Uzunköprü (Ergene Köprüsü)

Uzunköprü, Edirne városának déli részén, az azonos nevű járás közvetlen északában található, az Ergene folyót átszelő, oszmán kori kőhíd. Régebbi neve az Ergene-híd volt, és a források szerint az oszmán neve "Cisr-i Ergene". A járás neve is ebből a hídról származik. A Kulturális Portál szerint a hidat II. Murád szultán uralkodása alatt építették, Mimar Muslihiddin építészi tervei alapján, 1427 és 1443 között. Az oszmán történetészek véleménye a kezdési időpontban eltér: Hoca Sadeddin Efendi 1426-27-et, míg Karaçelebizade Abdülaziz Efendi 1427-28-at említ. Az Edirne Kulturális és Turizmus Igazgatósága szerint az építés 16 évig tartott. Ez a terület az Ergene tavasszal gyakran áradó vizeivel egy hatalmas mocsárrá változott, és az addigi fa hidak rövid időn belül elpusztultak áradások vagy háborúk következtében. II. Murád szultán egy olyan, hosszú és masszív kőhidat rendelt el, amely képes volt áthidalni a teljes mocsarat, így az hadsereg egész évben átkelhetett a folyón a Balkánra. A híd emellett biztonságos átkelést biztosított Gelibolu és Edirne között. A hídhoz egy mecset, egy imáret (szociális ellátó intézmény) és egy medresze (iskola) is épült, és a mai Uzunköprü város a híd körül alakult ki. A források szerint a híd eredetileg 1392 méter hosszú volt, és 174 boltíves. A mai hosszúság forrásonként eltérő: a Kulturális Portál 1270,41 métert, az Igazgatóság pedig 1272 métert ad meg, míg egy 2018-as mérés 1306,2 métert talált. Ezek a különbségek az építkezések során történt egyes boltívek cseréjére és arra vezethetők vissza, hogy egyes boltívek a talaj alatti maradtak. Az Igazgatóság szerint jelenleg 164 boltív áll, a Kulturális Portál pedig azt említi, hogy három boltív a városközpontot összekötő út alatt rejtőzik. Bármelyik mértéket vegyük alapul, a híd a világ egyik leghosszabb, a mai napig fennmaradt kőhidának számít. A hidat mészkőből és travertinből készült kőblokkokból építették. A talajba épített alapok a Kulturális Portál szerint egy energiaelnyelő fa rácsrendszerre támaszkodnak. A legtöbb boltív két központú, hegyes boltív, de vannak kör- és lapos boltívek is. A folyó medrének megfelelő, nagyobb nyílások mellett a víz áramlását segítő, kisebb nyílások sorakoznak. A hidat járva figyeljen a Hosszú évekig ez a híd kötötte össze Edirnét az Égei-tengerrel, de miután a közelben egy új hidat építettek a 2010-es évek elején, a nehézgépjárművek forgalma betiltották rajta. A hidat 2015-ben felvették az UNESCO világörökségi előjelölt listájára. A köveken látható repedések miatt 2021 őszén lezárták a forgalom elől, és átfogó felújításba fogták. A cél az, hogy feltárják a részben elfedett íveket, és a betonburkolatot kővel helyettesítsék. Mivel a felújítás befejezésének időpontja változott, utazás előtt érdemes helyi forrásokból tájékozódni arról, hogy a hídra fel lehet-e lépni. A hidat a legjobban oldalt, a part menti rétekenről láthatjuk, ahonnan az ívek egyetlen vonalként húzódnak a távolba. A város szélén kezdve, és észak felé haladva a part mentén sétálva, megfigyelhető, hogy az ívek formája és mérete hogyan változik. A legjobb fotókat az íveket alacsony szögből, a réteken keresztül készíthetjük, így a híd hossza a leginkább átfogó képet mutatja. 1658-ban ide látogató Evliya Çelebi a híd hosszát kétezer lépésnek írta le. A Kulturális Portál szerint a híd 65 kilométerre található Edirnétől, így a látogatást egy fél napos kirándulás keretében is megtervezhetjük. A városban egy fontos helyszín, amely kiegészíti a híd látogatását, a régi Tekel (állami dohánygyár) épületében 2013-ban nyílt Uzunköprü Városi Múzeum. A múzeum falain található tájékoztató táblák a város történetét és a fontos épületeit mutatják be. A múzeum az Uzunköprü önkormányzatához tartozik, ezért a látogatás napjait a helyi kulturális igazgatóság honlapján érdemes ellenőrizni.