Gözbağcı

Kübra Ankarában nőtt fel egy otthonban, ahol megismerte a mágia világát, majd örökbefogadták. Bár mindenki varázslónak vagy illuzionistának nevezte, ő kitartóan ragaszkodott ahhoz, hogy "Gözbağcı" legyen. Néha nevettek rajta, néha dühöt éreztek, néha sajnálkoztak, de leginkább nem értették őt, és elszigetelték. Kübra, akit mindenki egy kicsit szeretett, de senki sem akarta igazán, mindent megtett, hogy megtalálja a helyét, de soha sem találta meg: sem a születési helyén, sem az a családban, ahol felnőtt, sem a kapcsolataiban. Soha nem adta fel, és szorosan ragaszkodott a varázslathoz.

Kübra szinte elviselhetetlenül izgatott, tele van érzésekkel, néha túlfutja a mércét. Az a 5 kilométeres táv tele van olyan emlékekkel, amelyeket szeretne elfelejteni, de a szemkontaktusával még mindig képes befolyásolni a dolgokat. Azonban ma este a lehető legtöbbet teszi azért, hogy elfeledje a múltat.

"De kezdjük is a tisztázással: a mágiával kapcsolatban kérdéseket nem teszünk fel. A varázslók nem mesélik el a trükkjeiket, köztünk léteznek íratlan szabályok, amelyeket mindannyian betartunk."

Honnan tudnám?

El fogom mondani, mindent el fogok mondani.”