Uluabat Gölü

Az Uluabat-tó Bursa városától körülbelül 34 kilométerre nyugatra található, a Bursa-Izmir autópálya déli részén, és a Nilüfer, Karacabey és Mustafakemalpaşa kerületek határán fekszik. Régi neve Apolyont volt, ami a tó partján található antik Apollonia városra utal. A tó keleti-nyugati irányban körülbelül 23-24 kilométer hosszú és 12 kilométer széles; a felszíne a vízszinttől függően 135 és 160 négyzetkilométer között változik. A tó nagyon sekély; az átlagos mélysége 2,5 méter, a nagy része 1-2 méter, a legmélyebb pontja pedig a Halilbey-sziget közelében található, és mindössze 10 méter. A tengerszint feletti magassága mindössze 7-9 méter. Tektonikus mozgások által kialakított síkságon, alluviális üledékből alakult ki. A jura korszábu mészkőből álló kisebb-nagyobb szigetek viharos időben védőgátként működnek, a legnagyobb pedig a 190 hektáros Halilbey-sziget. A Mustafakemalpaşa-patak táplálja a tó déli részét, és torkolatánál mocsaras deltát hozott létre; a felesleges vizet a nyugati Uluabat-patak és a Susurluk-patak szállítja a Márvány-tengerbe. A tó alja agyagos, ezért szeles napokon a víz zavaros; ilyenkor érdemes inkább a part mentén sétálni, mint hajókázni. A tó 1998-ban a Ramsar-egyezmény keretében nemzetközi jelentőségű vizes élőhellyé nyilvánították; ez Törökország 14 Ramsar-területének egyike, és a 944-es szám alatt szerepel. A Ramsar-terület 19 900 hektárral rendelkezik, és körülötte egy nagyobb pufferzónát is kijelöltek. Ugyanebben az évben felvették a nemzetközi Élő-tavak hálózatába is. A BirdLife International 1989-ben fontos madárvédelmi területté nyilvánította a tó. Az Uluabat-tó a világviszonylatban veszélyeztetett kis karibú törökországi legfontosabb szaporodási területe; 1998-ban végzett felmérés során 823 pár került napvilágra. A toppantú szarkaláb fontos táplálkozási és telelési területe is. A szálkás gém, a kanalas gém, a vöröszámlú gém, a kis karibú, a nádszirti gém, a bajszos lúd és a szürke harkály is itt szaporodik. Télen több mint 400 ezer vízimadár érkezik a tóra; ekkor a szarkaláb, a toppantú szarkaláb és a lúdsereg áradja el a vizet. A tó körülben vidra, róka, nyér és borz is él. A tó A tó megtekintésének legegyszerűbb módja a Gölyazı partján található hely. Innen indulnak hajókirándulások, amelyek során eljuthat a szigetek közé, közel kerülhet a liliomokhoz, és közelről megfigyelheti a pelikánokat. Madárfigyeléshez érdemes távcsövet hozni; a legaktívabb időszakok a kora reggel és a naplemente közelében lévő órák. A tél megfelelő időszak a vízimadarak megfigyeléséhez, míg tavasszal és kora nyáron a fészkelő madarakat és a liliomokat lehet legjobban megtekinteni. A tó védett terület, ezért kérjük, ne menjenek be a nádasokba, ne közelítsék meg a madárkolóniákat hajóval, és ne hagyjanak szemetet a parton. A tó évtizedek óta szennyezés, ipari hulladék, mezőgazdasági vegyszerek és a locsoláshoz szükséges víz kivétele terhei alatt áll; 2018-ban egy olyan létesítményt helyeztek üzembe, amely a part menti települések szennyvizét tisztítja. A közlekedéshez használja a Bursa-Izmir autópálya Gölyazı vagy Eskikaraağaç irányába vezető leágazásait; a tömegközlekedésről a legfrissebb információkat a megfelelő forrásokból szerezze be. A tó partján a szállás lehetőségei korlátozottak, a legtöbb látogató Bursából egy napra érkezik. Uluabat egy nedves élőhely, amely a Dél-Marmara térségében található, és ahol madarak, halászok és liliomok élnek együtt, egy nap alatt mind természeti szépségeket, mind történelmi emlékeket kínálva.