Sinan mérnöke által épített hidak Edirnén, Büyükçekmece-ben és Silivri-ben.

Isztambulból nyugat felé, Edirne felé és a Balkán felé vezető út évszázadok óta ugyanazzal a problémával küzdött. A Márvány-tenger partján fekvő tavak és mocsarak akadályozták az utat; az utazóknak át kellett kelniük a Küçükçekmece és Büyükçekmece tavainál található keskeny földszakadásokon, valamint Silivri környékén egy áradásokra hajlamos folyót. A 16. század második felében két nagy hidat építettek Mimar Sinan nevét viselve ezen átjárók közül kettőnél, és az egyikhez egy karavánszállót is létesítettek. Ez a cikk a Büyükçekmece és Silivri környékén található építményeket, azokhoz kapcsolódó mérnöki megoldásokat mutatja be, és javaslatokat tesz arról, hogyan lehet ma ezeket a helyeket felkeresni. Edirne felé vezető út nyugati kapuja.

Ez az útvonal sokkal régebbi, mint az Oszmán Birodalom. A TDV (Türk Diyanet Vakfı) Iszlám Enciklopédiájának információi szerint a Via Egnatia, amely Isztambult a nyugati területekkel kötötte össze, a Büyükçekmece-i átjárón át vezetett, egy "Athyras" nevű hídon, amelynek két végén védőtornyok álltak. 1433-ban Bertrandon de la Broquière azt írta, hogy a híd romokban hever. A Küçükçekmece-i átjáró története hasonló: a TDV Prokopios munkáiból azt említi, hogy azonos útvonalon egy hidat 6. században I. Iusztinianosz császár építtetett, amely egy kőívre épült. Isztambul elfoglalása után II. Mehmed császár felújíttatta mindkét hidat; a TDV Küçükçekmece szócikke szerint a felújítás 1455 telén történt. Azonban az út egyre nagyobb terhelést jelentett. A Rumelia felé tartó hadseregek, nagykövetek, karavánok és postások egyaránt használták ezeket az átjárókat. Kanuni Sultan Szulejmán uralkodása alatt a Büyükçekmece-i régi híd omladozni kezdett, és az utazóknak nagy nehézségekkel kellett átkelni rajta, ezért kiadtak egy rendeletet egy új híd építéséről. Küçükçekmece: egy régi átjáró.

Az első híd, amelyet a nyugat felé tartó utazó talál, a Küçükçekmece-i híd. A nyugati források a Büyükçekmece-i hídhoz viszonyítva "Ponte Piccolo", azaz "kis híd" néven ismerték ezt az építményt. A TDV szerint a híd 210 méter hosszú és 7,60 méter széles. Az oszmán időszakban itt volt egy "bostancı" (hajókapitány) őrszék, amely ellenőrizte a Rumelia felé és vissza vezető utakat. Evliya Çelebi szerint a h A régi római hidat kritikái: A források szerint a korábbiak a hidat "a tengerből menekülve, a part mentén, mocsaras területen" építették, ezért az alapok megrongyolódtak. Az új hidat ezért délivel, a tengerhez közelebb, és stabilabb talajon építették. Az alapokat ennek megfelelően készítették el. A Türk Tarih Kurumu (TTK) szerint Sinan minden lábnak "egy galleon méretű" formát készíttetett, majd ebbe két-három ember magas hasábokat ütöttek, és ólommal kötötték össze őket. A Büyükçekmece járási hivatal szerint az építés során a tó vizét nagyméretű szivattyúkkal szivattyúzták le. Selaniki Mustafa Efendi szerint Defterdar Hasan Çelebi és a könyvelő Hüsrev Bey voltak a munkálatok felelősei. A hidat Kanuni Sultan Süleyman Zsigetvári hadjárata során halt meg, ezért a hidat csak fia, II. Selim uralkodása alatt fejezték be. A hídra feliratolt arab szöveg szerint a művet Szulejmán parancsára kezdték, és II. Selim fejezte be 975-ben (1567-68). A feliratot Derviş Mehmed készítette. A felirat szélén található "amel-i Yusuf b. Abdullah" felirat a TTK szerint Mimar Sinan egyetlen ismert aláírása valamelyik művén; Sinan a híres nevének helyett csak Yusuf nevet használta. A helyi források egy olyan mondást is idézik, amelyet Sinanhoz kapcsolnak, és amely szerint a híd a műveinek remekműve. A híd építését követően rövid időn belül áradás okozott neki kárt, és egyes részeit Sinan is megjavította. 1651-ben Evliya Çelebi, aki áthaladt a hídon, "csodálatos"nak nevezte, de a lábak számát és a felirat készítőjét tévesen adta meg. A Nyugatról érkező külföldi utazók a naplóikban csodálattal írták le a hidat, és az "Ponte Grande" (Nagy híd) olasz név vált népszerűvé. Az oszmán hadsereg többször is áthaladt ezen a hídon a Balkánra való hadjáratai során; az 1877 és 1912 közötti háborúk visszavonulásai is ezen a hídon történtek. A Wikipédián azt írják, hogy 1915-ben, a Gallipoli-harc idején, egy angol tengeralattjáró katonákat küldött a partra, hogy felrobbantsák a hidat, de az oszmán őrök elfogták a katonákat. Négy szakasz, huszonnyolc boltív.

A híd szerkezete, ha alaposan megvizsgáljuk, egy meglepő intelligenciát mutat. A TTK mérései szerint a teljes hossza 635,57 méter, a szélessége pedig 7,17 méter. A híd négy, egym A pavilontokat kiemelkedő, a külső felé néző részekből álló szerkezetek, amelyek aljait mukarnas minták díszítik. A híd közelmúltja is nyomot hagyott rajta. A Türk Tarih Vakfának (TDV) szerint az 1960-as években két személy, akik szerint a híd kincset rejtett, megrongálta a híd azon részét, ahol Sinan nevét tartalmazó felirat volt található. Ezt a részt és a feliratot később helyreállították. A hidat 1970-ben felújították; a Büyükçekmece járási hivatal szerint az 1986-1989 közötti években újabb restaurálást végeztek, és a szerkezet ma a városrész szimbóluma. Mivel a fő forgalom egy modern híd használatával oldódik meg, a történelmi híd viszonylag csendes maradt a gyalogosok számára. A híd elején egy fogadó (menzil) és a Kurşunlu Han található.

Büyükçekmece átjárója nem csupán egy hidat jelentett. A TDV szerint, amikor a híd építését elkezdték, Kanuni szultán egy háromágú szökőkutat építtetett a hídhoz, míg Sokollu Mehmed Paşa nagykancellár egy kis mecsetet építtetett Sinannak. A fogadó (menzil), amely a közelben található, egy fontos pihenőhely volt a küzdő csapatok és a karavánok számára, amelyek Isztambulból a Balkánra tartottak. Bár Kritovulos említette, hogy a Fatih szultán időszakában egy karavánszálloda is volt ezen a helyen, erről a szerkezetről semmi sem maradt. A karavánszálloda pontos építtetője és építési éve nem ismert. Azonban, mivel a neve szerepel Sinan műveinek listáiban, a Tuhfetü'l-mimarin és a Tezkiretü'l-ebniye című művekben, a TDV valószínűnek tartja, hogy a karavánszállót Sinan építette Kanuni szultán uralkodása alatt; a Büyükçekmece járási hivatal és a Wikipédia 1566-ot adnak meg. Evliya Çelebi 1659-ben, Boszniába tartva, itt szállt meg. A szerkezet a második világháború idején katonai raktárként szolgált, majd szénatárolóként használták, majd a Vakıflar Genel Müdürlüğü (Vakıflatok Főigazgatósága) 1965-1966 között felújította. A tervezés egyszerű, de funkcionális. A TDV a szerkezetet 41 x 18,50 méteres, szabálytalan kövekből és téglából épült téglalapként írja le; a járási hivatal a hosszát 48 méternek adja meg. A szerkezet eredetileg ólommal volt borítva, ezért kapta a Kurşunlu Han nevet, ma pedig cserépfedéssel rendelkezik. Egyetlen bejárata a észak fel Azunköprü, Büyükçekmece-től eltérő megoldás eredménye. A híd nagyon hosszú és alacsony, ezért a magas ívek helyett alacsonyabb íveket alkalmaztak. Az ívek 7 méter szélesek, a támasztékok pedig körülbelül 3 méter szélesek. Mivel a középső támasztékok nem nyúlnak túl, a teljes hidat egyszerre látható. A híd nem egy erős áramlat ellen épült, hanem egy alacsony völgyben halad, ezért a középső támasztékok eleje és hátulja enyhén kidudorodik, majd egyből a híd testébe olvad. Az építéshez a környékbeli kőbányákból származó durva mészkő felhasználásra került; a korlátkövek akár 2,60 méter hosszúak is lehetnek. A híd legmagasabb pontja és a végpontjai között átlagosan 1%-os lejtés található. A híd további története szintén dokumentumokban követhető nyomon. 1606-ban Dalgıç Ahmed Ağa építette, ezt a Topkapı Palota Múzeumának archívumában található egy számlakönyvből tudjuk. Evliya Çelebi is említette a hidat; John Covel, aki 1675-ben látogatta meg Silivrit, és Paul Lucas, aki 1714-ben haladt át rajta, szintén emlékeztek rá. A TDV azt jegyzi, hogy a hidat sok évig elhanyagolták, majd 1984-ben a Karayolları (közútkezelő) felújította, cementből készült korlátokat építettek, és a végpontoknál lévő íveket megrongálták. A tenger felé néző oldalon a területet felosztották, és házakat építettek. A város közvetlen nyugati részén, a régi úton egy másik, kisebb híd is található, amely a Karılar patakot keresztezte, de ez nem őrizte meg eredeti állapotát.

**Javaslatok a hidak megtekintéséhez:**

Büyükçekmece és Silivri építményeit egy nap alatt meg lehet tekinteni, és a keleti irányból nyugati irányba való utazás a régi út vonalát követi. A metróval utazzunk el a Beylikdüzü Sondurak állomásig (a metró nyugati végállomása), majd a Büyükçekmece és Silivri felé közlekedő IETT buszokkal folytassuk az utat. A vonal és a menetrend információkat az IETT weboldalán találhatjuk. Büyükçekmece-ben a híd, a kút és a karavánszaraj egymás mellett találhatók, ezért érdemes a nap leghosszabb időt itt eltölteni. A Büyükçekmece hídján való séta a legjobb módja annak, hogy megtapasztaljuk a négy szakasz emelkedéseit és lejtéseit, valamint a korlát nélküli nyílásokat. Ne felejtsük el megtekinteni a feliratokat tartalmazó oszlopokat és a pihenőpadokat. A híd teljes képének megtekintéséhez a Gür Források:

• TDV Iszlám Enciklopédia, Büyükçekmece híd: https://islamansiklopedisi.org.tr/buyukcekmece-koprusu
• TDV Iszlám Enciklopédia, Büyükçekmece karavánszállása: https://islamansiklopedisi.org.tr/buyukcekmece-kervansarayi
• TDV Iszlám Enciklopédia, Uzunköprü (Silivri): https://islamansiklopedisi.org.tr/uzunkopru--silivri
• TDV Iszlám Enciklopédia, Küçükçekmece híd: https://islamansiklopedisi.org.tr/kucukcekmece-koprusu
• Büyükçekmece járási hivatal, Karavánszálló és II. Szulejmán híd: https://www.buyukcekmece.gov.tr/kervansaray
• Wikipédia, II. Szulejmán híd: https://tr.wikipedia.org/wiki/Kanun%C3%AE_S%C3%BCleyman_K%C3%B6pr%C3%BCs%C3%BC
• Wikipédia, Büyükçekmece karavánszállása: https://tr.wikipedia.org/wiki/B%C3%BCy%C3%BCk%C3%A7ekmece_Kervansaray%C4%B1
• Wikipédia, Metrobüs (Isztambul): https://tr.wikipedia.org/wiki/Metrob%C3%BCs_(%C4%B0stanbul)