Basmane Garı

A Basmane vasútállomás Izmir egyik fő vasútállomása, amely Konak városrész Etiler negyedében található, az Anafartalar sugárúton. A nevét a helyben egykor működő textilnyomda műhelyektől kapta; az állomás korai feljegyzésekben "Basma Hane" néven szerepel. Története az Anatólia első vasútvonalaihoz vezethető vissza: az angol tulajdonú Smyrna Cassaba Railway által épített Izmir-Kasaba (ma Turgutlu) vonal 1866. október 25-én kezdte meg működését ezen az állomáson. A vonal később Afyonkarahisarig lett meghosszabbítva, és a Basmane állomás a belső területekről érkező mezőgazdasági termékek kikötói szállításának fontos kapui lett. Az oszmán kormány mintegy 20 ezer négyzetméteres területet különített el az állomás, a műhelyek és a raktárak számára. A vállalat 1894-ben francia tulajdonba került; a TCDD (Török Állami Vasutak) 1934. június 1-jén megvásárolta a vállalatot és átvette a működtetését. A mai épület tervezésével és építési idejével kapcsolatban eltérő források találhatók. A kulturális és turisztikai anyagok gyakran Gustave Eiffel tervezésére és a francia Regie Generale vállalat 1876-os építésére hivatkoznak, míg az építészeti szakkönyvek ezt a nevet nem említik, és a szerkezetet a 19. század végére datálják. Ezért a Gustave Eiffel nevet inkább legendaként érdemes kezelni, nem pedig tényként. A biztos, hogy az épület neoklasszicista stílusú, három részből áll, és szimmetrikus. A középső, háromszintes rész magas, meredek tetővel emelkedik ki, a homlokzatán faragott kövek, frizek, díszlécek és egyéb elemek találhatók. A peronokat fedő, körülbelül 23 méter fesztávolságú acélernyő két boltívből áll; oszlopaival és íveivel az 19. századi vasútállomások tipikus példája Izmirben. A homlokzat közepén található "BASMANE GAR" felirat és a tetőn található TCDD embléma a tér ikonikus elemei. Az állomás súlyos károkat szenvedett az 1922-es nagy izmiri tűzvészt követően; a felújítás 1926-ban, a TCDD alapítása után kezdődött, és 1927-től folytatódott. Az 1936-ban megnyíló Izmiri Nemzetközi Kiállítás növelte az állomás fontosságát, és a környező utcák szállodák negyedévé váltak. 1984-től 1995-ig a Bornova irányába, 2006-ig pedig a Çiğli irányába közösségi vonatok közlekedtek innen. 2000. május 22- Az épületben lift és rámpák találhatók, valamint várakozóterem és útikártya-értékesítő. Nincsenek itt csomagmegőrző szekrények, és az épület nem áll nyitva 24 órában, ezért érdemes előre tájékozódni az éjszakai menetek esetében. A téren állva, a szemben lévő járdáról tökéletesen látható az épület szimmetriája; a forgalom miatt érdemes korán menni. Lépjen be, és menjen a peronok alá: a acélgerendák ritmusa még akkor is lenyűgöző, amikor nincs vonat. A peronokra való belépés szabályairól kérdezze meg a helyszínen dolgozó személyzetet. A vasútállomás elől induló Anafartalar Caddesi a Kemeraltihoz vezet, míg a Kadifekale a vasútállomás feletti dombon emelkedik. Ezért Basmane olyan hely, ahol a város legrégebbi közlekedési, kereskedelmi és szálláshely-rétegei találkoznak. A metróval érkezők közvetlenül a vasútállomás épületébe lépnek a megállóból; ez az átjárás egyszerre kapcsolja össze az új és a régi Izmirt. A Kültürpark felé sétálva kövesse a Şair Eşref Bulvarját; az úton található az APİKAM régi tűzoltóállomása. Még akkor is, ha nincs vonatútja, érdemes egy reggel felkeresni Basmanét: ez a tér, ahol az Anatólia felé vezető első vágányokat fektették le, és a vasútállomás közel 160 éve végzi ugyanazt a munkát.