Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Radar Türkiye
Egy nap alatt a Kaymaklı és a Derinkuyu földalatti városai.
Történelmi Helyek

Egy nap alatt a Kaymaklı és a Derinkuyu földalatti városai.

Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

Kapadokiát sokan a távoli kilátásokból, a törökufaalakok tetejéről és a völgyek széléről ismerik. Pedig a régió egyik legkülönlegesebb része a föld alatt rejtőzik.

Derinkuyu, Nevşehir
Történelmi Helyek
Radar Editör
2026. október 19.

Az utazásról

A Kapadókiát sokan a távoli kilátásokból, a török hídok tetejéről és a völgyek széléről ismerik. Azonban a régió egyik legérdekesebb része a föld alatt rejtőzik. Ha Nevsehirtől dél felé indulunk, a Nigde felé vezető úton, körülbelül fél óra alatt két nagyméretű földalatti város tárul elénk: először Kaymakli, majd Derinkuyu. Mindkettő vulkanikus tufból van faragva, hasonló célokat szolgáltak, de amikor belépünk, nagyon különböző élményt nyújtanak. Ez a cikk egy napi programot javasol, amely mindkét várost felöleli, és részletesen bemutatja, hogy mit érdemes megnézni.

A föld alatt rejlő városok

Ezeknek a szerkezeteknek a létezése a régió geológiai adottságainak köszönhető. A Derinkuyu és a Kaymakli régi vulkánok által kilökött hamuból képződött tufrétegekbe vannak faragva. A Wikipédia angol nyelvi oldalán azt írják, hogy a Derinkuyu nevét a kapadóki görögben "Malakopia" volt, és ez a név valószínűleg a "malakos" görög szóhoz köthető, ami "puha" jelentésű. A kő könnyű megmunkálhatósága lehetővé tette az emberek számára, hogy rétegekre építsenek a föld alatt. A Derinkuyu önkormányzatának weboldala kiemeli, hogy ez a fajta szerkezet kizárólag a Kapadókiában található, és máshol nem találhatók hasonlóak. A régióban számos földalatti település található. Az önkormányzat oldala Kaymakli és Derinkuyu mellett még Özkonak, Mucur, Örentepe, Gümüşkent, Tatlarin, Ovaören és Gökçetoprak településeket is felsorolja, és megemlíti, hogy ezek közül a legnagyobbak a Kaymakli és a Derinkuyu. A Wikipédia török nyelvi oldalán a Derinkuyu szócikkében azt írják, hogy Kapadókiában összesen harminchat földalatti város található, és a Derinkuyu a legnagyobb ezek közül.

Mikor és ki faragta őket?

E kérdésre nincs egyértelmű válasz, és egy őszinte utazás során ezt el kell fogadni. A Derinkuyu önkormányzatának weboldala szerint nem ismert, hogy a szerkezet építésével mikor kezdték, de információk szerint a városok már a hittita időszakban léteztek, majd az évszázadok során bővítették őket, különösen menedékként használták a támadások ellen. A Kulturális és Turizmus Minisztériumának múzeumoldala szerint a Kaymakli első szintje a hittita időszakból származik, a római és bizánci időszakokban pedig további területeket faragtak ki, amivel a földalatti város bővült. A Wikipédia angol nyelvi oldala szerint az első barlangokat a fársiak készíthették a Kr. e. 8. és 7. században, a Derinkuyu pedig a bizánci időszak A két bejárat a városban, a házak között található, ami nem véletlen, hiszen az alagutak pontosan ezeknek a házaknak a közvetlen alatt húzódnak. Az első megálló: Kaymaklı.

A minisztérium információi szerint Kaymaklı nyolc szintből áll, és ebből négy szintet világítottak meg, így látogatható. A város 1964-ben nyitotta meg kapuit a látogatók számára. A török Wikipédia szerint a város nevét az oszmán források Anaku vagy Enegüp néven említik, míg a helyiek Enegi néven ismerik. Azokat, akik először látogatják meg Kaymaklit, leginkább az dönti el a gondolatait, hogy mennyire szorosan összefonódik a felszíni és az alvilági világ. A Wikipédia angol változata szerint a falu házai a földalatti város közel száz alagutának a közelében épültek, és ezek az alagutak ma is tárolóként, istállóként és kamraként funkcionálnak. A legalsó szinten egy istálló található. A török Wikipédia logikus magyarázatot ad erre: az állatokat nehezebb volt levinni, ezért a legfelső szintet számukra tartották fenn. Minél mélyebbre ereszkedünk, egyre több a lakóterület, a konyha, az élelmiszertárolók és a szőlőpréselő helyiségek, azaz a szőlőfeldolgozók. Ezeken a szinteken találhatóak a sziklába vájt építmények is, amelyek a település részét képezik. A harmadik szinten egy kötelező megálló egy andezit tömb, amelyen számos mélyedés található. A Wikipédia angol változata szerint ez a kő a földalatti város kiásása során keletkezett egy andezit rétegből, és a rajta lévő ötvenhét lyuk a réz hideg alakításához szolgált. A látogatható legalsó szintre nagyon keskeny alaguton keresztül lehet jutni. Kaymakli folyosóival kapcsolatban a legfontosabb megjegyzés, hogy különböznek a Derinkuyutól. A Wikipédia angol változata szerint az alagutak itt alacsonyabbak, keskenyebbek és merdekesebbek. A szobák elrendezése is a szellőzőaknákhoz igazodik; minden helyiség egy-egy akna körül alakult ki. A török Wikipédia szerint ezeket az aknákat szellőzésre és kommunikációra használták, a vízforrásokat pedig úgy építették, hogy ne legyenek kapcsolatban a felszínnel, ezzel elkerülve a mérgezés kockázatát. Sétálva figyeljen a mennyezetre és a falakon lévő rácsokkal ellátott nyílásokra; ezek a nyílások mutatják a rendszer működését. Kaymakli hat darab tolózárral rendelkezik. Ezek nagy, kőből faragott, középen lyukkal ellátott kerekek, amelyek a helyükön vannak, és belülről elforgatva zárják az átjárót, míg kívülről szinte lehetetlen megnyitni őket. Amikor egy tolózár mellett haladunk, é A Wikipédia angol nyelven azt írja, hogy egy helyi lakos 1963-ban a háza felújítása közben a pince falán keresztül egy szobát fedezett fel, és a feltárás során egy alagúthálózathoz jutottak. A megnyitás dátuma a források szerint eltér: a minisztérium múzeumoldala 1965-öt, a török Wikipédia pedig 1967-et ad meg. Mindegy, a város az 1960-as évek közepétől kezdve látogatható. Az, ami Derinkuyut Kaymaklitól megkülönbözteti, a mélység. A minisztérium oldalán a város mélysége körülbelül nyolcvanöt méterként szerepel. A Derinkuyu önkormányzatának weboldala szerint a látogatók nyolc mélységi szintre, körülbelül ötvenöt méter mélységig juthatnak le. A török Wikipédia azt feltételezi, hogy a ma már tisztított nyolc szint teljes megnyitása esetén a teljes mélység nyolcvanöt méterre, a szintszám pedig tizenkét-tizenháromra emelkedhet. A minisztérium oldalán szerepel, hogy a városból csak tíz százalék látogatható. A számok közötti különbséget a város még nem teljesen feltárt jellege magyarázza. Bent ahírakat, kamrákat, éttermeket, konyhákat és raktárakat találhat. A Wikipédia angol nyelven azt írja, hogy a konyhákat ma is a kapadókiai falvakban használt, kemencékkel felszerelték. A második szinten egy nagyméretű terem található, melyet boltíves mennyezet borít; a minisztérium oldalán azt emelik ki, hogy ez a típusú mennyezet ritka a földalatti városokban. Ennek az utazásnak a lényege a föld alatt folytatott mindennapi élet nyomai. Derinkuyu leglenyűgözőbb eleme a szellőzőrendszer. A minisztérium oldalán szerepel, hogy az ötvenöt méter mélységig vezető szellőzőaknát egyben kútként is használták. A Wikipédia angol nyelven azt írja, hogy a főakna körülbelül három méter hosszú és két méter nyolcvan centiméter széles, és a különböző szinteken lévő nyílások soha nem találkoznak egymással; ez a rendszer úgy tűnik, hogy szándékosan lett kialakítva a légáramlás javítása érdekében. A minden szint külön-külön lezárhatósága, valamint a város nagy, kerek kőkapukkal belülről lezárhatósága a védelmi szempontokat is jelzi. A Derinkuyu önkormányzatának és a Wikipédia angol nyelvű oldalának információi szerint a város körülbelül huszonkétezer ember számára nyújthatott lakhatást.

Két város összehasonlítása:

A nap végén képzelje el a két várost egymás mellett. A Derinkuyu önkormányzatának információi szerint a Derinkuyu teljes területe a Kaymakli területeinek körülbelül kétszerese; a Kaymakli A Kaymaklı régió egyik legnépszerűbb látnivalója; a török Wikipédia szerint 2023-ban több mint félmillió látogató fordult meg itt, így ez Kappadokiában a leglátogatottabb hely. Ezért a tömeg elkerülése érdekében érdemes a reggeli órákban látogatni. Kaymaklı esetében egy-másfél óra elegendő. Ezután menjen tovább Derinkuyuba, töltsön ott egy ebédet, majd délután fedezze fel az alagutak városát. Mivel Derinkuyu mélyebb és hosszabb a lépcsőin, körülbelül két órát érdemes itt eltölteni. A nap végén, ha szeretné, visszatérhet Nevşehirbe, közben pedig sétálhat a települések felszíni kőházaiban.

Praktikus tanácsok:

Mindkét helyszín a Kulturális és Turizmus Minisztériumhoz tartozik. A nyitvatartási idő a szezon függvényében változik; a legfrissebb információkat és a belépődíjakat a hivatalos múzeum weboldalán találja. A minisztérium weboldala szerint létezik egy Kappadókiai múzeumkártya, amely a Nevşehirben és Aksarayban található, a minisztériumhoz tartozó múzeumokat és régészeti helyszíneket tartalmazza; mielőtt elindul, ellenőrizze a kártya érvényességét. A folyosók szűkek, alacsonyak és helyenként meredekek. Viseljen kényelmes, nem csúszós cipőt, ne vigye magával nagy hátizsákot, és készüljön fel arra, hogy néha le kell hajolnia. Azoknak a látogatóknak, akik nem érzik jól magukat zárt térben, a Kaymaklı legfelső szintjéig vezető szűk alagutak és a Derinkuyu alsó szintjeihez vezető lépcsők nehézkesek lehetnek; a felsőbb szinteken való tartózkodás sem rontja el a látogatás élményét. Kövesse a táblákat, és ne menjen be világítatlan területekre. A Derinkuyu önkormányzata is emlékeztet, hogy a bejárat után a táblák jelzéseit kell követni. Végül ne feledje, hogy ezek az építmények érzékenyek. A Nevşehir kormányzatának a földalatti városokról szóló oldala hangsúlyozza, hogy ezeknek az építményeknek a nagy látogatottság és a környezeti hatások miatt különleges védelmet igényelnek. Ne érintse a falakat, ne írjon rájuk, és ne kopassa le a követ, mert ez az egyetlen módja annak, hogy ezek a városok a következő generáció számára is megmaradjanak. Források:

Helyszín - Egy nap alatt a Kaymaklı és a Derinkuyu földalatti városai.

Utazási információ
VárosDerinkuyu, Nevşehir
TípusTörténelmi Helyek
Dátum2026. október 19.
ForrásRadar Editör
Radar TürkiyeSzerzőRadar TürkiyeForrás meglátogatásaÚtvonaltervezés