Annemin Odası

Két testvér, akik hosszú évek óta távol éltek egymástól, összeállnak, amikor megtudják, hogy anyukájukat a kórházból hazaviszik, és az utolsó napjait Zeynep otthonában tölti. A négy napig tartó felkészülés során, amely során egy szobát rendeznek be az anyukájuk számára, valójában a múltakkal való szembenézés színtere válik belőle.
Ez a szoba már nem csupán egy betegszoba; ez egy olyan hely, ahol évtizedek óta elhallgatott, elnyomott és befejezetlen dolgok kerülnek előtérbe.
Egy lány, akinek az élete az anyjától való menekülés körül forog, és egy fiú, aki az anyai szeretetet a legfontosabbnak tartja, ugyanabban a házban, ugyanazon a helyzetben találják magukat, és bár időnként nevetgélnek a gyermekkoruk és a fiatalkoruk emlékein, gyakran komoly konfliktusokba ütköznek, amelyek a szabadság és az önzés, a hit és a kétségbeesés, a közösséghez tartozás és a elhagyatottság érzései között bontakoznak ki.

Zeynep azon gondolkodik, hogy miért nem kapott elég szeretet az anyjától, és milyen hiányt okozott ez az életében, míg Hasan belülében érezheti a fájdalmat, amiért az anyukája nem őt, hanem azt a lányát választotta, akivel évek óta nem találkozott.
Amikor két testvér egy szoba átalakításán dolgozik, valójában a saját gyermékkorukat próbálják újra megteremteni, és végül egyetlen kérdésre jutnak:

Miért választotta az anyukám „ezt a szobát” arra, hogy ott várja a halálát?