Tepeden Tırnağa

A „Tefentől a lábujjhegyig” című előadás egy prezentáció és egy performansz egyben, amely a fascia, azaz a kötőszövet működését mutatja be a test különböző részein.
A kép elképzelhető, hogy a lábujjakig terjedő utazást mutatja be, miközben feltárja azokat a kapcsolatokat, amelyek egy teret formálnak.
Újra összehozni kívánja a résztvevőket, Barın Han pedig egy élő "testbeszédként" jelenik meg.
A mű a lehetőségeket vizsgálja, amiket a szereplők felé nyitnak. A test-drámai megközelítésen alapuló cselekmény egy...
Az épületet az a jellegzetessége határozza meg, ami egyedivé teszi, és ezáltal megmutatja, hogyan él "az a ház".
A város fejlődését, valamint a Barın Han épületének fizikai, kulturális, gazdasági és társadalmi aspektusait mutatja be.
hogyan kapcsolódik a környezetéhez, a belvárosi Çemberlitaşban található helyszíne, az építészeti stílusa, valamint azzal kapcsolatban, hogy ki adta az építménynek a nevét: Emin Barın.
Életéről és munkásságáról szóló részletek, a jelenhez való kapcsolódása – mindez ebbe az „életbe” illeszkedik.
A produkció során a tudás, a tapasztalat, az emlékek és a idézetek értelmezése és kombinálása szolgálja a célkitűzést.
A megalkotott történet apró, játékos elemekkel van fűszerezve, így vonzóvá válik a néző számára. Közös alkotás.
A szövetbe beépített egyéb elemek is megjelenhetnek, amelyek más, a projektet érintő elemekre utalnak.
A "Tepeden Tırnağa" című projekt egy nagyobb léptékű elképzelés, amelyet az Isztambuli Független Színpadon (İstanbul Fringe) és a Barın Hanban mutattak be.
Ez egy személyes vélemény.

Ez a jegy tartalmazza a "Barın Han x Isztambuli Független Színházi Fesztivál közös produkciója: "Kapcsolatok" keretében szervezett következő 4 kiállítás/installáció belépőjét is.

"Menj, menj! Gyere, gyere!"
Mesrure Melis Bilgin Koen.
"Menj, menj! Gyere, gyere!" Isztambul külső és belső területei, az alsó és a felső részei,
a vízszintes és függőleges vonalak, a nyilvánosság és a magánélet, valamint az épületek és utcák segítségével összekapcsolja az embereket.
egy olyan, a mindennapi életbe szervesen beépülő, kosárfonásból készült díszítést egy installációvá és előadásművészeti alkalommá alakítani.
átalakítja. A kosár, mely a befogadó jellegével nőiességet és gondoskodást szimbolizál, a férfias és függőleges architektúrát.
egy olyan elemként használják, amely egyensúlyt teremt. A Barın Han ablakaihoz akasztott kosarak és...
Tartalom: A művészek, a látogatók és az arra járók jelenlétében, a város egy napját a főtéren.
Az egész éjszaka folyamán új kapcsolatok születnek.

Bachmann: Törött versek.
Mina Kocailik.
A festőművész, Mîna Kocailik, egy vizuális utazásra invitál minket, mely során osztrák feminista író és költő, Ingeborg Bachmann verseiből idézett sorok vezetnek minket. A művész, aki a művészet és az irodalom közötti kölcsönös hatást vizsgálja, Bachmann különböző verseiből kiválasztott sorokat épít be a képeibe, melyeket különböző technikákkal hoz létre. Kollázstechnikával ezeket a sorokat újra összekapcsolva, Bachmann szavaiból egy új költeményt alkot, miközben egyben olyan vizuális költemény-sorozatot hoz létre, amelyben az egyes művek és az egész együtt működik. Bachmann szavai Kocailik képein újra bomlanak, egyesülnek és egy másik nyelvre "fordítódnak". Az eredmény egy olyan vizuális költemény-terület, ahol a vers képpé, a kép pedig verssé alakul, és ahol a két művészeti ág közötti határok elmosódnak.

Dupla érintés: Egy emlékezet és helyreállítás története.
Nalin Yeşilbaş.
A látogató egy olyan, méhhez hasonló, elszigetelt térben találja magát, ahol a terhesség biztonságos, de teljes magányát éli át. Amikor kilép ebből a reprezentatív térből, a "Kettős Kapcsolat" című művel találkozik, amely a világban való létezés alapvető "elidegenedésével" és a születés pillanatával szembesíti a nézőt.
A művet a Palmer-reflex köré építették, amely a csecsemő és a világ közötti első biológiai kapcsolatot jelenti. A mű előtt elhelyezett installáció közvetlen kapcsolatot teremt a látogató és a papír között, lehetővé téve, hogy a látogató kapcsolatba lépjen a helyszín történelmi emlékezetével. Ez az interaktív élmény, amely a nézőt passzív szemlélőből az alkotás aktív részeseivé változtatja, lehetővé teszi, hogy a látogató a saját élményeinek részeit hagyja a lapokon, és így egy szellemi kapcsolatot alakítson ki a Barın Han épületével.

ÁLMOK – AMIKOR FELÉBREDÜNK.
Mina Kocailik és Ceren Yılmaz.
Mina Kocailik és Ceren Yılmaz két művész, akik a Barın Han-t nem csupán kiállítóhelyként használják, hanem a művészeti tevékenységük szerves részévé is emelik. A Barın Han-ban való találkozásuk után, a "Rámenés" és "Ébredés" című műveik közötti kapcsolat, amely eredetileg nem volt kiállítás része, egy olyan közös térben valósul meg, ahol két különböző művészeti irányzat találkozik.
Kocailik "Álmok" című festménye, amely a képzőművészet, a költészet, a test és a szabadság között mozog, míg Yılmaz "Ébredés" című alkotása, mintha a festmény álomszerű világából a valóságba lépne, a kép közelébe repül. Azonban ez az átmenet nem marad egészen tökéletes.
A Zhuangzi által megfogalmazott „pillangó-álom” gondolat, amely az "Ébredés" egyik alapvető eleme, elmosja a határokat az ember és a pillangó, az álmodó és az álom között. A két entitás találkozása pedig egy új lehetőséget ad e kérdés megválaszolásához:
Egy álomban megtörténő minden, vajon megmaradhat-e érvényesnek, amikor a valóságba kerül?
Valóban így van? Vagy csak egy képzelgés?