Sesler

A színpaden egy fiatalember áll, és arról beszél, ami számára különösen érdekes: a hangok.
Közvetlenül velünk beszél, mintha egy prezentációt tartaná.
A színpad közepén elhelyezkedő hosszú asztal egyfajta technikai központként funkcionál. Rajta különféle eszközök, berendezések, tárgyak, fényképek, feljegyzések találhatók…
A hangok milyen hatással vannak rá, erről beszél.
Gyermekkorától kezdve elmeséli nekünk, hogyan alakult ki az ebbe a témába való érdeklődése.
Először úgy tűnik, mintha nagyon személyes dolgokat mesélné.
Ahogy a történet halad előre, egyre inkább rájövünk, hogy a hangok milyen fontos szerepet játszanak a közös emlékezetünkben.
Ő hallja a hangokat, és mi is halljuk együtt vele. Nem csak a fülünkkel, hanem az emlékezetünkkel, az érzéseinkkel, az ösztöneinkkel is.
Olyan hangokat is "visszaemlékezünk", amelyeket korábban még soha nem hallottunk.
A jelenlegi hangok, a gyermekkora hangok, évszázadok óta létező hangok. Mindegyikük egyesül, szétválik, ütközik, átalakul, és együtt egy utazásra visznek minket.
A fiatalember a város hangjait követi, mi pedig vele tartunk.
A személyes történetek idővel egy közös, mindenki számára jelentős történelemmé válnak.
Ahogy hallgatjuk ezeket a történeteket, szembenézünk a feledésbe temetett dolgokkal, észreveszünk olyan dolgokat, amiket eddig észre sem vettünk, meghallgatjuk azokat, akikkel eddig nem foglalkoztunk…
Egy várossal ismerkedünk újra.

Szerző: Kerem Kurdoğlu.
Rendező: Mehmet Birkiye.
Színész: Salih Bademci.
Díszlet- és világítás tervezése: Cem Yılmazer.
Hang- és effekttervezés: Oğuzhan Akalın.
Zene: Şahin Kureta.
Produkció: Şermin Ekinci – Sercan Apak.
Produkciós koordinátor: Elif Naz Atmaca.
Asszisztens rendező: Gozel Rovshanova.
Poszter tervezők: Ayşe Zeynep Satıcı, Hüseyin Demirkan.
Világítástechnikai szakember: Özgür Karaböcek.
Asszisztens rendezők: Ata Şimşek, Su Özdemir.
Hozzájárulók: Gabriella Özcan, Senanur Altın.

Devrim Erbil köszönetét fejezi ki Gün Zileli-nek.