Çatalhöyük

Çatalhöyük, Konya városától 52 kilométerre délkeletre, Çumra városának közelében található, a Konya-síkság búzaföldjei között emelkedő neolit település. A város, amely körülbelül 14 hektár területet foglal el, 18 települési rétegből áll, amelyek időszaka a Kr.e. 7400 és 6200 közötti. A település a letelepedés kezdeteinek, a mezőgazdaság megjelenésének és a faluból városba való átmenetnek a tanúja, ezért 2012-ben felkerült az UNESCO világöröskönyvébe. A neve a két egymás mellett álló dombról származik. A dombon található két különböző magasságú fennsík miatt kapta a "çatal" (villa) jelzőt. A keleti, fő domb a neolit korszakban volt lakott, és a település központját képezte, területe körülbelül 12,5 hektár, és a síkságtól 20 méter magasra emelkedik. A nyugati, alacsonyabb domb a korai kalcolit korszakban, körülbelül Kr.e. 5600-tól kezdve került használatba. Egykor a két domb között a Çarşamba folyó egy ága folyt. A települést 1958-ban egy angol régész, James Mellaart fedezte fel, aki a területen felszíni kutatásokat végzett. Mellaart csapata 1961 és 1965 között négy évadnyi ásatást végzett, és bebizonyította, hogy Anatólia a neolit korszakban egy fejlett kulturális központ volt. Az ásatások 1993-ban folytatódtak, Ian Hodder vezetésével a Cambridge Egyetemről, és 2018-ig egy nemzetközi csapat részvételével folytatódtak. Hodder projektjének befejezése után a kutatások a török egyetemek csapataival folytatódtak, erről a projekt hivatalos weboldalán tájékoztattak. Azt, ami egyedivé teszi Çatalhöyüköt, a város szerkezete. A házak egymásnak érnek, és közöttük nincsenek utcák. Az emberek a tetőkön jártak, és a házakba egy a tetőn kialakított nyíláson keresztül egy fa létrán ereszkedtek le. A házak kőalap nélkül, téglából készültek, és a falakat fából készült oszlopok tartották, melyekre nádból készült tető volt helyezve, majd agyaggal borították. A házak általában egy főszobából és egy tárolóból álltak; a főszobában tűzhely, kemence és emellett padok is voltak. A házak belseje fehér vakolással volt befedve, és a körülbelül 3 centiméter vastag vakolatban 160 réteg volt található. Egy ház körülbelül 80 év használat után lett megtisztítva és feltöltve, majd ugyanazon a terv alapján egy új ház épült a helyére. A domb növekedés A terrakottából készült, termékenységet szimbolizáló női szobrocskák a neolit kor művészetének egyik legjelentősebb példája. A feltárások során előkerült leletek a Konya Régészeti Múzeumában találhatók; egy része kiállítva van, a többi pedig raktárakban tárolódik. A híres térkép a török fővárosban, Ankarában, az Anatóliai Civilizációk Múzeumában tekinthető meg. Az ásatási területet nagyméretű védőernyők fedik, és a látogatók a védőernyők alól tekinthetik meg a feltárt lakóhelyeket. A keleti dombhalom a neolit kor után elhagyatott volt, majd később, a frig, hellenisztikus, római és bizánci korokban újra használatba került. A minisztérium weboldalán fel van tüntetve, hogy az északi védőernyő ideiglenesen zárva van a látogatók számára, ezért érdemes utazás előtt ellenőrizni, hogy ez a helyzet megváltozott-e. A területet a Kulturális és Turizmus Minisztérium üzemelteti, és a Török Köztársaság állampolgárai számára a MüzeKart érvényes; a legfrissebb látogatási időket a muze.gov.tr oldalon találhatja meg. A legpraktikusabb módja a Çatalhöyükbe való eljutásnak, ha személyautóval utazik Konya városából a Çumra irányába. Javasolt először a Konya Régészeti Múzeumban megtekinteni a leleteket, majd utána látogatni az ásatási területre, mert ez segít jobban megérteni a feltárt területeken látható épületek jelentőségét. A síkságon nincs árnyék, ezért a nyári hónapokban érdemes korán érkezni és vinni magával vizet.