Yarımburgaz Mağarası

A Yarımburgaz-barlang, Isztambul Başakşehir kerületének Altınşehir városrészében található, a Küçükçekmece-tótól körülbelül 1,5 kilométerre északra, egy sziklás lejtő oldalában nyílik. A Başakşehir önkormányzatának közlése szerint Isztambul központjától körülbelül 22 kilométerrel északnyugatra, míg Altınşehir városrészétől közvetlenül északra helyezkedik el. A barlang az eocén korszakból származó mészkő eróziójának eredménye, amelyet a felszín alatti vizek okoztak, és bejáratai a Sazlıdere-völgy felé néznek. Két egymással összeköttetett részre osztható, amelyek külön-külön nyílnak, különböző magasságokban. A felső barlang körülbelül 15 méter széles és 52 méter hosszú, a bejárat közelében egy nagy, körülbelül 10 méter magas teremmel rendelkezik. Az alsó barlang egy galériával kezdődik, majd a szikla mélyébe vezető alagutak formájában halad tovább. A TAY projekt dokumentációja szerint ez az alsó rész körülbelül 600 méter hosszú, és a bejárat közelében körülbelül 240 méterrel a barlang belsejében két ágra oszlik. A két rész egy rövid, lejtős átjárón keresztül kapcsolódik egymáshoz, a bejárat közelében. A bejáratok magassága a Márvány-tenger szintjétől körülbelül 11 és 18 méter között van. A szikla keleti oldalán egy száraz völgy húzódik, amely a Sazlıdere felé emelkedik, és a barlangot alkotó régi vízút nyomait mutatja. Az alsó barlangban a fő sziklához csak a bejáratnál lehet hozzáférni, ezért a barlang tényleges magassága nem állapítható meg. A barlang tudományos világba való bevezetése a 19. század közepére nyúlik vissza; az első, aki ismertté tette, a források szerint Abdullah Bey volt. Az első ásatásokat 1963-ban Şevket Aziz Kansu vezetésével, Kılıç Kökten irányításával a barlang alsó részének bejáratánál végezték. 1964-ben és 1965-ben a barlangot négyzetes területekre osztották fel, és szisztematikusabban ásták ki. 1986-ban az Isztambuli Egyetem Mehmet Özdoğan vezetésével egy mentőásatást végeztek. 1988 és 1990 között az Isztambuli Egyetem és a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) közös projektet indított; az ásatásokat Güven Arsebük vezette, és a paleoantropológus F. Clark Howell is tagja volt a csapatnak. Az ásatások azt mutatták, hogy a barlangban található üledékrétegek, ha mindkét részt együtt vizsgálják, több mint 10 métert tesznek A barlangból előkerült néhány leletet Isztambul Régészeti Múzeumában tekinthetik meg. A barlangot 2001-ben elsőfokú régészeti és természeti védelem alá vonták. Az 1988-as ásatás során mindkét bejáratot rácsokkal zárták le, hogy megvédjék a helyszínt a kincskeresők elől. Ma is láthatók a rácsok a bejáratoknál, és a barlangba nem lehet bemenni; a látogatók csak a szikla előtti ösvényekről tekinthetik meg kívülről. A védett területen ne érintsék a régészeti leleteket, a sziklákat vagy a rácsokat, és ne mozgassák el a talajon található köveket. A legjobb kilátás a lejtő aljáról nyílik, ahonnan egyszerre látható a felső barlang íves bejárata és felette a felső barlang bejárata. A mészkő szikla formái a délutáni fényben válik különösen feltűnővé. Az eső után a lejtőn található ösvények csúszósak lehetnek, ezért viseljen megfelelő cipőt. A barlanghoz a Halkalı és Altınşehir között haladó úton lehet eljutni; a legfrissebb buszjáratokat az İETT weboldalán ellenőrizheti. A közelben található a Küçükçekmece-tó partja és a Sazlıdere-völgy, amelyek remek helyszínek a nap második felének programjához.