Anastasius Suru (Uzun Duvar)

Anastasiusz Falja egy hosszú védelmi vonal, amelyet a bizánci időszakban építettek, hogy Isztambult a trákiából érkező támadások ellen védjék, és amely a Fekete-tengertől a Márvány-tengerig húzódott. A hatodik századi szerzők és későbbi források a "Hosszú Fal" néven ismerték. A fal nevét I. Anastasiosz bizánci császárról kapta, aki 491 és 518 között uralkodott. A források szerint a császár 507 és 512 között építtette vagy restaurálta a falat, míg a Çatalca járási hivatal 507 és 511 közötti időpontot említ. Az angol nyelvű források azt is megjegyzik, hogy ebben a vonalban egy másik megerősítés nyomai találhatók I. Leon császár uralkodása alatt, 469-ben, valamint Zenon uralkodása alatt, 478-ban. A hatodik században élt Prokopiosz szerint a város közel 65 kilométerre fekvő fala rendkívül hosszú volt, sietve építették, ezért nem volt elég erős, és védelméhez jelentős katonai erő kellett. A fal hosszával kapcsolatban a források eltérő számokat adnak meg. A Wikipédia angol nyelvű oldalán szerepel, hogy a fal kezdetben körülbelül 56 kilométer hosszú volt. Feridun Dirimtekin számítása szerint körülbelül 52 kilométer. A Çatalca járási hivatal 45 kilométeres hosszúságot említ, és azt, hogy ebből a részből 22 kilométer még ma is látható. A fal a Fekete-tenger partján, az Evcik İskelesi nevű helytől indul, rövid távon nyugatra halad, majd délnyugati irányba fordul, és eléri a Hisartepe-t. Innen a Karacaköy közelében halad, több patakot keresztez, és a Kurfallı és Gümüşpınar közötti út mellett dél felé ereszkedik. A Kurfallı-n átvezető szakasz a Fener falu nyugati részén halad, és a Silivri nyugati részén, a Karınca Burnu-nál ér el a Márvány-tenger partjához. Az angol nyelvű források szerint a fal maradványai ma a Karacaköy-i Gümüşpınar csomópontnál, a Yalıköy-i Hisartepe-nél, az İhsaniye-i Pınarca-nál és a Kurfallı faluban láthatók. A fal vastagsága 3,3 méter, magassága pedig több mint 5 méter volt. Külső felületeit faragott kövek borították, a belső részt pedig mészhabsszal kötött törmelék töltötte ki. Egyes helyeken más technikák és anyagok használata a későbbi restaurálások nyomai. A vonal mentén tornyok, kapuk, erődök, árokok és egy katonai út is található. Mivel a falon folyamatosan katonák tartása nem volt lehetséges, a fal mögött kaszárnyák és táborok épültek; a Karacaköy közel Azt mondják, a falat egy évszázaddal korábban építették, de a török források szerint a restaurálási munkák a 10. vagy 11. századig folytatódtak. Az évszázadok során a fal nagy része lebontásra került, és köveit a környékbeli falvakban új építményekhez használták. Evlija Cselebi utazási leírásában arról ír, hogy Silivritől Terkosig a bástyák, alapok és árok maradványai még mindig láthatók, és a környező falvakban található karavánszerepek és egyéb építmények falainak köveit ebből a falból származó anyagból készítették. A német kutató, Schuchhardt 1898-ban jó állapotban látott kapu erősítései később eltűntek. A fal legjobban megmaradt része ma a északi, erdős területeken található. A fal megtekintéséhez tervezett utazásra van szükség, mivel a maradványok nagy része az erdőben van, és távol a faluutakról. A legkönnyebben elérhető kiindulópont a források által is említett Karacaköy és Gümüşpınar környéke. Itt a fal nagyméretű, faragott kövekből épült felülete a sűrű növényzeten keresztül is látható. Mivel a maradványok egy védendő történelmi emlék, fontos, hogy ne másszunk a falra, és ne sértsük a köveket. Lehetséges a közlekedés a Çatalca központjáig busszal, majd onnan a falvakba vezető vonalakat használni, de a maradványok eléréséhez gyakran jármű és gyaloglás szükséges. Az erdős területekre zárt cipő, víz és egy offline térkép ajánlott, valamint hosszú nadrág a tüskés bokrok ellen. A kormányzat által említett Kurşun Germe és Ballı Germe vízkutatók is Gümüşpınar közelében találhatók, és azonos területen megtekinthetők. Észak felé, Yalıköy és Çilingoz felé haladva a Fekete-tenger partján a fal a tengerhez érő part közelségében található.