ÇİÇU

"Az embernek legalább valakivel kell vitatkoznia, mert a vita is egyfajta örömöt nyújthat."

Isztambul egy régi lakásában él, és igyekszik a saját, ön által meghatározott világában élni.
Egy magányos ember története, amely feltárja az emberi szükségletet a szeretetre, a megértésre és a tartozás érzésére. Adam, akinek a kapcsolatai a külvilággal egyre gyengülnek, életet lehel a tárgyaiba, képzelt kapcsolatokat alakít ki, és egy "Çiçu" nevű szerelmeshez kötődve próbál meg egy saját világot teremteni. Azonban minden lépése, amit a magányából való menekülés érdekében tesz, egyre mélyebbre sodorja őt saját belső világának labirintusába. Ebben a világban, ahol a valóság és a képzelet, a szeretet és a szokás, a szabadság és a fogság összemosódik, egyre sürgetőbb kérdés válik: az ember legnagyobb félelme vajon az, hogy egyedül marad, vagy az, hogy mások között is magányosnak érezze magát? "Az ember néha nem a magánytól, hanem attól fárad el, hogy nem talál valakit, akivel megoszthatná a magányát" – írja. "ÇİÇU" nem csupán egy ember magányának története, hanem egy olyan láthatatlan kerítésé, amelyet mi magunk építettünk. A darab tragikomikusan ábrázolja az ember harcát a saját magányával, a szeretet és a megértés, a valós kapcsolat és a valódi érintés közötti törékeny egyensúlyon.