Ayasofya – “A fény áldása”

Narrátor:
“A Hagia Szophia belsejében, nappal láthatatlan, de éjszaka megjelenő madár élt: ‘Imádság Madara.’ Ramadán idején ez a madár összegyűjtötte az emberek csendes imádságait, és azokat a mennybe vitte.”

Narrátor:
“Azon a ramadáni estén, kis Mehmet nagy bajban volt. Az apja munkát keresett, a család nehézségekkel küzdött. Mehmet, bár senkinek sem mutatta, szomorú volt.”

Mehmet (halk, szomorú):
“Bárcsak apám arca is újra mosolyoghatna…”

Narrátor:
“Abban a pillanatban az Imádság Madara, a Hagia Szophia kupolájából leereszkedve, Mehmet vállára szállt.”

Imádság Madara (kedves, lágy hangon):
“Néha az imádságok szavak nélkül is hallhatóak, gyermekem.”

Narrátor:
“A madár elvitte Mehmet szívében lévő vágyat, és a kupolába emelkedett. Pont akkor, amikor az iftár imája felhangzott, a Hagia Szophia belsejében a fények hirtelen felragyogtak.”

Narrátor:
“Másnap az apjának munkajavaslatot tettek. Attól a naptól kezdve Mehmet soha nem hagyta abba az imádkozást. Mert tudta, hogy a Hagia Szophiában hallott szív imái nem tűnnek el az ürességbe.”