Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Radar Türkiye

A börzi selyem nyomán, a kókánytól a manufaktúráig.

A Bursa történelmi bazárjában sétálva elhalad egy olyan karavánszállónál, amelyet a selyemről emlegetnek, egy olyan fedett piactérnél, amelyet ékszerészek zsúfolnak, és olyan üzleteknél, amelyekben selyemsálak díszítik a kirakata. Ez a látvány nem véletlen.

Radar TürkiyeRadar Türkiye30 Eylül 2026
Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

A börzi selyem nyomán, a kókánytól a manufaktúráig.

A Bursa történelmi bazárjában sétálva elhalad egy olyan szállónál, amelyet a selyemről emlegetnek, egy olyan fedett piactéren, amelyet ékszerészek zsúfolnak, és olyan üzleteknél, amelyek ablakai selyemsálak tömegével vannak tele. Ez a látvány nem véletlen. A város ötszáz éves gazdagsága nagyrészt egy apró hernyó által szőtt kokonnak és abból nyert fonalaknak köszönhető. A TDV Iszlám Enciklopédia Bursa című szócikkében a történész Halil İnalcık egyértelműen kijelenti: a selyemkereskedelem és -ipar volt Bursa fő gazdasági motorja. Ebben a cikkben sorra vesszük a selyemhernyó útlevelét, amely a fügelevéltől a kokonig vezet, az Iránból érkező karavánokat, a Koza Han udvarában kialakított kokonpiacot, és azt, hogy hol találkozhatunk ma Bursa selymével. A fügelevél a kokonig.

A selyem egy természetes rost, amely a *Bombyx mori* nevű selyemhernyó lárvája által termelt két vékony szálból áll, és a teteje viaszréteggel van bevonva. A DergiParkben publikált egy tanulmány szerint egyetlen kokonból kinyert, összefüggő fonal akár 3000 méterig is nyúlhat. A hernyó egyetlen táplálékforrása a fügelevél; a Kereskedelem Minisztériumának 2019-es Selyemhernyó-jelentése is ezt emeli ki, mint a selyemhernyó egyetlen táplálékforrását. Ezért, ahol kokonok vannak, ott először egy fügeültetvényre van szükség. Ugyanez a jelentés részletezi a mai termelési naptárat. Törökországban a selyemhernyó évente kétszer etethető, de a hatékonyság érdekében csak tavasszal történik az etetés. A kikelő hernyőket április elején az Egei-tenger és a Földközi-tenger mentén, a többi területen pedig április végén vagy május elején szállítják a termelőknek. A hernyők körülbelül egy hónapig etetése és a tíz napig tartó kokonfonás összesen negyven napnyi munkát jelent. A tojásokat dobozokban tárolják, amelyek dobozonként körülbelül 20 000 élőszerű tojást tartalmaznak, és egy dobozból akár 40-44 kilogramm kokon is nyerhető. Bursa rendelkezik saját selyemhernyófajtákkal is. A Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium Bursa fiókintézményének 2019-es beszámolója szerint a fiókintézményhez tartozó Selyemhernyó-termelési Központban 1992-ben indított Selyemhernyó-genetikai erőforrások védelmi programja nyolc fajt tart fenn, többek között a Bursa Bey Inalick szerint 1479-ben az Iránból importált selyem értéke elérte a 150 000 velencei dukátot. A genovaiak, a velenceiek és a firenzeiek, akiknek kereskedelmi képviselői voltak Bursában, versenyeztek egymással a selyem megszerzéséért. 1501-ben Maringhi, a firenzei Medici család bursai képviselője megjegyezte, hogy egyetlen selyemkülső 70-80 dukát nyereséget hozott. Számos más adat is bizonyítja a város kereskedelmi jelentőségét. Ugyanazon forrás szerint 1487-ben a Bursába importált árukra kivetett adók éves összértéke elérte a 140 000 dukátot. Ugyancsak emlékeztet, hogy a bursai termékek a Brassó felé vezető úton jutottak el Magyarországra, majd Kelet- és Közép-Európába. Összefoglalva, Bursa a Selyemút nyugati végén található egy olyan piac volt, amely összekötötte a Keletet és a Nyugatot, a padoktól a palotáig.

A bursai selymet nemcsak vásárolták és adták, hanem a városban is termesztették. Inalick szerint 1502-ben több mint ezer szövőállvány volt található Bursában. Az enciklopédia selyemről szóló része részletesen ismerteti a város kézműves szabályozásait, amelyek a selyemtextíliákat, mint például a bársony, a selyem, a tafata és a atlasz, különböző csoportokba sorolták. Ezeket a textíliákat a használt fonalak számának, finomságának, valamint annak megfelelően különböztették meg, hogy arany- vagy ezüstfonalak voltak-e bevarázsolva. A bursai bársony és az aranyfonalakkal díszített bársony (müzehhep) a korszak legkeresettebb selyemtermékei voltak, és széles vásárlókörrel rendelkeztek Európában, Egyiptomban és Iránban. A Kulturális és Turizmus Minisztérium Kulturális Portálja azt írja, hogy a 15. és 17. század között Bursa a selyemtextíliák központjává vált, és ezek a termékek, amelyeket az oszmán udvar felügyelete alatt gyártottak, egyaránt szolgálták az udvar igényeit és díszítették az európai palotákat. A Koza Han születése.

Ez a virágzó kereskedelem egy épületet igényelt. A TDV Iszlám Enciklopédia Koza Han című szócikke szerint az építkezés 1490 márciusában kezdődött, és 1491. szeptember 1-jén megnyílt. A Han-t II. Bajazid építtette. A Kulturális Portál azt említi, hogy a cél az volt, hogy bevételt szerezzenek Isztambulban található mecseteknek és vallási iskoláknak, az építőmester Abdul-Ula Bin Pulad Sah volt, az építő pedig Suca Bin Kar A belső udvar közepén található kis építmény a han jelképe. Ez egy nyolcszög alapú, kupolás pavilon, amely egy mosdó felett helyezkedik el, és lépcsőn lehet feljutni. A Bursa Uludağ Egyetemének történésze, Prof. Dr. Hasan Basri Öcalan, akivel az Anadolu Agency 2024-ben beszélt, ezt az építményt az egyik olyan pavilonként említi, amely Törökországban megőrizte eredeti formáját és máig fennmaradt. A han-t 1671-72-ben és 1785-ben felújították, majd az 1950-es években alapos restauráláson esett át. Ahogy az Osmangazi önkormányzatának honlapján is szerepel, ez a hely évszázadokon keresztül a kókuszpiac irányításának központja volt. Bursa maga is termelte a kókuszát.

Idővel a nyersanyag is egyre inkább Bursa területéről származott. A TDV (Türk Dil Kurumu) silkkel kapcsolatos tanulmányai szerint a 15. századi feljegyzésekben nem szerepel a selyemtermelés Anatóliában, de a 17. századtól kezdve Bursa fontos selyemtermelő központtá vált. A DergiPark oldalán található tanulmány rámutat, hogy a 18. században az anatóliai selymeket magasabb minőségűnek tartották az iráni termékekhez képest, és ahogy az európai szövések iránti érdeklődés nőtt, az ország a kókusztermelés helyett a selyemtermelésre váltott. A 19. század a gépek évszázada volt. Egy enciklopédia szerint 1838-tól kezdve importáltak gőzkatalisokkal működő gépeket a kókuszból selymet nyerni. A Kereskedelmi Minisztérium jelentése szerint a selyemipar 1845-ben indult el, amikor Bursa területén egy 60 géppel rendelkező gyár épült. Ezt követően nehéz évek következtek. A Türk Tarih Kurumu (Török Történelem Intézet) Belleten című folyóiratában publikált egy cikk, amely szerint a 1860-as évektől kezdődően a selyemlepkékben megjelent betegségek a szektort szinte teljesen megállították. Ugyanazon a cikkben szerepel, hogy a Düyun-ı Umumiye İdaresi, amely a selyemadót gyűjtötte és az oszmán külföldi adósságokat kezelte, kulcsszerepet játszott a szektor újjáélesztésében.

A megoldás keresése konkrét lépésekkel kezdődött, többek között egy iskolával. A DergiPark oldalán található tanulmány szerint az első selyemtermelési iskola, a Harir Darüttalimi, 1888-ban nyílt meg Bursában, 12 diákkal. Hasonló iskolákat később Antalya, Amasya, Bejrút és Elazığ városokban is létrehoztak. A Kereskedelmi Miniszt Hahelyi selyemből készült terméket keres, kérdezheti az eladótól, hogy a termék honnan származik. A szállótól néhány lépésnyire található a Yıldırım Bayezid által a 14. század végén építtetett Bedesten (fedett piac). A Kulturális Portál az oszmán kori első bedestenként mutatja be, ahol egykor a város legértékesebb árui kerültek forgalomba és tárolásra. Ma ékszerüzletek találhatók itt. A Kulturális és Turizmus Minisztériumának világörökségi oldalán az Orhan Gazi komplexumot és a környező szállók régióját a város kereskedelmi központjának tekintik, nagyszerű szállóival, piacával és üzleteivel, amelyek a 14. századtól léteznek. A török Wikipédia listájának megfelelően a Koza Han mellett az İpek Han is a világörökségi rész része. Ha szeretné lépésről lépésre megtekinteni a szövőipari folyamatot a kókától a szövetig, akkor két további hely is érdemes. A Bursa Városának Múzeumában, a régi kézműves műhelyek rekonstruált alsó szintjén külön szekció található a selyemről, és a városi önkormányzat a múzeum egyik legnépszerűbb részének tekinti ezt a szekciót. Az önkormányzat által felújított, korábbi szövetgyárban működő Umurbey Selyem Termelési és Tervezési Központban, a Nemzeti Oktatási Minisztérium iskolán kívüli tanulási útmutatója szerint, a kókától a fonalig, majd a fonalból a szövetig vezető folyamatot, valamint a szövőgépeket vezetővel megtekinthető.

Praktikus információk:

A szállók régiója a városközpontban található, az Ulu Cami és az Orhan Gazi mecsete között, és mindezt gyalog be lehet járni. A Koza Han udvarában reggeli órákban csendesebb a légkör, ha csak üldögélni szeretne. A Városmúzeum és a selyem központ nyitva tartása, csoportlátogatások feltételei és esetleges díjak változhatnak, ezért a legfrissebb információkat a megfelelő intézmények hivatalos weboldalain érdemes ellenőrizni. Ha a kókák időszakára kíváncsi, a tavasszal, április végén vagy május elején kezdődik a táplálás a Márván tengeren, és a kókák körülbelül negyven nap múlva kerülnek összegyűjtésre. A selymet vásárláskor a legbiztosabb, ha az eladótól megkérdezi a termék összetételét és a gyártási helyét. Források:

Hozzászólások

0/1000

Írd meg az első hozzászólást