Justinianus Köprüsü

A Justinianus-híd, más néven Beşköprü, vagy a régi források szerint Sangarius-híd, egy ókori római kőhíd, amely Adapazarı városának délnyugati részén, a mai Serdivan kerület területén található. A Sakarya megyei Kultúra és Turizmus Igazgatósága az egyik legkiemelkedőbb, a korai bizánci időszakban épült monumentális építményként tartja számon. A hidat 2018-ban felvették az UNESCO világörökségi előjelölt listájára. A város közelében található, több mint ezeröt évvel ezelőtt épült mérnöki alkotás megtekintése Sakarya városának egyik legemlékezetesebb élménye. A hidat I. Justinianus bizánci császár építtette. Célja az volt, hogy biztosítsa a főváros, Konstantinápoly és az birodalom keleti tartományai közötti katonai útvonal biztonságos átkelését a Sakarya folyón. A történetíró, Prokopios szerint, korábban egy tutajokból álló híd volt a helyen, amely gyakran elpusztult a folyó áradásai során. Az építés időpontja a források szerint eltérő. A Kultúra Portál és a megyei Kultúra és Turizmus Igazgatósága szerint a híd 558 és 560 között épült. A Wikipédia viszont a korabeli forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy az építkezés 559 vagy 560-ban kezdődött, és a híd befejezését ünneplő versek 562-re datálhatók. A méretek is eltérőek a források szerint. A hivatalos oldalak szerint a híd 365 méter hosszú, 9,85 méter széles, és összesen 12 boltíves. A boltívek közül hét a közepén található, nagy, köríves boltív, a nyugati végén kettő, a keleti végén pedig három kisebb, oldalsó boltív egészíti ki. A Wikipédia a két végén található tartópilléreket is figyelembe véve 429 méternek adja meg a teljes hosszúságot, és körülbelül 10 méternek a magasságot. A különbség valószínűleg abban rejlik, hogy a mérés tartalmazza-e a tartópilléreket. A híd teljes egészében mészkőből épült. A központi, nagy boltívek nyílása 23 és 24,5 méter között van, a közöttük lévő pillérek pedig körülbelül 6 méter vastagok. A pillérek hullámtörő formájúak, a víz áramlása ellenőrzésére tervezve, a víz áramlása felé lekerekítve, a víz ellen pedig élesre formázva. A Wikipédia szerint ez a kialakítás eltér a legtöbb ismert római híd kialakításától. A partoknál található kisebb boltívek árvíz esetén a víz elvezetésére szolgáló nyílások. A híd egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy ma már szinte semmilyen víz nem folyik alatta. A Sakarya fol A nyugati végén egy győzelmi ív állt, amely a római hidakon is megtalálható volt, de ma már csak annak nyoma látható. Ezt az ívet 1838-ban a francia utazó, Léon de Laborde rajzain örökítette meg. A híd íveinek megtekintéséhez nem elég csak felülről nézni; a partról, a patak medrébe ereszkedve oldalról szemlélve sokkal jobban láthatók a kőmunkák és az ívek ritmusa. A délutáni, nyugatról érkező alacsony napsugárzás meleg színt ad a mészkő tömböknek. A hidat 1995-ben a Közútkezelő Igazgatóság felújította, forgalom elől lezárták, és mindkét végén három lépcsőt építettek. A helyi Kulturális és Turisztikai Igazgatóság weboldala szerint a híd jelenleg zárva tart, és a felújítási munkálatok folyamatban vannak. Ezért, mielőtt elmenne, ellenőrizze a hivatalos forrásokból, hogy a hídra fel lehet-e mászni; még ha zárva is lenne, a környezetből még mindig látható a szerkezet. A híd Adapazarı központjának délnyugati részén található, a Wikipédia szerint körülbelül öt, a Kulturális Portál szerint pedig nyolc kilométerre van, és tömegközlekedéssel is megközelíthető. A városközpontban található Sakarya Múzeum kertjében található római és bizánci kövek megtekintése után érdemes ide ellátogatni, hogy a helyszínen láthassa, mely világot is reprezentálnak ezek a darabok.