Larisa (Buruncuk) Antik Kenti

Larisa, Menemenhez tartozó Buruncuk falujának feletti egy fennsíkon elhelyezkedő ősi város, amely a Gediz-síkságra néz. İzmir városától körülbelül 30 kilométerre északra található, és stratégiai helyen, a Gediz folyó által hordott üledékből kialakult termékeny síkságon fekszik. Az Aiolis régió tizenkét városának egyike, és a görögországi, valamint a Küçük Menderes menti hasonló nevű helyekkel ellentétben Larisa Phrikonis vagy a Hermos folyó partján fekvő Larisa néven ismert. A város neve valószínűleg az anatóliai nyelvekben "erőd, várakkal övezett hely" jelentésű, "-assa" végződésű régi nevek családjába tartozik. A források szerint a település nagyon régi múltra tekint vissza. Az Isztambuli Műszaki Egyetemen 2021-ben befejezett doktori disszertáció szerint a területen található leletek a neolitikumig nyúlnak vissza, a legkorábbi építészeti maradványok pedig a korai bronzkorra datálódnak. A geográfus Strabon szerint a város első lakói a pelasgok voltak, majd az aiolok telepedtek le itt. Strabon úgy gondolta, hogy a Homérosz által az Iliászban említett Larisa ez a város. Xenophón szerint a perzsa király, Nagy Küros egy egyiptomi katonákból álló települést alapított itt, ezért a várost egy időben "Egyiptomi Larisa" néven is ismerték. Xenophón azt is írja, hogy a spártai parancsnok, Thibron ostrom alá vette a várost, de nem tudta elfoglalni. A területen található építészeti maradványok többsége a Kr. e. 7. és 4. század közötti időszakból származik. A várost a Kr. e. 405-ös peloponészi háború során súlyos károk érték, majd a helyreállítás után a Kr. e. 279-ben a galaták fosztogatták. Mivel a későbbi időszakból nem találtak további leleteket, feltételezhető, hogy a várost a Kr. e. 3. században elhagyták. Ez az, ami különlegessé teszi Larisa, mivel a rá épült későbbi korok építményei nem takarták el a város eredeti arculatát, így a terület az ókori és klasszikus kor városának egyfajta bemutatójává vált. A település a Buruncuk fennsík két végén található két hegyen terül el. Az alacsonyabb, nyugati hegyen található az akropolisz, ahol paloták, egy templom és más reprezentatív építmények találhatók. A déli és északi lejtőkön városi területek húzódnak, az északi és keleti irányban pedig egy nagyméretű temető található. A magasabb, keleti hegyen egy erős erőd és egy kisebb település található a délkeleti lejtőjén. A két hegy közötti, a sí A feltárt leletek egy része Stockholmba, egy része Isztambul Régészeti Múzeumába került; az ókorból származó leleteket pedig Izmir Régészeti Múzeumában őrzik. A feltárások elsősorban az akropoliszra összpontosítottak, ezért a keleti vár és annak lábánál található település csak a nagyképű terven van jelölve. A Kulturális és Turizmus Minisztérium adatai szerint, Prof. Dr. Turgut Saner vezetésével 2010-ben indult egy építészeti felmérés, amely az egész területet lefedi. Ezek a kutatások azt mutatják, hogy a város a perzsa uralom idején, különösen az i.e. 5. és 4. században, intenzív építési tevékenység színtere volt. Larisa nem egy rendezett régészeti terület; a hegyre vezető ösvényeken köves felület található, és helyenként meredek lejtők is vannak, ezért ajánlott a megfelelő túracipő. Szinte nincs árnyék, ezért a nyári hónapokban a reggeli órákat, vagy tavasszal, amikor a síkság zöldell, érdemes választani a látogatás időpontjául, hogy élvezetesebb legyen a túra. Amikor felér az akropoliszra, egy pillantással láthatja a síkságon végigfutó Gediz folyó kanyarulatait és az északi hegyeket. A falak és a várfalak maradványai között sétálva ügyeljen arra, hogy ne tapossák a köveket, és ne mozgassák el egyik darabot sem. A közlekedéshez az IZBAN északnyugati vonala Menemenig közlekedik; onnan autóval kell tovább menni Buruncukba és a hegyre. A legfrissebb információkért a látogatás előtt érdemes felvenni a kapcsolatot az Izmiri Kerületi Kulturális és Turisztikai Igazgatósággal.