Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Radar Türkiye

A Boszporuszi-szoros átkelésének története a Kayıtka-alagúton keresztül.

Isztambulban naponta több százezer ember kel át egy kontinensről a másikra, és a legtöbbüknek ez sem esik fel.

Radar TürkiyeRadar Türkiye24 Eylül 2026
Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

A Boszporuszi-szoros átkelésének története a Kayıtka-alagúton keresztül.

Isztambulban naponta több százezer ember kel át egy kontinensről a másikra, és a legtöbbük nem is veszi észre. Pedig a két part közötti vízszélesség a legszűkebb pontján is körülbelül 700 méter, és ezt a távolságot a történelem során hajóhidakkal, evezővel haladó csónakokkal, gőzhajókkal, acélkábelrendszerekkel és a tengerfenékbe süllyesztett csövekkel oldották meg. Ebben a cikkben a Boszporusz átkelésének több mint kétezeröt száz éves történetét követjük nyomon, megmutatva, hogy mely korszakok nyomai láthatók ma is, és hogyan válhat az átkelés egyedülálló élménnyé. A 700 méteres víztávolság...

A Boszporusz egy körülbelül 30 kilométer hosszú víziút, amely a Fekete-tengert köti össze a Márvány-tengerrel. A bejáratoknál a szélessége meghaladja a 3 kilométert, de a középső részen a két part nagyon közel van egymáshoz. A török Wikipédia szerint a legszűkebb pont az Anadoluhisár és a Rumelihisár között található, 698 méter. Az angol nyelvű források ugyanabban a területen a Kandilli-fok és az Aşiyan közötti távolságot körülbelül 700 méternek adják meg. Röviden, a két part közötti legközelebbi pont a két erődítmény között található szűk szakasz, és ennek a területnek a története központi szerepet kap ebben a cikkben. Ez a távolság papíron rövid, de a víz nem álló. A Boszporuszban folyamatos felszíni áramlás van a Fekete-tengertől a Márvány-tenger felé, és a partok éles kanyarulata helyenként felgyorsítja ezt az áramlást. A történelem során a Boszporusz átkelése nem csupán a túlpart elérését jelentette, hanem az áramlás figyelembe vételét is. Dareios hajóhídja

A Boszporusz első jelentős átkelésének történetét Herodotus meséli el. A perzsa király, I. Dareios, amikor az szkíták elleni hadjáratra indult, hajóhidat építtetett a Boszporuszon, hogy átkelhesse vele a hadseregét Ázsiából Európába. Herodotus "Története" című művének negyedik könyve szerint a híd építészetének tervezője Samoszi Mandrokles volt. Dareios először hajóval eljutott a Fekete-tenger bejáratánál található Kyaneai sziklákig, megtekintette a tengert, majd visszatért a hídhoz. A híd mellé két fehér márványoszlopot állíttatott, az egyikre az aszír, a másikra a görög betűkkel az hadseregében szolgáló minden nép nevét íratta. Herodotus szerint a hadsereg Hérodotosz szerint a bizánciak ezt a két oszlopot később a városba szállították, és egy oltár építéséhez használták fel, míg az egyetlen aszír felirattal ellátott oszlopot egy templom mellett hagyták. Ma, amikor a Rumelihisarı előtt haladunk, vagy a Fatih Sultan Mehmet híd alatt, érdemes elgondolkodni azon, hogy két és fél évezrede milyen hajók jártak ezen a vízen. A várfalak, a lánc és a tengeri kapu.

A Boszporusz átkelése mellett a forgalom ellenőrzése is rendkívül fontos volt. A Türk Tarih Vakfı (TTK) szerint a bizánciak a Boszporusz északnyugati részénél, a Rumelikavağıban és az Anadolukavağiban várakat építettek, és egy nagy láncot használtak, amely a két part között feszült, és szükség esetén leengedhető volt, ezzel lezárva a Boszporuszt. Az Anadolukavağiban található vár, azaz a Yoros vára, ma is áll a hegytetőn, míg a Rumelikavağiban található vár maradványai láthatók. Az oszmánok pedig a legszűkebb pontot uralták. Az Anadoluhisárt Yıldırım Bayezid építtette 1393-1394 között a Boszporusz ázsiai partján, a Göksu patak torkolatánál. Körülbelül fél évszázaddal később, 1452-ben II. Mehmed építtette a városhoz közel a Rumelihisárt, amelyet akkoriban Boğazkesen-nek neveztek. A két vár együtt szolgálta a Boszporuszon közlekedő hajók ellenőrzésére 1453-ban. Isztambul elfoglalása után, amikor a Fekete-tenger egy belső tengerként funkcionált, a Boszporusz védelme már nem volt olyan fontos, és a partok fokozatosan falvakkal, kertekkel és kikötőkkel kezdtek telítődni. Csónakok, peremék, piaccsónakok.

A gőzhajó előtt a Boszporuszon való közlekedés egyetlen módja a csónak volt. A TTK szerint a Boszporuszon a közlekedést hosszú ideig peremék és piaccsónakok biztosították, amelyekből származó jövedelmet jótékonysági célokra fordították. A "pereme" szó a perzsből származik, és a források eltérő információkat adnak a csónakok evezőinek számáról. A TTK Boszporusz című szócikke hat evezős peremékről tesz említést, míg a Türk Tarih Kurumu által kiadott egy tanulmány, Cengiz Orhonlu munkájára hivatkozva, a pereméket általában két evezős, 15. századtól kezdődően megjelenő, 12 főig szállítható hajóként írja le. Ezek a csónakok gyakran alapítványi tulajdonban voltak, ami szorosan kötötte őket a város társadalmi A század során a városban több ezer csónak és hajósról is szóltak. Ott, ahol az áramlás erős volt, a csonakok nem voltak elegendőek. Mimar Sinan Genim szerint, az áramlatos partszakaszokon tartalékosok vártak; a parthez közeledő hajókat kötéllel, néha szamár, ökör vagy bivaly segítségével húzták a part mentén. Napközben a zászlósok, este a lámpásokkal rendelkező személyzetek figyelmeztették a hajókat, hogy elkerüljék a ütközéseket a partszakaszokon, ahol a kanyarok nem voltak láthatóak. Ezekből a foglalkozásokból egyik sem létezik már ma. A szultánok csónakainak legszebb példányait a mai Beşiktaşban található Isztambuli Tengerészeti Múzeumának történelmi csónakok kiállításán tekinthetjük meg.

A gőzhajók kora

A gőzhajók az 19. század közepén érkeztek a Boszporuszra. A városi közlekedés történetei szerint, a városban a rendszeres hajójáratok 1844-ben indultak, amikor egy a Haditengerészeti Minisztériumhoz tartozó intézmény hajójáratokat indított a Márvány-tenger partjaihoz. A Haliç-ben a gőzhajók 1858-tól közlekedtek. A Boszporusz számára 1851 volt a fordulópont. A Török Wikipédia szerint, ebben az évben egy gőzhajót a hajógyárból a Boszporuszra szállítottak, de ez nem volt elegendő, ezért Fuad Paşa és Cevdet Paşa kezdeményezésére megalakították a Şirket-i Hayriye társaságot. A Şirket-i Hayriye volt az első török részvénytársaság, és alapító okiratát Ahmet Cevdet Paşa készítette. Az Angliában gyártott, oldalhajtású gőzhajó 1854-ben érkezett meg, és a társaság első járatát Üsküdar irányába indította. Idővel a társaságnak kikötői voltak a Boszporusz majdnem minden településén, Salıpazarı-tól Rumelikavağı-ig, Haydarpaşa-tól Anadolukavağı-ig. A gőzhajók megváltoztatták a part menti életet is. A Török Wikipédia Bebek szócikkje szerint, a 19. század közepétől kezdődő gőzhajójáratok, majd a villamosjáratok is hozzájárultak ahhoz, hogy a városrész nyári üdülőhelyből egész évben lakott hely váljon. 1945-ben a társaság államosításra került, és a gőzhajókat, valamint minden jogot a Şehir Hatları (Városi Közlekedés) vállalat vette át. A Şehir Hatları 2005-ben az Isztambuli Nagyváros Önkormányzatához került. Ebben az időszakban új utasgőzhajókat, új generációs autó-gőzhajókat és H Kabataş kikötőjének ez a forgalmas közlekedési szerepe 1973-ban, az első híd megnyitásával ér véget.

A Boszporuszra épített híd gondolata régóta létezik. A török Wikipédia 15. júliusi híd című szócikke részletesen ismerteti ennek a gondolatnak a történetét. Leonardo da Vinci 1503-ban egy levélben II. Bajazidnak javasolta, hogy építsenek egy hidat a Halics felett, és ha szükséges, ezt továbbvezetve Ázsiába. 1900-ban egy bizonyos Arnaudin nevű francia tervezett egy vasúti hidat a Sarayburnu és Üsküdar, vagy a Rumelihisár és Kandilli közötti területre, de a tervet nem fogadták el. Ugyanebben az évben egy másik cég egy kupola- és minaret formájú lábakon nyugvó hídtervet javasolt, de ez is elutasításra került. A köztársaság időszakában is folytatódtak a javaslatok. 1931-ben egy hídtervet készítettek Ahirkapı és Salacak között, de ez nem valósult meg. Az 1950-es években végzett vizsgálatok a legmegfelelőbb helyszínként az Ortaköy és Beylerbeyi közötti területet jelölték ki. Egy német cég egy alacsony, függőhidat javasolt, amely nem befolyásolná a Boszporusz látványát, de a szakértők úgy döntöttek, hogy egy magasabb, függőhíd jobban illik a Boszporuszhoz, ezért a tervet elutasították. Végül 1968-ban a brit Freeman, Fox and Partners céggel kötötték meg a szerződést a híd építésére. Az első híd 1973-ban készült el.

Az építkezés 1970. február 20-án kezdődött. A tornyok 1971-ben kezdtek magasodni, a acél tartóelemeket pedig 1972 végén a tornyok tetején található daruk és emelők segítségével függesztették fel. 1973. március 26-án a utolsó tartóelemet is rögzítették, a 60 elemet összekötötték, és így először lehetett gyalog átkelni Ázsiából Európába. A hidat 1973. október 10-én, a Köztársaság 50. évfordulóján adták át. A tornyok az európai oldalon Ortaköyben, az ázsiai oldalon pedig Beylerbeyiben találhatók. A kezdetben Boszporuszi híd néven ismert építmény 2016 óta 15. júliusi híd néven ismert. Számos adat mutatja a híd méretét. A két torony közötti középső távolság 1074 méter, a teljes hosszúság pedig 1560 méter. Az acél tornyok 165 méter magasak, és belső lift is található bennük. A 33, A függőleges kábelek függőlegesen vannak elrendezve, és mivel párosítva vannak, szükség esetén az egyik könnyen cserélhető. A négy forgalmi sávot tartalmazó szerkezet aerodinamikus, dobozszerű keresztmetszettel rendelkezik. Ha a Rumelihisarı partján állsz és felfelé nézel, egy oldalon a 1452-es kőtornyokat, a másik oldalon pedig az 1988-as acéltornyokat láthatod egyetlen képben. A tenger alatt a Marmaray és az Euráziai alagút található.

A huszonegyedik században a Boszporuszon már nem csak a felszínen, hanem az alatt is haladnak a közlekedési eszközök. A Marmaray utasforgalma 2013. október 29-én indult, a vonal utolsó kiterjesztése pedig 2019. március 12-én fejeződött be. A rendszer szíve egy 1,4 kilométeres, víz alatti alagút, amelyet a Boszporusz aljába ásott mélyedésbe építettek. Az első alagútszakasz 2007. március 24-én került a helyére. A Wikipédia török változatja szerint ez a világ legmélyebb vasúti alagútja, 60,46 méteres mélységben. Ma a Halkalı és a Gebze közötti, 75,8 kilométeres elővárosi vonal 43 állomással halad ezen az alagúton. A Marmaray késéseinek egyik oka a föld alatt feltárt leletek. 2004-ben a Yenikapı, Sirkeci és Üsküdar területén folytatott ásatások során a Yenikapıban feltárták a Theodosius kikötőt, amely a város egyik legnagyobb kikötője volt a 4. században. Az ásatások során 36 hajót, 8500 évvel ezelőtt készült nyomokat és összesen körülbelül 11 ezer leletet találtak. Tehát a Boszporusz alatt haladó vonat egyike a város legrégebbi tengeri útjai felett halad. Az autópálya alagútja is ugyanabban az időszakban épült. Az Euráziai alagút építése 2011 februárjában kezdődött, és az alagút 2016. december 20-án nyílt meg. A kezelő társaság hivatalos bemutatója szerint ez a világ első kétszintes autópálya alagútja, amely két kontinenset köt össze. A Kazlıçeşme és a Göztepe közötti, 14,6 kilométeres szakasz 5,4 kilométeres része egy kétszintes alagútból és kapcsoló alagutakból áll, a fennmaradó része pedig a két parton zajló útépítési munkák. A harmadik híd, 2016

A Boszporusz legészakibb átkötése a Yavuz Sultan Selim híd, amely a Garipçe (európai oldal) és a Poyrazköy (ázsiai oldal) közötti szakaszon található, és a Fekete-tenger felé A Hérodotosz által említett hajóhidat állítólag itt építették, ezért ez a hajóút a legközelebb esik ehhez a helyhez.

  • Rajzoljon egy szögletes útvonalat. A Çengelköy-İstinye vonal összeköti a két partot, és áthalad Çengelköy, Arnavutköy, Bebek, Kandilli, Anadolu Hisarı, Kanlıca, Emirgan és İstinye között. Egyetlen utazással többször is átkelhet az Őr-foknál.
  • Átkeljen a másik partra azzal a vonallal, amely Anadolu Kavağı, Rumeli Kavağı és Sarıyer között közlekedik. Ezen a vonalon halad a bizánci lánc helye; Anadolu Kavağıban felkeresheti a Yoros várat.
  • Ne hagyja figyelmen kívül a klasszikus városi vonalakat. Menjen Üsküdar-Karaköy-Eminönü vagy Kadıköy-Beşiktaş irányú hajókon, és menjen a hátsó fedélzetre; emlékezzen arra, hogy a Şirket-i Hayriye első járatát Üsküdarba indították.
  • Fedezze fel a víz alatti világot. A Marmaray-jal közlekedve gondoljon arra, hogy az alagút a Boszporusz alján halad; a Yenikapıban pedig ott van a Theodosius kikötőjének régészeti területének helye.
  • Kövesse a csónakok nyomán. A Beşiktaşban található Isztambuli Tengerészeti Múzeumban nézze meg a királyi csónakokat, majd ugyanott szálljon fel egy hajóra, és utazzon át a másik partra. A Boszporuszon úszni csak egy szervezett versenyen van értelme. A Török Nemzeti Olimpiai Bizottság által 1989 óta szervezett Boszporuszi Földközi-tengeri Úszóversenyen az úszók a Kanlıca kikötőtől a Kuruçeşme-ig úsznak, 6,5 kilométeren keresztül, a sodrás ellen. A verseny korlátozott létszámmal, korhatárral és mentőhajókkal védett. Ne próbálja meg egyedül úszni a Boszporuszon. Ha a hidakon keresztül szeretne átmenni, kövesse az Isztambuli Maraton legfrissebb bejelentéseit.

Források:

Hozzászólások

0/1000

Írd meg az első hozzászólást