Keskeny, fából készült hegyi házak.
A Rize vidéki falvakban sétálva gyakran találkozhatunk olyan kis, fából készült építményekkel, amelyek négy oszlopra támaszkodva lebegnek a föld felett, közvetlenül a házak mellett. Egyeseküket díszített gerendái, másokat pedig sötétedő deszkái idézik emlékezetbe a több mint száz éves mesterség hagyományait.
Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

A rizei falvakban sétálva, a házak közelében találkozhat olyan kis, fából készült építményekkel, amelyek négy oszlopra támaszkodnak. Egyesek díszített gerendáikkal, mások sötét faszínekkel idézik a több mint száz éves mesterség hagyományait. Ezek a "serender"-ek, melyeket a helyiek "nay" néven is ismernek. Ha a hegyekbe mászol, akkor találkozhatsz a "yayla" házakkal, amelyek alsó része kőből, a felső része pedig vastag fából készült. Ez a cikk a rizei faépítészetet a hivatalos források és a Kelet-Fekete-tenger Kulturális Készlet alapján mutatja be, megmutatva, hol találhatod ezeket az építményeket ma, és hogyan tekintheted meg őket. A faipar hosszú múltja.
A Kelet-Fekete-tenger Kulturális Készlete a régi időkben is elterjedt faiparról szól, antik szerzők példáival. A készlet szerint Strabon azt írta, hogy a rizei hegyekben élő, "Heptakometes"-ként ismert népcsoport fákra épített házakban és fából készült tornyokban élt. Ezeket a fából készült tornyokat "mosyn"-nak nevezték, és a nép ezért "Mosynikes"-ként ismert volt. A készlet hangsúlyozza, hogy a faipar ma is élénken él Rize és környékén, és különösen a "serender"-ekben látható mesterség magasabb színvonalú, mint a környező területeken található hasonló építményekben. Az erdők gazdagsága miatt a fa a régió leggyakoribb építőanyaga. A készlet felsorolja a használt fafajták között a vörösfenyőt, a gesztenyét, a diót, a büköt, a nyírfát, a tiszafát és a mogyorót. Az építkezéshez inkább a nyírfát, a gesztenyét, a fenyőt és a lucfenyőt használják. A tengerpart közelében a gesztenye és a nyír, a belső területeken pedig a fenyő és a lucfenyő dominál, mivel a tengerszint feletti magasság növekedésével az erdőkben egyre több a tűlevelű fa. Mi a "serender"?
A Rizei Körzeti Kulturális és Turisztikai Igazgatóság a "serender"-t a Fekete-tenger régiójának tipikus építészeti elemeként definiálja. Ez a négy oszlopra támaszkodó, fedett, fából készült építmény élelmiszereket védi a kártevőktől, lehetővé téve azok szárítását és tárolását. Az igazgatóság felsorolja a tárolt élelmiszerek között a kukoricát, a hüvelyeseket, a krumplit, az olajat, a sajtot, a körtét, a "Laz" almát és a "muşmula"-t. A Kelet-Fekete-tenger Kulturális Készlete szerint az 1950-es évekig szinte minden ház mellett épült egy "serender". A készlet A készletjegyzés a kézműves részben figyelemre méltó információkat tartalmaz a padokról. A mesterek a padokat úgy készítik, hogy semmilyen szöget nem használnak, kizárólag faillesztéssel, így a szerkezet szétszerelhető és máshova szállítható. A készletjegyzés szerint a padokon található munkavilágosság sokkal nagyobb, mint a háztartási munkák esetében. A rizei házakban a díszítések ritkák, míg a fa díszítések leggyakrabban a padokon és egyes falusi házak homlokzatain találhatók. A Rizei Körzeti Kultúra és Turizmus Igazgatóság is azt írja, hogy a padok homlokzatán gyakran találhatók fa díszítések. Ha egy pad elé állunk, figyeljük a gerendák végére, a tetőszerkezet aljára és a padlócsíkra; a faragott és vágott díszítések általában itt találhatók. A pad mellett található ház is fontos a pad megértéséhez. A készletjegyzés szerint a ház építési helyét "yurt" vagy "yurtluk"nak nevezik. A hely kiválasztásakor figyelnek a déli napfényre, a közeli vízforrásra, a művelés alatt álló területek közelségére és a lavinaveszély elkerülésére. A kőből épített földszint és a felette található kőből és fából készült két szint a leggyakoribb hagyományos ház típus Rize-ben. A földszinten istálló található, a ház fő bejárata a oldalfalán van. A bejárat mindig az "eviçe"-hez vezet, ami a ház szíve. Ott főznek, esznek és fogadják a vendégeket. A régi házakban a kályha az "eviçe"-ben volt, és egy teljes falat borította, amelynek nincsenek ablakai. A kályha feletti tető "çaçel" néven ismert, és rács formájú volt a füst elvezetésére. Az "eviçe"-ből a "hayat" nevű előszobába jutunk, ahonnan a szobákba vezető ajtók nyílnak. A készletjegyzés szerint a "hayat" fő funkciója a kályha hőjének a többi szobába való terjesztése. A földszinten található istálló is hozzájárul a ház fűtéséhez, mivel az istálló mennyezete fából készült, így a hő felfelé áramlik. Egyes falusi házakban az istálló és a földszint között egy "hanbağı" nevű köztes rész található. A tető alatt mindig egy "darni", "darni" vagy "dereni" nevű terület található, amelyet kamra vagy élelmiszertárolóként használnak. Az északról vagy nyugatról erős szélnek kitett házak homlokzatához egy "çardak" vagy "pahça" nevű kiegészítő építményt építenek. A Rizei Körzeti Kultúra és Turizmusi Igazgatóság honlapján a "konak" oldalán is olvasható, hogy a "konak"-okban, amelyek a lejtőhöz igazodva épül A készletfelvétel szerint a "göz dolma" technikának legszebb példái Fındıklı városának Çağlayan falujában találhatók. A hegyi házak
Ahogy egyre feljebb kerülünk, az építészet egyszerűbbé válik. A készletfelvétel szerint a vidéki településeken és a hegyeken található épületek egyszerűbbek és kisebbek, általában egy istállóval az alsó szinten és egyetlen szobával a felső szinten. Fontos, hogy az állatok számára készült építmények gondosabban készüljenek a hegyeken, mivel a legfőbb cél az állattenyésztésből származó termelékenység növelése. A Rizei Kulturális és Turisztikai Igazgatóság azt írja, hogy a hegyekhez közel található házak fából készültek, az alsó szint, amely istállónak szolgált, kőből, míg a felső szint, amely konyhát, kamrát, valamint pihenő- és alvóhelyet tartalmazott, vastag farostákból épült. A tetőt körülbelül másfél-két centiméter vastag fenyőfából készült deszkákkal borították, amelyeket "hartama", "harduma" vagy "hartuma" néven ismertek. A deszkák tetejére köveket helyeztek, hogy a szél ne fújja el őket. Az egy szobás házakban a kamra, a konyha és az alvóhely egyetlen helyiségben található, míg a két szobás házakban a konyha és a kamra az egyik oldalon, a pihenő- és alvóhely a másik oldalon helyezkedik el. Az Igazgatóság szerint a hegyi élet három hónapos időszakot ölelt fel, június elejétől szeptember első hetéig. A Kelet-Fekete-tenger Kulturális Készletfelvétele azt is kiemeli, hogy a hegyi élet elengedhetetlen része volt az állatok legeltetése, valamint a tej, vaj, sajt és túró előállítása. Amikor a hűtőszekrények még nem jutottak el a falvakba, ez volt az egyetlen módja annak, hogy a termékeket a nyár folyamán megőrizzék. A készletfelvétel szerint a hegyi fesztiválokon kemenče (török hegedű) és tulum (török nádfújtató) kíséretével horon táncot jártak, valamint népdalokat és versikeket énekeltek. Ezek a fesztiválok korábban a hegyi vándorlás és a hegyi munkák szórakoztatóvá tételére szolgáltak. A "serender"
A "serender" története a teával együtt változott. A készletfelvétel szerint ezek a kamrák, amelyekben a kukoricát szárították és tárolták, a teatermesztés elterjedésével elvesztették funkciójukat. A készletfelvétel kézműves részében szerepel, hogy a "serender" és a "göz dolma" házak építése teljesen megszűnt, és a kőmunkát igénylő munkák csökkenésével a kőművesek is egyre ritkábbak A Çayeli-i természetvédelmi múzeum teljesen fából készült, és a régió mezőgazdasági eszközeit és mindennapi használati tárgyait mutatja be. Ha a vidéket szeretné felfedezni, a tartományi igazgatóság honlapján található "Vendégek" oldal segít megtalálni az utat. A Çamlıhemşin régióban található, kőből épült házak közül néhányat már a 18. és 19. században építettek, míg a Fındıklı városában található, feltöltött kőből készült házak főként a Çağlayan és az Aslandere falvakban találhatók. A hegyi házak megtekintéséhez a Çamlıhemşin hegyei kiváló kiindulópont. A Çamlıhemşin önkormányzata a 2032 méter magasságban található Pokut-hegyet mutatja be, ahol fából készült házak és egyedi építészeti stílus található.
Fontos tudnivalók:
Sok régi ház és falusi lakóház ma is egy család otthona. Fotózás előtt kérjen engedélyt a kertben vagy az udvarban való tartózkodáshoz, és ne másszon fel a lépcsőkre. A nap közbeni látogatás ideális a fa részletek megtekintéséhez, amikor az épület nem árnyékban van. A hegyi utak keskenyek és kanyargósak, és eső után csúszósak lehetnek. A hegyekre nyáron érdemes felmenni, és vegye figyelembe, hogy az időjárás gyorsan változhat. A múzeumok látogatási napjairól és időpontjairól a muze.gov.tr oldalon találhatók a legfrissebb információk.
Források:
- Rize Tartományi Kulturális és Turisztikai Igazgatóság, "Nailalar" (hegyi legelők), https://rize.ktb.gov.tr/TR-127859/naylalar.html
- Rize Tartományi Kulturális és Turisztikai Igazgatóság, "Fa házak", https://rize.ktb.gov.tr/TR-127857/ahsap-evler.html
- Rize Tartományi Kulturális és Turisztikai Igazgatóság, "Vendégek", https://rize.ktb.gov.tr/TR-127863/konaklar.html
- Rize Tartományi Kulturális és Turisztikai Igazgatóság, "Hegyek", https://rize.ktb.gov.tr/TR-112782/yaylalar.html
- Kelet-Fekete-tenger Kulturális Inventárja, "Rize helyi építészet", https://www.karadeniz.gov.tr/yoresel-mimari-7/
- Kelet-Fekete-tenger Kulturális Inventárja, "Rize kézművessége", https://www.karadeniz.gov.tr/-el-sanatlari/
- Kelet-Fekete-tenger Kulturális Inventárja, "Rize népművészete", https://www.karadeniz.gov.tr/rize-halk-kulturu/
Hozzászólások
Írd meg az első hozzászólást
