Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Radar Türkiye

A Toros-hegységet átszelő vasútvonal, Varda városából Belemedikig.

Adanából észak felé, a Pozantí irányába vezető úton egy bizonyos ponton a Toros-hegység meredeken emelkedő falát láthatja az utazó.

Radar TürkiyeRadar Türkiye19 Ekim 2026
Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

A Toros-hegységet átszelő vasútvonal, Varda városából Belemedikig.

Adanából észak felé, Pozantí irányába haladva, az utazó egy ponton felfedezi, hogy a Toros-hegység falhoz hasonlóan emelkedik. Napjainkban az autópálya könnyedén áthalad ezen a hegyvidéken; azonban a század elején ugyanazon a terepen vasúti vonal építése az akkori legnehezebb mérnöki feladatok közé tartozott. A Karaisali és Pozanti közötti völgyekben még ma is láthatók ennek az építkezésnek a nyomai: egy viaduk, amelynek pilléreinek magassága közel száz méter, a meredek lejtőkhöz épített alagutak, valamint egy építkezési tábor maradványaként kialakult falu. Ez a cikk a Varda-hídtól Belemedikig vezető vonal történetét meséli el, és bemutatja, hogyan lehet ma ezt a területet felfedezni. A Bagdadba vezető vonal

A Bagdad-vasútvonal egy nagyszabású projekt volt, amely Konya városából indult, átkelt az Anatólia déli részén, és célja Bagdad és Basra városainak összekötése volt. Az Oszmán Birodalom és Németország közötti megállapodások keretében valósult meg, a finanszírozást német tőke biztosította, és az építkezés nagy részét a Philipp Holzmann vállalat végezte. A vonal útvonalja Konya, Karaman és Ereğli városokon keresztül vezetett, majd átkelt a Toros-hegységen, leereszkedett a Çukurova vidékére, majd Yenice és Adana városokon keresztül a Amanos-hegység felé haladt. A teljes útvonal legnehezebb része a Konya és Adana közötti, a Toros-hegységen való átkelés volt. A műszaki nehézségek miatt a vonal éveken át nem fejeződött be; az angol Wikipédia szerint 1915-ben még több száz kilométer hiányzott a vonalból. Az első vonat, amely Istambulból Bagdadba közlekedett, csak 1940-ben indult el. A Toros-hegységen átívelő "lépcső"

A Wikipédia vonaltáblázata számokkal mutatja be, hogy ez a szakasz mennyire emelkedett. Ulukışla város magassága körülbelül 1200 méter, Pozanti 780 méter, Belemedik 700 méter, Hacıkırı 600 méter; Yenice városához érve a magasság mindössze 30 méter. Ez az ereszkedés keskeny, mély völgyeken keresztül vezet, és számos alagúttal van ellátva. Belemedik és Hacıkırı között két hosszú alagút található, amelyek hossza 3795 és 2102 méter. Angol források szerint Belemedik környékén körülbelül tizenkét kilométeren keresztül egymás után építettek huszonkét alagutat. A szükséges anyagok szállítása is külön kihívást jelentett. A fő anyagok, mint például az acél és a cement A két alagútat két csapat ásott, akik a két végpontról közelítették egymáshoz, és várható volt, hogy találkozzanak a közepén. Egy legenda szerint, amikor a találkozás nem sikerült, a munkások egy német kiejtésű "beledik" szót mondták, ami azt jelenti, hogy "nem sikerült". Ugyancsak ebben a forrásban szerepel, hogy a település régi neve Karapınar volt. Ez egy népi legenda, és nem tényként, hanem a vonal környékén élő emberek történeteként kell olvasni. A vonal megnyitása után Belemedik egy állomás maradt. A mezőgazdasági területek hiánya és az 1969-es földcsúszások miatt a népesség gyorsan csökkent. Ma a korszakból származó kőépítmények, a Belemedik vasútállomás és a több száz éves fák a terület legnépszerűbb elemei. A TRT Haber szerint a természetvédelmi területként védett völgy különösen népszerű a fotósok és túrázók körében, különösen az őszi hónapokban, amikor a levelek sárgára és vörösre válnak. Ugyanazon a híren szerepel, hogy Belemedik kőből és fából készült nyári házairól is ismert, és érintetlen természete miatt helyi és külföldi filmek és sorozatok forgatási helyszíne is volt.

A Varda-híd

A vonal szimbóluma a Varda-híd, amely a Karaisalihoz tartozó Hacıkırı település közelében, körülbelül egy kilométerre délnyugatra található. A helyiek "Koca Köprü" (Nagy Híd) néven ismerik, de "Német Híd" néven is ismert. A Kulturális Portál és a Kulturális Invetár szerint a híd körülbelül 172 méter hosszú és 99 méter magas; az angol nyelvű források 98 méteres magasságot tüntetnek fel. Egy kőből épült szerkezet, amely négy fő pilléren nyugszik, és összesen tizenegy ívet tartalmaz. A középső részben három nagy, 30 méteres ív található, a két oldalon pedig kisebb ívek egészítik ki a nyílást. A híd legérdekesebb tulajdonsága, hogy nem egyenes. A Wikipédia szerint a rajta haladó vasútvonal körülbelül 1200 méteres ívet ír le, ami azt jelenti, hogy a híd enyhén kanyarban keresztezi a völgyet. A híd pilléreinek belsejében lépcsők találhatók a karbantartás céljából. A Wikipédia angol nyelvű változatában szerepel, hogy először a kőpilléreket építették fel, majd a vasúti szerelvények segítségével egy ideiglenes acél szerkezetet emeltek a pillérek fölé, amelyen a hidat építették. A tervezést és a mérnöki munkát először a német mérnök, Winkler végezte; halála után a főmérnöki feladatokat a török állampolgár, a görög származású Nicholas Kapıkaya-szurdok

Egy olyan hely, amit nem lehet kihagyni Varda látogatása során, az a Kapıkaya-szurdok. A Wikipédia angol nyelvű oldalán található információ szerint a híd a szurdoktól körülbelül két kilométerre található. A Çakıt-patak, amely a Niğde Ulukışla környékén ered, itt mintegy kétszáz méter magas sziklafalak között halad. Az Adana Kulturális és Turisztikai Igazgatóságának információi szerint a szurdokban egy 7250 méteres túraútvonal található, amelynek 400 méteres szakaszán korlátok biztosítják a biztonságot. A szurdok északi végén található a Karaisalı önkormányzat által fenntartott Yerköprü pihenőhely. A vasúton tett utazás lehetővé, hogy egy nap alatt megtekintsük a szurdokot, és megértsük, milyen nehézségekkel járt a vasútvonal kiépítése. Az utazás az Adana állomásról indul.

A történet városi része az Adana állomás. Az állomás első épülete 1886-ban épült, és a Mersin, Tarsus és Adana közötti vasúti vonalat üzemeltető cég építette. Az mai épületet a Bagdad Vasútvállalat építette, és 1912. április 27-én adták át. A nagy, három íves bejárattal rendelkező várakozóterem a Toros-hegységen átvezető vasútvonal építésének korabeli építészeti stílusát tükrözi. Az állomás első épületét építő vállalatot 1906-ban a Bagdad Vasútvállalat vásárolta meg, így a Toros-hegységbe vezető vonal és a régi Mersin-i vonal egyazon vállalat irányítása alá kerültek. Az állomás 1933-ban államosításra került. Ma az épület, a lakások és a műhelyek egy nagy területet foglalnak el a város közepén. Mielőtt Varda felé indulnánk, érdemes néhány percet eltölteni az épület előtt, hogy egy szép kerettel kezdjük az utazást. Hogyan érdemes ma ide ellátogatni?

Varda hídhoz Adanából autóval, a Karaisalı úton lehet eljutni; a távolság körülbelül 64 kilométer. Vasúton a híd az Adana állomástól 63 kilométerre található. A Kulturális Portál emellett a környékre közlekedő tömegközlekedési eszközökről is beszél, de egy autó nagyban megkönnyíti a híd és a szurdok közötti közlekedést. A híd közelében található Hacıkırı állomás körülbelül 500 méterre van, és a vasútvonal ma is üzemben van. Mivel a vonatjáratok időnként változnak, a legfrissebb információkat a TCDD Taşımacılık weboldalán érdemes ellenőrizni. Belemedikhez a Pozantı irányából levezető úton lehet eljutni; a Wikipédia angol nyelv Források:

Hozzászólások

0/1000

Írd meg az első hozzászólást