Kat:9 Daire:34

"Mi csak egyetlen, egymásra épülő lakásból, egy ablakán visszatükröződő fény voltunk. Olyan családok vagyunk, mint mi, akiknek nincs neve… Olyan családok, akikről senki sem gondolja úgy, hogy érdemes lenne őket megnevezni. Ugyanabban a térben, egymásra épülve, vas és cement által elválasztva, emberek, akik nem tudják egymás létezéséről."

Éjszaka érkezik, a lámpák kialszanak, a televízió lekapcsol. Most alvás ideje…

De...
Egy nap egy házban ég egy lámpa.
Valami bajba kerül ez a család.
Senki sem törődik vele.
Mindenki örömében van, hogy „én nem vagyok az”.

„Hiszen egyszer minden család életében előfordul valami…”