Herkes Kocama Benziyor

"Nem, azóta egy kicsit jobban vagyok, de valahogy még mindig nem teljesen gyógyultam. Nem értem, mintha a haragom egy hatalmas, forró golyó lenne bennem. Néha nagyon rosszul érzem magam. Valamióta ez az állapot tart. A fejem nem pihen, folyamatosan dolgozik. A fejem, az agyam állandóan éber. "Néha hallgass egy kicsit" – mondom magamnak. Nem tudom, talán azért mondom, mert nő vagyok, és talán ezért van úgy, hogy a fejem is női. A szemei olyan nyitottak, mint egy démoné."

Ayten, aki egy kabaréban dolgozik mosdótisztítóként, elmeséli a történetét. Beszél arról, hogyan "került" ide, a férjéről, aki elhagyta, a bánatról, az ambícióiról, a kabaréban dolgozó barátairól, de leginkább a haragjáról. Ez a harag, amelyet korábban nem tudott megfogalmazni, és amelynek jelentését darabokból értette meg, egyszer hirtelen, mint egy befagyott ablak, összetör, és ettől kezdve semmi sem lesz többé régi.

Dramaturgia: Csapatmunka.