Havva

A darab az Vüs’at O. Bener „Éva” című novellájából és Irmak Zileli „Utolsó pillantás” című regényének „Tina” című karakteréből merít ihletet.

A történet fordítottja szerint, a játékban Évát úgy látjuk, hogy ő nem ragaszkodik a drámákhoz, nem hagyja abba a nevetést, és kitartóan, reménykedve él tovább, függetlenül attól, hogy mit él át, és a jelenlegi otthonában tapasztalható erőszak és trauma ellenére is hisz az életben.

Hava, a "támogatás" jelző terhe alatt nem omlik össze, hanem mindig egy megoldást keres. Ezt a gyermekkora és a jelenlegi tapasztalatai által, valamint a képzelet és a valóság közötti különbségekkel való szembesüléssel teszi... És amikor Hava ebbe a házba ér, "támogatásként", valójában minden megváltozik.

"Én Hává vagyok... Ő nem Hává. Csak én tudom, hogy te vagy. Olvassam fel? ... Nem mehetek el úgy, hogy nem mondom el, és nem teszek fel kérdéseket! Miért kell nekem ez az iskola?! A lányok és fiúk egymás mellett... ámen, ámen! Írják rá a bűnt? El kell mennem tisztálkodni! Jó, rendben... Olvassátok hangosan, csináljatok, Hává! Emeld fel a fejeteket, ne nézzetek a földre! A történet meg fog változni!"

Legyen ez az inspiráció azoknak a bátor nőknek, akik saját sorsukat alakítják. Remény, hit és erő legyen benne. Ez a történet megváltozik!

A Prova esemény támogatója: a Taksim Ara Színpad.
Nagyon köszönjük a végtelen támogatásukat, Yiğit Benernek és Irmak Zilelinek!