Jaz

Koffi Kwahulé, a francia nyelvű irodalom egyik legjelentősebb modern szerzője, és a "Jaz" című műve...
Bár a szöveg egy játék formájában van megfogalmazva, valójában egy zenemű partitúra. A nyelvezete a jazz stílusára emlékeztet.
A Kwahulé zenéje nem egy történet, hanem egyfajta vibráció, egy ritmus, amely a zene esztétikájára épül.
Csendek, robbanások, ismétlődések, improvizációk – ezek alkotják a művészi kifejezésének eszköztára.
Ez egy olyan módszer, amely nem a nézőnek történetet mutat be, hanem egy hangteret teremt számára.

A Jaz című előadás, amely koncert és színházi elemeket ötvöz, a trauma, a csend, a kitartás témáit járja körül.
A szétesés ritmusa életre kel a színpadon. A történet drámai realizmussal van elmesélve.
Nem a szavakkal, hanem a zenével jön létre. A bűnös és az áldozat nyelve összefonódik, a szöveg pedig egy...
Egyre mélyebbre hatol, mintha egy spirálisan haladna. Több, mint egy egyszerű történet.
A Jaz városában, ahol a test, a hang és a ritmus mind egy hangszerként funkcionálnak.
A színpadon megjelenő Firdes Üçlertoprági nem egy karakter, hanem egyfajta atmoszférát, egyfajta hangulatot teremt.
A trauma vibrációit viszi a színpadra, olyan hangokat, amelyeket mások nem hallanának.
Csak akkor hallhatjuk meg a saját nevünket, amikor bezárjuk a szemünket.