A Yerebatan cisternája.

A Yerebatan ciszternája az egyik legfontosabb kulturális örökség, ahol megismerhetjük a nagyszerű isztambuli történelem nyomait. Ezt a hatalmas, föld alatti víztartályt I. Jusztinián keleti római császár (527-565) építtette, és a vízből kiemelkedő, számtalan márványoszlop miatt a nép "Yerebatan palotájának" nevezte. A latinul "Cisterna Basilica" néven ismert építmény helyén korábban egy stoa bazilika állt, ezért egyesek "Bazilika ciszternájának" is nevezik. A város legnagyobb zárt ciszternája, amely 80 000 tonna vizet képes tárolni, és több felújított építőelemet tartalmaz, mint a többi zárt ciszternája. A Yerebatan ciszternája egy hatalmas, körülbelül 10 000 négyzetméteres területet elfoglaló, téglalap alakú építmény, amelynek hossza 140 méter, szélessége pedig 70 méter. A történelmi források szerint a ciszternába a császárok rezidenciájául szolgáló Nagy Palota és a környező épületek számára vizet szállító Hadrianus vízellátó rendszerből is jutott víz. A ciszternában 336 oszlop található, mindegyik 9 méter magas. Az oszlopok 4,8 méteres távolságban állnak, és 28 oszlopból álló 12 sorban helyezkednek el. A különböző márványfajtákból faragott oszlopok többsége egyetlen darabból, néhányuk pedig két darabból áll. Az oszlopok koronáinak is eltérő jellemzői vannak. Egyesek a "korinthoszi" stílust tükrözik, míg másokon egyszerű, díszítetlen koronák láthatók. A ciszternában található oszlopok többsége hengeres alakú, néhányuk azonban sarok- vagy hornyolt formájú. A téglából épült, 4,8 méter vastag falak és a téglalappal burkolt padló horiszi vakolóanyaggal vastagon befedve vízállóvá vált. 1453-ban, Isztambul hódítása után a Petrus Gyllius, aki nem hagyta figyelmen kívül a szerkezet oszlopainak számolását, pontosan 336 oszlopot jegyzett fel, és megjegyezte, hogy a ciszternában számos kút található. Gyllius következő megjegyzése azt sugallja, hogy a helyiek tisztában voltak a ciszternával: "Vödörrel emelik a vizet; a ciszternában lapátokkal ásnak, lámpákkal világítanak, és halakat fognak. A kutakból levegő és fény szűrődik be a ciszternába, a halak pedig a fény alatt úsznak."

A Yerebatan-ciszternát, amelyet először a III. Ahmed uralkodása alatt, majd a II. Abdulhamid uralkodása alatt restauráltak, az évtizedek során további felújításokon esett át. 1955 és 1960 között a repedésveszélynek kitett 9 oszlopot vastag betonréteggel erősítették meg. 1985 és 1987 között az Isztambuli Metropolitan Önkormányzat által végzett átfogó restaurálási és tisztítási munkák során fedezték fel a Yerebatan legfontosabb szimbólumát: a Medúza fejekkel díszített köveket. A Medúza fejek, amelyeket oszlop alapjának használtak, a szerkezet nyugati részén fordítottan, míg a keleti részén vízszintesen helyezkednek el. A Medúza fejek, amelyek a római szobrászat egyik legkiemelkedőbb példája, nagy érdeklődést váltanak ki a látogatók körében, és számos legendához kötődnek.

Egy legenda szerint Medúza a görög mitológiában az alvilág női szörnyete, aki a három Gorgon egyik tagja. A kígyókra emlékeztető fejbőrű Medúza képes volt kövekké változtatni azokat, akik rávilágtak. Egy másik legenda szerint Medúza egy gyönyörű lány volt, aki büszke volt fekete szemeire, hosszú hajaira és tökéletes testalkatára. Medúza szerette Zeusz fiát, Perzeuszt, de Athénát is, aki irigy volt rá. Ezért Athéna kígyókká változtatta Medúza haját. Ettől kezdve mindenki, aki rávilágott, kövévé vált. Később Perzeusz levágta Medúza fejét, és a fejének erejét felhasználva legyőzte számos ellenségét.

A restaurálás után, 1987-ben, az Isztambuli Metropolitan Önkormányzat múzeumként nyitotta meg a nagyszerű építményt, és azóta számos nemzeti és nemzetközi eseménynek adott otthont. Ez a titokzatos hely, amely elválaszthatatlan része az isztambuli látnivalók listájának, eddig számos neves személyt fogadott, többek között Bill Clintont, a korábbi amerikai elnököt, Wim Kokot, a holland miniszterelnököt, Lamberto Dinit, az olasz korábbi külügyminisztert, Gör A Medúza-fejű ciszternában található oszlopok többsége hengeres alakú, néhány kivétellel, amelyek sarok- vagy hornyolt formájúak. A ciszternának a északnyugati sarkában található két oszlop lábánál található két Medúza-fej a római kor szobrászatának remekművei. Nem ismert, hogy a Medúza-fejeket mely épületekről vagy helyekről hozták ide. A kutatók általában úgy vélik, hogy a ciszternában való építés során egyszerű oszloplábakként használták őket. Ennek ellenére ez a vélemény nem akadályozta meg, hogy a Medúza-fejek körül legendák keletkezzenek. Egy legenda szerint Medúza az egyikik a három Gorgóna, a görög mitológiában az alvilág női szörnyetei közül. A három testvér közül Medúzának, aki kígyóból álló hajadékkal rendelkezik, az a képessége, hogy akik a szemébe néznek, azokat kövévé változtatja. Egy másik elmélet szerint a Gorgónák képeit és szobrait a kor nagy épületeit és fontos helyeket védendő használták, és a Medúza-fej elhelyezése a ciszternában is ennek a gyakorlatnak a része. Egy másik legenda szerint Medúza egy gyönyörű lány volt, fekete szemei, hosszú haja és tökéletes testalkata volt. Medúza szerette Zeusz fiát, Perzeuszt. Ugyanakkor Athénát is vonzotta Perzeusz, és irigyelték Medúzát. Ezért Athéna kígyókká változtatta Medúza haját. Innentől kezdve mindenki, aki a szemébe nézett, kövévé vált. Később Perzeusz levágta Medúza fejét, és a hatalmát felhasználva legyőzte számos ellenségét. Ennek alapján a Medúza-fejet a bizánci korban kardok markolatára vésték, és az oszloplábakba fordítva helyezték el, hogy a szemükbe nézők ne kövessék. Egy másik legenda szerint Medúza egy tükörbe nézve saját magát kövévé változtatta. Ezért a szobrot készítő szobrász a fényvisszaverődések szögét figyelembe véve három különböző pozícióban ábrázolta Medúzát.