Odunpazarı Evleri

Odunpazarı, Eskişehir városának első települési központja, és a város déli részén található dombok lejtőin épült. A városrész neve a környező falvakból fát szállító kereskedők által itt tartott piacra utal. A város a középkorig Dorylaion néven ismert volt, a törökök érkezésekor pedig az ókori város maradványait látva "régi városnak" nevezték el. A helyi hagyományok szerint az első telepesek a Porsuk folyó partjára és a mai Odunpazarı dombjára egy-egy juhmájat akasztottak fel, hogy eldöntsék, hol telepedjenek le. Azt mondják, hogy a dombon lévő máj tovább tartott a romlásban, ezért a település itt alakult. Ma látható házak az oszmán kori polgári építészet jellegzetességeit mutatják, és a Kulturális és Turizmus Minisztériumának promóciós anyagai a 19. századi polgári építészet legszebb példái között sorolják fel őket. A kanyargó utcák, a vakutcák és a egymás mellett sorakozó, erkélyes, faragott díszítésekkel ellátott házak egységben őrzik a városrész jellegét. A házak homlokzatán lévő ablakok kiugróak és konzolok vannak, ami azt jelenti, hogy a felső szintek a földszint felett nyúlnak ki az utcába. Egyes házak fehér falakkal és barna ablakkeretekkel, míg mások indigó kék vagy terrakotta színnel tűnnek ki. A lakóépületek általában két típust követnek: az egyikben a bejárat közvetlenül az utcából nyílik, a kert pedig a háttérben található, a másikban pedig a ház a kertben áll, a kert pedig elöl van. Az egy, két vagy háromszintes házakban a szobák egy központi előszoba körül helyezkednek el. A földszinten általában konyha, istálló, mosókonyha vagy tároló található, a család pedig a felső szinteken él. A házak sarokszobái, amelyek ablakai két irányba néznek, a legnagyobbak és legfontosabbak. A török Wikipédia szerint ezekben a házakban olyan közös építészeti jellemzők és motívumok találhatók, mint amelyek a Safranbolu, Beypazarı és Göynük városokban található lakóépületekben. A 20. században a városrész elvesztette jelentőségét lakóövezetként. A TDV Iszlám Enciklopédiája azt írja, hogy amikor a Şeyh Şehabeddin sugárutat építették, amely összekötötte Odunpazarit a városközponttal, számos történelmi és építészeti értékkel bíró ház eltűnt. Amikor a házak értéke újra felkelt az érdeklődés középpontjába került, a városrész történelmi védelem alá került, és ma "történelmi és városi védelem alatt álló területként" tartják fenn. Az Odunpazarı önkormányzat "Odunpaz A híres lülefa műveszeként ismert Hafız Ahmet Efendi által készített "Gül Asa" című alkotás egy példája ma az Anıtkabir Múzeumában tekinthető meg. A Yağcızade palota felett egy "cihannüma" nevű kilátó található, amelyet ma az Ataol Behramoğlu Könyvtár és Múzeumként használnak. Az Atatürk Líceum épülete is bejegyzett történelmi emlékhely az Odunpazarı városi terület védelmi tervében. A városrész a kézművesség központja, ahol rézfeldolgozás, ónozás, régiségkereskedelem és fafaragás zajlik. Az Eskişehir jelképének számító lülefa termékeket a múzeumban, valamint a karavanszereken és bazárokon található műhelyekben is megtekinthetők. A szűk utcák kövesek és helyenként lejtősök, ezért érdemes kényelmes cipőt viselni. A legtöbb épület lakóház vagy intézmény, csak a múzeumokba és galériákba lehet bemenni. A színes homlokzatok fényképezéséhez a reggeli órák és a délutáni fény ideális. A városközpontból a Hamamyolu Caddesi utcán lehet gyalogosan eljutni a városrészbe. A villamossal érkezők számára az Odunpazarı Modern Múzeum honlapján található EsTram térkép az Atatürk Líceum megállóhelyet mutatja, ahonnan rövid sétával el lehet jutni az utcákba. A városrészben található múzeumok nyitva tartását érdemes a látogatás előtt a hivatalos honlapjaikon ellenőrizni.