A Lale Évszak nyári rezidenciája: Szadábád.

Kağıthane ma a napjainkban Isztambul egyik legnépesebb kerülete, tele metróállomásokkal, üzleti központokkal és a lejtőkre épült lakóépületekkel. A Haliçbe ömlő patak két partja háromszáz évvel ezelőtt a város leghíresebb nyári rezidenciái voltak. Ezt a völgyet, ahol paloták, kastélyok, márványcsatornák és vízesések épültek, Sadabadnak, azaz "szerencsés, virágzó hely"nek nevezték. Ez a cikk a Lale Devri (Tulip Era) korszakának ezen nyári rezidenciáit mutatja be kulturális és építészeti szempontból, majd bemutatja, hogy hol találhatók ezeknek a korszaknak a nyomai Kağıthanében ma. Kağıthane mezőiről a Lale Devrihoz.

A völgy története a palotáknál jóval régebben kezdődik. A TDV (Türk Diyanet Vakfı) Iszlám Enciklopédiájának információi szerint a bizánci korban a patak neve Barbysos volt; az oszmán kori nevét a patak mentén található papírműhelyektől kapta. Kanuni Sultan Süleyman uralkodása alatt Kağıthane mezői Isztambul lakosai kedvelt kikapcsolódási helyei közé tartoztak. Evliya Çelebi leírja, hogy az ékszerészek és a nyergesek itt vertek tábort, ahol szórakoztak és szakmai találkozókat tartottak. A palotához tartozó lovakat ebben a mezőben legeltették, és a város lakói tavasszal ide jöttek a szabad levegőre. A völgy korai építményei is ebből a korszakból származnak. II. Bayezid által alapított, majd Kanuni által kőből újjáépített lőporgyár, az 16. század végén épült İmrahor szökőkút és kastély, valamint IV. Murad által Emirgune Yusuf Han számára építtetett kastély a legkorábbi említett építmények. Azonban a völgyet végül elnevező változás a 18. század elején, III. Ahmed és a nagybátyja, Nevşehirli Damad İbrahim Paşa uralkodása alatt következett be. A 1718-as Pasarofça békeszerződés után elkezdődött békeidőszak Isztambulban, ami a paloták, kastélyok, kertek és szökőkutak építésének felgyorsulásához vezetett. A történész Ahmed Refik 1913-ban egy újságban publikált, majd két évvel később könyv formájában megjelent munkájában erre a korszakra a "Lale Devri" (Tulip Era) nevet adta, és ez a név elterjedt. 1722 nyarán egy patak medrét újratervezték.

A TDV szerint 1717-ben Damad İbrahim Paşa egy királyi vendégséget rendezett Kağıthanében, ami miatt a szultánnak tetszett ez a völgy. Ahmed szultán 1722. szeptember 17-i rendelete szerint 450 platán-, illatoskörte-, fekete nyár-, tiszafa- és kasztihengerfa gyökereit bontották ki a Yoros-hegységből, majd hajókon szállították őket Kağıthanéba. A park egy részét Hüsrevabadnak nevezték el. Az építészeti stílus eredete máig vitatott. Az elterjedt vélemény szerint a tervezők a 1720-ban Párizsba küldött Yirmisekiz Çelebi Mehmed Efendi által látott versailles-i, Fontainebleau-i és Marly-i paloták és kertek mintáit követték. A művészettörténész Sedad Hakkı Eldem azonban 1977-es munkájában azt állította, hogy az épületek szinte semmilyen kapcsolatban nem álltak a francia palotaépítészet stílusával. Más kutatók az Isfahánban található Čihil Sütun palotához való kapcsolódásra hívják fel a figyelmet. A lényeg: Sadabad nem egyetlen forrás mása volt, hanem az oszmán kertépítési hagyomány találkozási pontja volt az új ötletekkel.

Sadabad hamarosan egy palota és egy kertek hálózatának központjává vált. A kormányzat a völgy mentén telkeket osztott ki a magas rangú tisztviselőknek, és arra ösztönözték őket, hogy építsenek ott palotákat. A Kağıthane kormányhivatalának dokumentuma szerint nyolc éven belül 173 palota épült a palotától a Haliç-ig terjedő területen. A TDV (Türk Dil Kurumu) Asım Efendire hivatkozva 170 palotáról és épületről emlékezik meg, amelyek a Sadabad és a Baruthane között voltak találhatóak. A források szerint ezeknek az építményeknek nevezték el őket: Kasr-ı Cenan, Kasr-ı Neşat, Çeşme-i Nur, Kovanlı Köprü, Beyaz Köprü. A szórakozás nem korlátozódott a palota falaihoz. A hétvégeken a lakosság is özönlött a völgybe, lovaskocsikkal, valamint a Haliçről érkező, virágokkal díszített csónakokkal. Mindenki a saját társadalmi helyzetének megfelelő helyen tartózkodott. Ezt a kirándulást "Sadabad kirándulásnak" nevezték. A TDV szerint a Haliçben rendezett úszóversenyek ebben az időszakban váltak hagyománnyá. A nappalok cirit (lóverseny), futás és birkózás programokkal telt, az éjszakák pedig a Hıdrellez ünnepével kezdődtek, és a holdfényben tartózkodva hajnalig tartottak, zenei előadások kísérték a programokat. A külföldi nagyköveteket is gyakran fogadták itt. A Wikipédia szerint a szórakozás a Hıdrellez ünnepével kezdődött, és a holdfényes éjszakákon hajnalig tartott.

17 Három palota, egy önkormányzat épülete

Manapság, amikor a "Sadabad palotáról" beszélünk, valójában ugyanazon a helyen egymás után épült három építményre utalunk. Az első a 1722-es, Lale Devri (Tulip Age) palota. II. Mahmud 1809-ben lebontotta a nagyrészt elavult palotát, és újjáépíttette. A Türk Dil Kurumu (TDK) Krikor Amira Balyant említette ennek a második palotának az építészeként; a Kağıthane járás szerint az építés 1816-ig tartott. A TDK Kağıthane-hez kapcsolódó bejegyzése szerint 1814-ben, a farsangi ünnepségek idején a szultén a haramiával együtt néhány napot töltött itt, és az azt követő években is rendeztek ünnepségeket és ceremóniákat a völgyben. Abdülaziz szultén uralkodása alatt, 1862-1863-ban lebontotta II. Mahmud palotáját, és a helyére Sarkis és Agop Balyan építtették a két emeletes, nyugati stílusú Çağlayan palotát. Ugyanez a szultén 1863-ban, Egyiptom utazása után visszatérve, egy lakomát rendezett a katonák és a külföldi diplomáták számára Kağıthanében, majd 1867-ben megnyitotta a palota kertjét a nyilvánosság számára. II. Abdülhamid 1893-ban egy monumentális szökőkútat építtetett a Kağıthane-i mezőre, valamint egy kis palotát a lőtéren, ahol a Németországból származó puskákat tesztelték. A huszadik század nem volt kedves a völgyhöz. Az első világháború után a gondozatlan történelmi épületek egyenként tűntek el. A járási hivatal beszámolója szerint a folyóparti Çadır Köşkü palotát 1940-ben egy kidőlt fűzfa miatt bontották le, a harmadik palotát pedig 1943-ban, és a helyére 1952-ben egy katonai iskolát építettek. Ugyanez az épület 1998 óta a Kağıthane önkormányzat épületeként funkcionál. A lőtér palotáját 1956-ban bontották le, hogy egy gázüzem létesüljön, a helyén ma egy autóbusz-garázs található. Az 1950-es évektől kezdődően a folyó mentén intenzív betelepülés zajlott, és az ipari szennyezés hosszú éveken át problémát jelentett a folyó számára. Sadabad a költészetben

A paloták eltűntek, de Sadabad az irodalomban élt tovább. A TDK szerint a Kağıthanéről szóló első mű a 15. század végén keletkezett Tacizade Cafer Çelebi Hevesname című műve; Nefi a völgy zsúfoltságát és szé A 1990-es években megtisztított és helyreállított patak egy része ma egy park és sétaút, melynek része a Cedvel-i Sim által kijelölt terület is. A séta a városháza környékéről indulva a patak mentén a Haliç irányába vezet, és ez a legkönnyebb módja annak, hogy megértsük a völgy egykori méretét. Ha a lejtőkre nézünk, láthatjuk, hogy a korábban a partokat uraló épületek helyét ma lakóépületek foglalták el. A Kağıthane járási hivatal szerint a hasonló nevű Sadabad mecset a Lale Devri korszakból származik, és Abdulaziz uralkodása alatt a palotával együtt lebontották, majd újjáépítették, ezért Aziziye mecset néven is ismert. Ez az építmény a 19. századi Sadabad egyik ma is látható maradványa. Az Imrahor palota helyén ma egy lakótelep található.

Praktikus információk:

A Kağıthane városrészbe a leggyorsabban a M7 metróvonalon lehet eljutni. A vonal Kağıthane állomása a városrész területén található. Mivel a vonal egyes szakaszain időnként expressz járatok közlekednek, a legfrissebb menetrendet a Metro İstanbul honlapján érdemes ellenőrizni. A patak, amelyet helyreállítottak és Cedvel-i Simnek neveztek át, körülbelül egy kilométer hosszú, és egyenesen vezet. Ahogy a források is írják, a Sadabad ideális időszaka a tavasz; ha május elején sétálunk a völgyben, és tudjuk, hogy a Hıdrellez ünnepségekkel kezdődnek, és az akácfák árnyékában rendeznek eseményeket, az utazásnak nagyobb lesz a jelentősége. A látogatás előtt érdemes elolvasni a TDV Iszlám Enciklopédiájának Sadabad és Kağıthane című szócikkét, hogy könnyebben elképzelhessük a régi épületek helyét a mai utcákban. A városháza környékén található park területére vonatkozó legfrissebb információkat a Kağıthane önkormányzatától lehet kérni.

Források:

• TDV Iszlám Enciklopédiája, Sadabad: https://islamansiklopedisi.org.tr/sadabad
• TDV Iszlám Enciklopédiája, Kağıthane: https://islamansiklopedisi.org.tr/kagithane
• Kağıthane járási hivatal, Sadabad paloták: https://www.kagithane.gov.tr/sadabad-saraylari
• S. Dilek Yalçın Çelik, "Az ókori költészet szélén: A Lale Devri és a kor szelleme", Türkoloji Dergisi 18/1 (2011): https://dergipark.org.tr/tr/download/article-file/649006
• Wikipédia, Első Sadabad palota: https://tr.wikipedia.org/wiki/Birinci_Sadabad_Saray%C4%B