majd fásítást végeztek 130 ezer hektáron. A török Wikipédia szerint ez a homokdűnék elleni küzdelem 13 ezer hektáron indult 1962-ben a Talajvíz Főigazgatóság által, és 1999-ben fejezték be, és a világ egyik legsikeresebb projektjének számít. Bár a kezdési dátum a források szerint eltér, mindkét forrás ugyanarra a területre utal. Amikor elhaladunk az eróziós terület szélén, nézzük meg a szélnek merőlegesen álló fák sorait, és a helyenként még mindig látható homokdűnéket; ezek a zöld foltok emlékeztetnek arra, hogy a síkság egykor milyen küzdelmet folytatott a szél által szállított homokkal. A visszaút

Ha Konya felé a északibb útvonalat választjuk, akkor a Konya-Aksaray úton található Kızören-szakadékkal zárhatjuk a napot. A török Wikipédia szerint ez a szakadék körülbelül 300 méter széles és 145 méter mély, és a régi A Meke-tó 2005 óta Ramsar terület, egy védett természeti érték. Kérjük, maradjon a kijelölt ösvényen, és ne lépjen a sórétegre. A síkságon nagyon kevés árnyék van, ezért vigyen magával elegendő vizet. A szabadtéri fürdőkomplexumok nyitva tartása időszakosan változhat, ezért a legfrissebb információkat a helyi önkormányzat weboldalán ellenőrizze.

Források:

Helyszín - Karapınar vulkánjai és mélyedései.

Utazási információ
VárosKarapınar, Konya
TípusKulturális
Dátum2026. október 19.
ForrásRadar Editör
Radar TürkiyeSzerzőRadar TürkiyeForrás meglátogatásaÚtvonaltervezés