Isztambulban egy kompterminál táblájának olvasása azt jelenti, hogy tudatlanul is több nyelvet egyszerre érthetünk.

Isztambulban egy komp kikötőjének táblájának olvasása azt jelenti, hogy tudatlanul is több nyelvet "beszélünk". Üsküdar, a római korból származó páncélos őrök nevére utal, Tarabya egy olyan öböl, amelynek levegője gyógyító hatású volt a betegekre, Unkapanı az oszmán kori nagy mérlegekre utal, míg Kuzguncukban egy elfeledett dervis rejtőzik. Bár az épületek leégették és lerombolták őket, a nevek gyakran megmaradnak; ezért a városrészek nevei a város leghosszabb ideig fennmaradt dokumentumaival sorolhatók. Ebben a cikkben Isztambul ismerős városrészeinek neveinek eredetét vizsgáljuk a forrásokra támaszkodva. Egyetlen szabályt követünk: a forrás által "biztosan" állítottakat biztosan, a "mondott" vagy "hallott"akat pedig idézetként írjuk. Isztambulban szinte minden városrészhez kapcsolódik egy-egy érdekes történet. Egyesek dokumentumokkal bizonyítottak, mások pedig csak a név hangjához illesztett mesék. Az, hogy melyik melyik, megváltoztatja a látásmódunkat is, amikor sétálunk egy adott városrészben.

A városrészek nevének csoportosítása:

A városrészek neveit nagyrészt öt csoportba lehet sorolni. Az első csoport a bizánci vagy ókori nevek török nyelvhez igazodása: Üsküdar (Skutarionból), Tarabya (Therapiából), Samatya (Psamathionból). A második csoport olyan személyek nevére utal, akik az oszmán korban egy helyen letelepedtek, épületeket emeltek vagy földet birtokoltak: Kasımpaşa, Emirgan, Baltalimanı, Vaniköy és Paşabahçe. A harmadik csoport egy tevékenységet vagy foglalkozást jelöl: Tophane (ágyúöntő hely), Unkapanı (lisztmérő és -elosztó hely), Çengelköy (horgonyzó hely). A negyedik csoport egy építményre vagy tárgyra utal: Kuruçeşme (szökőkút), Kabataş (kő), Rumelihisarı (erőd). Az ötödik csoport a migráció nyomait hordozza: Aksaray, Arnavutköy és Kefeliköy a más honosok emlékét őrzik. Ezen öt csoportra a köztársaság első éveiben történt változásokat is hozzá kell adni. Bakırköy régi neve Makriköy volt, és 1925-ben kapta a mai nevét; Yeşilköy-t pedig a 1920-as évek közepéig Ayastefanosnak hívták. Tehát egy városrész mai neve nem mindig a legősibb neve. Néha egy tudatosan választott új név helyettesíti egy évszázados nevet.

Az Ázsiai oldal két régi városa:

Kadıköy helyén az ókorban Kalkedon (helyi források szerint Halkedon) nevű város állt. A Kadıkőy önkormányzatának A Kadıköy önkormányzatának közlése szerint Fatih Szultán Mehmed a hódítás után Halkedont elsőként Hızır Bey kadínak adta, és azt mondják, hogy a település neve ebből az okból vált Kadıköyre. Itt a "mondják" szó fontos. A magyarázat széles körben elfogadott, de a források nem egy konkrét dokumentumra, hanem egy történetre támaszkodnak. Üszkudar története összetettebb. Az ókori neve Khrysopolis volt, ami jelentése "arany város" a görögben. A TDV Iszlám Enciklopédiája több véleményt is sorol fel a mai név eredetével kapcsolatban. Az egyik szerint a név a Skutarionból származik, ami a római korban a bőr pajzsot viselő, "scutarii" nevű császári őrök települését jelentette. Egy másik vélemény szerint a név a perzsa "eskudar" szóból származik, ami "határ", "futár" és "futárló ló" jelentésű. A Wikipédián szereplő összefoglaló azt is hozzáteszi, hogy Villehardouin, aki a negyedik keresztharcnak adott írásos tudósítást, ezt a helyet "Escutaire"-nek írta, és hogy a Skutarion név idővel Üszkudarra változott. Ami a népszerű "régi szűk utca" magyarázatot illeti, az enciklopédia egyértelműen értelmetlennek találja.

A történelmi félszigeten maradt bizánci nevek:

A Haliç partján fekvő Balat neve a latin vagy görög "palatium" szóból származik. A TDV Iszlám Enciklopédiája azt írja, hogy a szó az arab nyelvben "síkság, köves talaj, járdát" is jelent. A Wikipédia szerint a név a görög "palation" szóra vezethető vissza, ami "palota" jelentésű, és ezt a városrész közelségével magyarázza a Haliç falainál található Blakhernai palotához. Mindkét magyarázat ugyanahhoz a gyökérhez vezet, a különbség abban van, hogy melyik jelentést hangsúlyozzák. Fener neve egy igazi fenerről származik. A bizánci időszakban ezt a területet Fanarionnak hívták, és a városrészhez egy kapun keresztül lehetett bejutni a Haliç falain. Ezt a kaput, amelyet az oszmán időszakban "Fener Kapısı"-nak (Fener kapuja) hívtak, néhány XVI. századi térképen "Porta del Faro" néven szerepelt, ami arra utal, hogy a Haliç partján egy fontos tengeri jelzőtorony volt. A TDV Iszlám Enciklopédiája azt is megjegyzi, hogy Celal Esad Arseven a Haliç jelzőtornyát a Fener Kapısı helyén található kiemelkedésre helyezte. A félsziget Marmara-tenger felé eső részén található Szamatya nevét a homokból származtatják. A Wikipédia információi szerint a városrész neve a görög " Az oszmán korban a "kapan" kifejezést a termékek nevétől függően használták, például "liszt-kapan", "olaj-kapan", és ezek a helyek a mai nagykereskedelmi piacok elődjeivé váltak. A behozott termékeket itt mérték a kadı naibinek felügyelete alatt, majd adójuk és áruk meghatározása után a kereskedők szállították őket a lakosság számára. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint a Fatih korában épített "liszt-kapan" neve még ma is egy városrész elnevezésében él. Az enciklopédia szerint a kereskedők a terményeket a termőterületekről vásárolták, majd hajókon szállították őket a városi "liszt-kapan"-ba. Ha elképzeljük a gabonával terhelt hajókat, amelyek a Haliç partjához érkeztek, könnyen érthető, hogy miért maradt a név ezen a területen. A Haliç túloldalán található a hajógyár és a topánák.

Galata Isztambul egyik legvitatottabb nevének számít. A TDV Iszlám Enciklopédia két véleményt ismertet. Az egyik szerint a név a "galaktosz" szóból származik, ami azt jelenti "tej", mivel a környéken istállók voltak. A másik szerint az olasz "calata" szóból, ami "lépcsős utat" jelent. Az enciklopédia saját állítása egyértelmű: a szó eredete nem teljesen tisztázott. A bizánci korban ezt a partszakaszt "Pera"-nak hívták, ami "ellenkező oldal" jelentésű. Ez a név ma is él, például a Pera Múzeum nevében. Kasımpaşa nevét Güzelce Kasım Paşa, II. Szulejmán egyik miniszterétől kapta. A Wikipédia információi szerint a szultán ide ide helyezte, és Kasım Paşa a megbízásának eleget téve, a megépített mecsetével, vallási iskolájával és más építményeivel fejlesztette a környéket. A Şehir Hatları (városi hajózási társaság) története is Kasım Paşa-hoz köti Kasımpaşa-t, aki II. Szulejmán idején építési munkálatokat, mecseteket és kútakat finanszírt, és emlékeztet arra, hogy a városrész hosszú ideig a tengerészek és a hajógyári munkások lakóhelye volt. Tophane neve teljesen funkcionális. A török "top" (ágyú) és a perzsa "hane" (hely) szavakból áll, és azt jelenti "ahol ágyúkat öntenek és fegyvereket tárolnak". A TDV Iszlám Enciklopédia szerint a fegyveres ostrom előtt ez a terület, amely a genovai falakon kívül terültek el, egy vadon és kertekkel borított terület volt. A hódítás után azonnal itt építették az ágyúöntő műhelyt, valamint az ágyúgyári és a laktanyák. II. Szulejmán lebontotta ezeket az építményeket, és nagyobbakat építtetett. A Dolmabahçe története: A területet I. Ahmed parancsára kezdték feltölteni, Halil Paşa javaslatára. A munkálatok II. Osman uralkodása alatt folytatódtak, és a terület a császári kertek közé került. A mai Dolmabahçe palota a területen épült, Szultán Abdulmecid uralkodása alatt. Beşiktaş az egyik olyan városrész, ahol a történetek a legváltozatosabbak. A TDV Iszlám Enciklopédia két történetet emel ki erről a tengerparti területről, amely a bizánci időszakban Iasonion, Sergion, Daphne és Diplokion néven ismert volt. Az egyik szerint Barbaros Hayreddin Paşa itt építtetett öt kőoszlopot a hajók kikötéséhez. A másik szerint a név egy olyan kőből származik, amely ember alakúra van faragva, vagy a Barbaros sírjában található régi oszlopokból. Mindkettő legenda, és nincs egyértelmű bizonyíték arra, melyik igaz. Ortaköy neve helyzetét tükrözi. A városrész, amely a Beşiktaş és a Kuruçeşme között, egy patak völgyében található, a lexikon szerint a Kanuni időszakban gyorsan fejlődött, és ekkor kapta a nevét. A Rumeli partján: Falu a falutól

Kuruçeşme neve egy forrásra utal. A Tezkireci Osman Efendi által építtetett mecset mellett található forrásból nem jött víz, ezért a falu ezt a száraz forrást jelképező névvel lett ismert. A különös dolog az, hogy a forrást Köprülüzade Fazıl Ahmed Paşa lányának építtették újra, és 1682-ben, amikor már működött, a név nem változott. Egy helynév, ha egyszer kialakult, képes fennmaradni, még akkor is, ha az, ami miatt létrejött, megszűnik. Arnavutköy nevét első lakóiról kapta. A TDV Iszlám Enciklopédia szerint a falu a Kuruçeşme után az Akıntıburnu irányába terjedt. Bebek nevét egy személynek köszönheti. A bizánci időszakban a tengerparttól a hegyekig vezető lépcsők miatt "Helai" vagy "Echele" néven ismerték. A mai név egy "Bebek" becsű, Fatih által ide kinevezett zászlóaljparancsról származik. Rumelihisarı nevét Fatih által 1452-ben épített erődítményről kapta. Korábban Hermaion néven ismerték, vagy "Pyrrhias Kyon" néven, ami "vörös kutya" jelentése, a hullámainak kutya ugatását emlékeztető hangja miatt. Egy kicsit tovább, Baltalimanı nevét Baltaoğlu Süleyman Bey, a hajókapitányról kapta, aki a Konstantinápoly ostromakor a hajókat itt vertette a Zöld-tengerbe. Emirgan neve egy Iránból érkező parancsnokhoz vezethető vissza. A 16. században a területet "Feridun Bey Kertje" néven ismerték Selim itt jelentős ünnepségeket tartott itt, és elrendelte egy város alapítását azon a helyen, ahol akkoriban csak halászkunyhók voltak. III. Selim pedig egy lefoglalt tengerparti villát a francia nagykövetségnek adta nyári rezidenciaként; később más országok nagykövetségei is létesítettek itt nyári otthonokat. Azt gondolják, hogy Kefeliköy neve a Krímben található Kefe városából érkezett költözők után kapta elnevezését; az enciklopédia ezt azonban csak "valószínű" jelzővel említi. Büyükdere neve a helyi mély öbölbe torkolatot képező pataktól származik. Régebben egy itt található áldozati hely miatt Saron-öbölnek hívták ezt a partszakaszt. Sarıyerrel kapcsolatban két magyarázat létezik, és az egyik erősebb a másiknál. A népszerű legenda szerint a város neve egy itt eltemetett Sarı Baba nevű személyről származik. A Türk Islam Ansiklopedisi azonban valószínűbbnek tartja, hogy a város neve a környéken található rézércbányák miatt adódott, mivel a talaj sárgának tűnt. A régi dokumentumokban a város neve mindig "Sarıyar" volt, és itt egy elhagyott rézbányát is találtak, ami ezt az elméletet alátámasztja. A Şehir Hatları (városi hajózási társaság) története is ezt a magyarázatot osztja.

Az Anatóliai part mentén haladva, Üsküdartól északra az első település Kuzguncuk. A városrész nevét egy Fatih korában ide költözött Kuzgun Baba nevű szent férfiról kapta. A közvetlenül mellette található Beylerbeyi régi neve az oszmán források szerint İstavroz Bahçesi volt. A mai neve a III. Murad korának egyik kormányzójáról, Mehmed Paşáról származik, aki egy palotát építtetett itt; a palotának adott "Beylerbeyi" nevet idővel az egész városrész átvette. A ma is látogatható Beylerbeyi Palota 1865-ben került felújításra, és fehér márványból épült, Sultan Abdülaziz megbízásából. Çengelköy neve a hajóhorgonyokról származik; itt "çengel çapa" nevű, speciális horogokat készítettek. A falu IV. Murad idején rendezkedett be, és az enciklopédia szerint a salátáival vált híressé. Vaniköy nevét IV. Mehmed tanára, Vani Mehmed Efendi után kapta, miután a szultán oda adta neki. Kandillivel kapcsolatban két legenda létezik. Az egyik szerint a város nevét egy itt gyújtott lámpáról ("kandil") kapta, amelyet a Göksu folyóról visszatérő szultánoknak gyújtottak fel. A másik legenda szerint IV. Murad a Revan hadjárattól visszatérve itt építtetett egy palotát, és a benne született Şehzade Mehmed tiszteletére hét éjszakán A mai nevvelésről a TDV Iszlám Enciklopédiája két verziót ismertet: az "bey" szó az "dió" jelentésű "koz" vagy a "falu" jelentésű "kos" szóval való egyesülését jelenti. A Şehir Hatları (városi hajózási társaság) története azt is megemlíti, hogy a környék nevét egyes források Beyköyként, mások Beycevizi néven ismerték. A Márvány-tenger partján változó nevek.

Bakırköy neve nem egy réz bányára utal, hanem a köztársaság idején bevezetett helynév-rendelkezésekre. A bizánci korban ez a terület egy fontos katonai és politikai központ volt, Hebdomon néven. Ez a név, amely a görögben "hetedik"-et jelenti, azért kapta, mert a település Konstantinápolistól számított hetedik római mérföld távolságban volt. A Bakırköy önkormányzatának története szerint a terület idővel Jeptimun, Makrohori és Makriköy nevet kapta; a Makrohori görögül "hosszú falu"-t jelent. 1925-ben, amikor a török olmayan helyneveket átalakították, a Makriköy helyett a mai Bakırköy nevet adták. A közvetlenül nyugatra fekvő Yeşilköy-t a 1920-as évek közepéig Ayastefanos néven ismerték. A név Szent Sztavrosz görög szóból származik, és a Wikipédia információi szerint már a 11. században felbukkant a bizánci történész, Mihail Psellos műveiben. A köztársaság első éveiben, amikor a helyneveket változtatták, a területnek Yeşilköy nevet adtak. Azt tartják, hogy ezt a nevet Halit Ziya Uşaklıgil, a korábban a környéken élő író javasolta, mert lenyűgözte a terület zöldellése. Ez egy szép történet, de ne vegyék tényként, inkább egy meséként kezeljék.

Egy nap a nevek nyomában.

A legkényelmesebb módja a városnevek megismerésének egy Boszporuszi komp fedélzetén való utazás. A Şehir Hatları története szerint a társaság 1851-től kezdve kikötőket épített a török partján Beşiktaşban, Ortaköyben, Kuruçeşmében, Arnavutköyben, Bebekben, Rumelihisárban, Baltalımaniban, Emirganban, İstinyében, Yeniköyben, Tarabyában, Büyükderében és Sarıyerben, valamint az ázsiai parton Hisarban, Kanlıcában és Beykozban. Egyes kikötők megszűntek, mások ma is utasokat szállítanak. A kikötők, ahol a komp megáll, a vonaltól és az évszaktól függ; a legfrissebb menetrendet a Şehir Hatları weboldalán találja, és a kikötői táblákat olvassa el a cikkben szereplő történetekkel együtt. Ha egy napot szán az utazásra, kombinálja a kompozást egy sétával. Az Unkapaní-tól a Halics partján haladva, Fener és Balat felé vezető úton, ez a cikk összekapcsolja a bizánci és az oszmán nevek történetét egyetlen sétán.

Fontos figyelem a népi etimológiákkal kapcsolatban:

A városrészek neveivel kapcsolatban a leggyakoribb hiba, hogy a kellemesen hangzó magyarázatot valóságosnak hisszük. Például: Üsküdar esetében a "régi, szűk" jelentés, Beşiktaş esetében Barbaros öt kője, Kandilli esetében a meggyújtott lámpák, Yeşilköy esetében egy író javaslata; ezek közül néhány igaz lehet, néhány pedig a név hangzásából származhat később. Ezért a TDV Iszlám Enciklopédiához hasonló források gyakran használják kifejezéseket, mint "mondják", "valószínű", vagy "nem tisztázott". Egy magyarázat megbízhatóságának megítéléséhez a következő három dologra érdemes figyelni:

* **A név régi írásmódja:** Ha például Sarıyer a régi dokumentumokban "Sarıyar"-ként szerepel, ez megerősíti a "sárga föld" elnevezést.
* **A magyarázat forrása:** Egy rendelet, egy alapítványi okirat vagy egy kortárs tanúbizonyság megbízhatósága nagyobb, mint egy későbbi történet.
* **A más nyelvekben található nyomok:** Villehardouin "Escutaire" írásmódja támogatja a véleményt, hogy Üsküdar a "Skutarion"-ból származik.

Ezekkel a kis tippekkel, amikor a következő buszmegálló táblát nézed, elkezdesz megfejteni a nevek mögött rejlő évszázadokat. Ez talán a legolcsóbb és legélettelibb módja Isztambul felfedezésének: minden városrész nevét úgy olvasd el, mint egy rövid üzenetet, amelyet az ott élt emberek hagytak.

Források:

Honnan származnak Isztambul városrészeinek nevei?

Fontos figyelem a népi etimológiákkal kapcsolatban:

Források:

Hozzászólások

Honnan származnak Isztambul városrészeinek nevei?

**Fontos figyelem a népi etimológiákkal kapcsolatban:**

**Források:**

Hozzászólások

Fontos figyelem a népi etimológiákkal kapcsolatban:

Források: