Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás

Tokati mintázat, juharfa motívumokból készült szövet.

Tokatban az alma- és szőlőmintákat, amelyek megtalálhatók a sálakon, a terítőken vagy a takarókon, egyenként kézzel nyomtatják.

Radar TürkiyeRadar Türkiye4 Kasım 20265
Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

Tokati mintázat, juharfa motívumokból készült szövet.

Tokatban a selyemre, a terítőre vagy a takaróre festett alma- és szőlőmintákat kézzel nyomják. Minden minta mögött egy juharfa fából faragott sablon található, és minden színhez külön sablon van. A tokati mintázás egy olyan kézművészeti forma, amely a város kereskedelmi jelentőségéből nőtte ki magát, amikor a város a karavánutak találkozópontján feküdt, és ma már földrajzi eredetvédelmi jelzéssel rendelkezik. Ez a szöveg arról szól, hogy mi a tokati mintázás, hogyan készülnek a minták, melyek a tipikus tokati minták, és hol találkozhatunk ezzel a művészettel a városban. Ez egy szövetdíszítő művészet.

A Tokati Környezeti, Kulturális és Turisztikai Igazgatóság a tokati mintázást olyan kézművészeti formaként definiálja, amely során faragott fa sablonokat és különböző festékeket használnak, hogy kézzel rajzoljanak vagy nyomjanak mintákat általában pamut-, néha pedig selyemanyagokra. Az igazgatóság szerint ennek a művészetnek a legszebb példái Tokatban találhatók. A tokati mintázás leggyakrabban a nők által használt fejterítőkhöz készül, de használják terítőkhöz, takarókhoz és egyéb textíliákhoz is. A Török Szabadalmi és Védjegy Hivatala regisztrációs dokumentuma még szélesebb körben definiálja a használati területeket. A dokumentum szerint a tokati mintázásból készülnek olyan termékek, mint a fejterítő ("yemeni"), párnahuzat, takaró, terítő, zsebkendő, szekrénytakaró, "kavuk" (egyfajta fejfedő) és "destimal" (egyfajta sál), melyek mind mindennapi használatra, mind díszítésre szolgálnak. Tehát a tokati mintázás nem csupán egy fejterítő, hanem egy házban található szinte minden szövetfelület.

Egy szövetváros a karavánútakon.

A regisztrációs dokumentum hat évszázados múltra hivatkozik a tokati mintázás esetében, és azt állítja, hogy a szeldzsuk kori mintázásban használt geometriai minták párhuzamba állíthatók a szeldzsuk művészetével. Az oszmán korban a tokati mintázásból származó bevételeket a szultán feleségeinek juttatták. A városban működő kereskedelmi házakban a mintázók tömegesen készítették a szöveteket, majd a festőműhelyeknek adták át, cserébe pedig bélyegadót fizettek. A dokumentum szerint, hogy ezt az adót kötelezővé tegyék, tiltották a tokati mintázást a városon kívül. A Török Iszlám Enciklopédia Tokat szócikke adatai szerint a gazdaság méreteit mutatja. 1574-ben Tokat festőműhelyeinek éves bevétele 83 334 akçe volt. A barackfából faragott sablonok

A Tokat városában készített textíliák igazi mestersége a sablonok. A regisztrációs dokumentum egyértelműen kimondja: a sablonokat kizárólag barackfából faragják. A hivatal ezt azzal magyarázza, hogy a nedves talajon élő barackfa puha, könnyen faragható, tartós és jól tartja a ragasztóanyagot. A fát nem szabad metszeni, és a faragás előtt ki kell szárítani; különben a sablon nedvesedése esetén megrongálódik, és nem lehet éles mintát nyomtatni. A dokumentum szerint a sablont a fát nem függőlegesen, hanem vízszintesen vágják, mert a függőlegesen vágott fa textúrája nem kívánt vonalakat hagy a nyomtatásra. A kiszárított törzset hétszer tíz centiméteres távolságok között darabolják, és a minta formájától függően a sablon szélessége legfeljebb harminc centiméter. Mielőtt elkezdenék faragni, a darabot egy hetvenöt százalékos parafin és huszonöt százalékos viasz keverékébe mártják, és egy ideig hagyják ott; ez megkönnyíti a faragást, és meghosszabbítja a sablon élettartamát. A faragás mélysége a minta sűrűségétől függően egytől másfél centiméter között van. Ha a mélység túl kicsi, a sablon aljára kerülő festék elrontja a nyomtatást. A hivatal leírása szerint a mintát először ceruzával rajzolják a fára, majd egy kis késsel, amelyet "nakış bul"nak neveznek, faragják ki. Annyi sablont készítenek, ahány színt használnak. Egyszínű minta esetén egy sablon elegendő; a "színes" nyomatoknál pedig minden színhez külön sablont faragják. Ezért a hivatal a sablonfaragást egy nehéz, de élvezetes munkaként tartja számon. Ceruza, sablon és színes nyomatok.

A hivatal a textíliákat két fő típusra osztja. A ceruzával készített textíliák esetében a szövetet ecsettel festik, ezért a munka inkább a képzőművészethez áll közel, és nagyon kevés példája létezik. A nyomtatással készített textíliák viszont termelésre alkalmasak, és többször is reprodukálhatók; ezért, amikor a textíliáról beszélünk, a legtöbbször a nyomtatásra gondolunk. A regisztrációs dokumentum a technikát három fő kategóriába sorolja. A ceruzás technikában a mintát ecsettel rajzolják a feszített szövetre, majd úgy festik, mint egy vászonképet. A sablonos és ceruzás technikában a minta külső vonalait sablonnal nyomtatják, a színes területeket pedig ecsettel töltik ki. A leggyakrabban használt módszer a sablonos technika, és a dokumentum öt alkalmaz A mintákat vagy a "Tokat vöröse" néven ismert vörös alapon, vagy ennek sötétebb, vörös-lila árnyalatú változatán nyomtatják. A "Tokat gyümölcse" a "Tokat lila" nevű minta módosított változata, melynek motívuma egy szőlőfüzér. A "Tokat alma" minta fekete alapon piros vagy vörös-lila színű almákból áll, és a dokumentum szerint a Zile környékén használják. Ennek kisebb, egyszerűbb változatát "Tokat félalma" vagy "tükör" néven ismerik. A "Çengelköy" minta, melynek eredete Isztambul, szintén Tokatban készül. Ez a minta a fekete alapot sárga, zöld és piros színekkel tölti meg, és a dokumentum szerint a Reşadiye környéki Tozanlı falvakban használják. A dokumentum a mintákhoz "purket", "kaynana yumruğu" (anyósököl), "Trabzon kenar" (Trabzon széle), "asma yaprağı" (szőlőlevél), "Tokat beşlisi" (Tokat öttel), "onaltı fulyalı yazma" (tizenhat selyem szalaggal díszített szövet), "sinekli hamamiye" és "Şam hamamiye" nevű változatokat is sorolja, és hangsúlyozza, hogy a motívumok témái leginkább növényekből származnak.

Anyag és festék:

A dokumentum szerint a Tokat szövetet kizárólag 100%-os pamagra nyomtatják. Ennek oka egyértelmű: a pamagaz tartja a nyomtatást, nem teríti el a festéket, mosáskor nem fakul, és a rajzolat nem veszíti el a színét. A használt anyagok közé tartoznak a helyi szövőműhelyekben készült szövetek, az "amerikai" szövet (amit a helyiek "kaput bezi" néven ismernek), a muszlin és a márványszövet. Régebben kizárólag növényi festékeket használtak, de ma már növényi és kémiai festékeket is alkalmaznak. A dokumentum részletezi a "régi Tokat vöröse" elkészítésének módját. A vörös alapot egy "alizarin" nevű gyökérfesték biztosította. A szövetet először megmossák és kiszárítják, majd a minta körvonalát feketével nyomtatják, majd egy "şap" és fekete festék keverékével aláfestik. Ezután egy kazánban, juharszemen és cehri anyaggal keverve, fahasággal folyamatosan keverve festik. A dokumentum szerint ennek a fárasztó folyamatnak a végeredménye ragyogó, nem fakuló színek. Az alizarin gyártásának megszűnése után más festékeket kezdtek használni, amelyek azonban nem adták a régi Tokat vöröse színét; a fával készült sablon helyét részben a szitanyomás vette át, amely a tömegtermeléshez alkalmasabb A múzeum a Sulusokakban található Arastalı Bedestenben helyezkedik, és a Kulturális Portál szerint az épület nyugati oldalán található, fedett udvarban egy etnografikus terem található, amely a rézfeldolgozást, a textíliákat, a szövésművészetet, a szőnyegeket és a kilimeket mutatja be. A "bedesten" egy fedett piacot jelent, ahol értékes szöveteket árulnak; ezért a textíliákat pontosan ebben a helyen látni különösen jelentőséggel bír. A Sulusokak mentén sétálva elhalad az a régi Gazioğlu Han, amelyet a GoTürkiye "Yazmacılar Hanı" néven említ. A GoTürkiye szerint a nevét az utóbbi években a helyben folytatott termelés miatt változtatták. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint a han-t korábban textilmárkák használták, de ma már teljesen üres és leromlott állapotban van. Ezért ne tervezze a han belsejének megtekintését; elegendő, ha kívülről megtekinti két emeletes homlokzatát és a északi oldalon található üzleteket. A közeli Taşhan egy nagy, két emeletes, udvaros városi piac, amelyet 1626 és 1632 között építettek; ez a piac a leginkább tükrözi Tokat textilmegoldaló hagyományait. Ha textíliát szeretne vásárolni, néhány dologra figyeljen. Keressen az adott termék vagy a csomagoláson a "mahréç" jelvényt. A sablonnal nyomtatott textíliákon a minták ismétlődései között kisebb eltérések láthatók lehetnek; a színek átmenetei pedig a kézi nyomtatás jelei. Ne habozzon megkérdezni az eladót, hogy a sablon famintából készült-e, és melyik minta számít Tokat-ra jellemzőnek; így Ön is meg tudja különböztetni a "Tokat içi dolusu" és a "Tokat elmalısını".

Források:

Hozzászólások

0/1000

Írd meg az első hozzászólást