Monologlar Müzesi “Kuğugölü”

Egy ház mit is emlékezik? Az ott felnövő gyerekek csendjét, a félbekész búcsúkat, vagy talán azt a közös örökséget, amiről soha nem tudunk szabadulni?
Néhány ház nem csupán tárolja a múltat, hanem maga válik a múlttá.
Benn belül egy csendes harc zajlik: évtizedekig zárt fiúkok, elfeledett konfliktusok és olyan elmek, amelyek a múltat próbálják feldolgozni. Tizenhét évnyi távolodás, a testbe égetett, soha el nem múló fájdalmak, és olyan mélyen gyökerező örökségek, amelyeket úgy tűnik, egy egyszerű tulajdonátruházással lehetne eltüntetni... Mindez ugyanazon a kapu mögött rejtőzik.
Néhány ajtó nemcsak azért nyílik, hogy bemenjünk, hanem azért is, hogy soha többé ne térjünk vissza ugyanazok az emberekként. Senki sem tud igazán elmenekülni a múltjából, csak azt hiszi, hogy messzebb került.
Amikor évekkel később visszatérsz egy olyan házba, amit elhagytál, az első, ami fogad, az a saját hazugságaid lesznek.