Galata Torony – “Murmurálás Ramadáni Altatódala”

Elbeszélő:
“Egyszer volt, hol nem volt, a Galata Torony tetején élt egy kisfiú, aki tudott beszélni a széllel: Ali. Ramadán estéin a szél mindig hozott neki híreket a városból.”

Ali (izgatottan):
“Széltestvér, ma mit hallottál?”

Szél (enyhe suttogással):
“Ali… Ma este egy utcában senki sem tudja megteríteni az iftart. Mert mindenki a saját gondjaival van elfoglalva…”

Elbeszélő:
“Ali szíve összeszorult. Ebben a szent hónapban nem tudta elfogadni, hogy egy utca világítás nélkül, csendben maradjon.”

Elbeszélő:
“Ali azonnal lement a toronyból, és értesítette a szomszédait. Mindenki hozott otthonról egy tányért, egy datolyát, egy kenyeret. Hirtelen Galata utcái színes tányérokkal teltek meg.”

Szomszédok (háttérben vidám hangok):
“Ali-nak köszönhetően ma este van asztalunk!”
“Isten áldja meg, fiam!”

Elbeszélő:
“Amikor elérkezett az iftar ideje, a szél végigjárta az utcát, és szép illatokat hozott az asztalok fölé. És azon az estén Galata legmagányosabb utcája a város legforgalmasabb iftarjává változott.”

Szél:
“Ali… A te jó szíved életet adott ennek az utcának.”

Elbeszélő:
“Azt mondják, hogy azóta a Galata Torony tetején a szél egy kicsit édesebben fúj… mert az emberek által megosztott asztalok történetét hordozza.”