Titreye Titreye Yağıyordu Kar ve Dilsizdi Gece

Egy szállodai szoba. Egy nő, egy férfi, és a közöttük kialakult, egyre mélyebb magány.
A nő gyermékkora olyan volt, mint egy hidegben remegő madár, mintha a havon állna. Két kar, amelyekben a létezés hiánya érezhető volt.
Ők két olyan lélek, akik egymás mellett találkoznak, ami talán a legnagyobb hiba, hiszen mindketten elvesztek mások életében. De meglepő módon ugyanott találják meg a gyógyulásukat.
"Bár az élet akárhová is sodort minket, egyetlen támaszunk mindig is mi magunk voltunk."
A gyermekkora, amelyet a belé vont lélegzet megvilágosított, és a szívében virágokat bontó lélek… Ez egy lírai történet, amely a boldogságot a szomorúságba viszi, egy elkerülhetetlen kapcsolat története, amely tele van konfrontációkkal.
Ahogy a magány nő, a lelkek egyesülnek.
Lehet, hogy a legnagyobb hibád egyben a legnagyobb erősséged is?