Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Radar Türkiye

A Boszporus partjait a tenger felől megtekinteni.

Mindenki, aki komppal keresztezni az isztambuli Boszporuszra, egyszerre ugyanarra a kérdésre gondol.

Radar TürkiyeRadar Türkiye24 Eylül 2026
Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

A Boszporus partjait a tenger felől megtekinteni.

A Boszporuszon közlekedő bárki egyszer biztosan felteszi magában ugyanazt a kérdést. Ezek a fából készült házak, amelyek közvetlenül a vízparton, szinte a hullámokig épültek, kinek szánták, mikor és miért épültek így? A villák a Boszporus legszívemhez közel álló arca, de mivel a legtöbbjük ma is lakóépület, belsejük megtekintése nem lehetséges. Ez a cikk arra törekszik, hogy megtanítsa, hogyan lehet egy villát kívülről megérteni. Elmondjuk, hogy egy villa melyik része milyen funkciót tölt be, honnan származnak a színei, melyek a legősibb példák, és hogyan lehet őket ma látni a kompról, a parton vagy egy múzeumban.

**Mi a "villa"?**

A szó a görög "yalos" (part, partvidék) szóból származik, és a török nyelvbe innen került. Régi szövegekben az ilyen építményekre az arab "sahil" (part) és a perzsa "hane" (ház) szavak összevonásával keletkezett "sahilhane" kifejezést is használták; ha az építmény nagyon nagy volt, akkor "sahilsaray" (parti palota) néven ismerték. Sinan Genim építész és író hangsúlyozza, hogy bár hasonló építmények megtalálhatók a Marica, a Porsuk és a Yeşilırmak folyók partján, valamint İzmirben, a "villa" kifejezés mai értelmében ez egy olyan építészeti típus, amely a Boszporusshoz kapcsolódik. A Türk Diyanet Vakfı (TDV) Iszlám Enciklopédiájának "villa" című szócikke szerint a Galata-öbölben és a Boszporus partján 16. századtól a 18. század közepéig épültek villák, és a Boszporusi villák igazi identitását a 18. században nyerték el. Az ilyen típusú építmények úttörői közé tartozik a Topkapi Palota partján található Yalı Köşkü (Villa Pavilon). Genim a Yalı Köşkü-t, amely 1592-ben épült, az első monumentális építményként említi, ahol a "villa" szó szerepel. A Lale Devri (Tulip Kor) idején, azaz III. Ahmed uralkodása alatt (1703-1730), a Boszporus partja egyre inkább a kormányzati tisztviselők, a gazdag kereskedők és a palotával kapcsolatban álló családok nyári otthonaivá vált. A "villa" szót hosszú ideig szinonímaként használták a "panzió" és a "palota" szavakkal, és általában a nyári hónapokban a családok által lakott házakat jelentette. A TDV szócikke megjegyzi, hogy ez a költözés egy rituálé, amely minden évben megismétlődött. A mai napon, a Török Wikipédia adatai szerint a Boszporus két partján körülbelül 360 A Boszporus part mentén található villák általában egy földszintből állnak, amelyen egy terasz található, amely a tenger felé néz, és ezt a teraszt fából készült konzolok tartják. A földszint szolgáltató terület; itt található egy kőburkolatú tér, amelyre kőből (máltai mészkő vagy márvány) készült padló borítja, és ahhoz kapcsolódnak a világos szobák. A felső szinten, ahová széles, lapos fából készült lépcsők vezetnek, nappalik, fogadótermek, hálószobák és néha egy könyvtár található. A villákban a teraszok kevésbé voltak elterjedtek, ehelyett nagyméretű erkélyek voltak. A vízzel való kapcsolat a villák jellegzetes eleme volt; a múlt századokban a villákhoz való egyetlen út a tenger volt, ezért a csónakkikötő elengedhetetlen volt; Genim szerint a csónakkikötők általában a harém épületének alján vagy a harém kertjében, egy kis kikötő formájában épültek. A móló végén egy tengeri fürdő, a kert egy sarkában pedig egy halraktár is helyet kaphatott. A beltérben, hogy a víz hangja ne hiányozzék, a szobákban és a teraszokon kis medencéket és szökőkutakat építettek. Genim egy másik hagyományra is felhívja a figyelmet, amely a mólókkal kapcsolatos; a tengerészeknek és halászoknak joguk volt a mólókra lépni, a halászok pedig szükség esetén itt teríthették és gyűjthették a hálójukat. Fehér, vakolat és szürke.

A villák színeiről a legpontosabb információt a Türk Tarih Kurumu (TTK) adja. A villák, még ha alacsony méretűek voltak, mégis egy kis palotára emlékeztettek, és általában fehérre vagy vakolatra festették őket. A vakolat egy természetes festék, amely a talajban található és vas-oxidot tartalmaz. A 2024-ben a Türk Ajans Şirketi (AA) által megkérdezett művészettörténész, Doç. Dr. Zeynep Emel Ekim elmondta, hogy ez a festék, a piros mellett barna és sárga árnyalatokat is tartalmaz, és védte a fát a nap, a nedvesség és az eső hatásaitól. A felvitele bonyolult. A megtisztított fára először ólomtartalmú alapozót vittek fel, majd egy lenolajjal és máznalakkal elkészített kemény pasztát, amelyet lecsiszoltak, és szükség esetén kétszer is felvitték a festéket. A festék csak a fára vihető fel, ezért a kőből és márványból készült épületeken nem található. Ma a könnyű és olcsó szintetikus piros festékek helyettesítették ezt a hagyományos festéket. Ekim a jól alkalmazott eredeti vakolat példájaként az Amcazade Hüseyin Paşa villáját, a Kandilli-ben található Kont A Yeniköyben, Tarabyában és Büyükderében külföldi állampolgárok és nagykövetségek nyári házai voltak, és a Büyükderében található néhány régi nagykövetségi palota ma is nyári lakóhelyként funkcionál. Sarıyerben pedig középosztálybeli családok éltek a vízművekben. Az ázsiai oldalon a vidéki jelleg hangsúlyosabb; a teraszok lépcsőzetesen emelkednek a lejtőn. Ennek a területnek a részletes ismerete egyrészt a bostancıbaşı (a paloták és a part menti területek gondozásáért felelős tisztviselő) naplóinak köszönhető. A párt a palotájával a Boszporuszon haladva a bostancıbaşı irányította a hajót, és tájékoztatást nyújtott a parton található palotákról, kertekről, pavilontokról és kikötőkről. Ezeket a feljegyzéseket tartalmazó, rendszeresen vezetett naplók a legfontosabb dokumentumok közé tartoznak, amelyek segítségével ma is nyomon követhető, hogy melyik palota mely időszakban, kinek volt tulajdona. A hajózásnak is megvolt a maga etikettje. A TDV (Török Isztambuli Műemlékek Társasága) szerint a miniszterek öt, az alacsonyabb rangú tisztviselők pedig négy, három vagy két evezős hajón utaztak, és egy palota előtt haladva a zászlót le kellett húzni a tisztelet jeleként. A legöregebbek közül az Amcazade Hüseyin Paşa palotája.

A Boszporuszon megmaradt legrégebbi paloták egyike az Amcazade Hüseyin Paşa palotája, amelyet a Köprülü család tagja, Amcazade Hüseyin Paşa építtetett az ázsiai oldalon, Kanlica és Anadolu Hisarı között. A TDV forrásai szerint az építés 1699-re datálódik, és az épület a Boszporuszon, talán Isztambulban is megmaradt legrégebbi faépület. A palotát a pápa alapítványokkal való kapcsolatának köszönhetően "Meşruta" palotának is nevezték. 1700. április 29-én, a Karlofça békeszerződés után az osztrák nagykövetet ünnepélyesen szállították ide a tengeren, és fogadták. A palota egykor egy hatalmas komplexum volt, amelynek húsz szobából álló harémje 80 méter hosszan húzódott a tengerparton. A 19. században az eredeti épületek leégették vagy lerombolták; ma már csak a part mentén, oszlopokra támaszkodó, egyemeletes terem maradt meg. Ez egy T-alakú terem. A közepén egy márványra burkolt térben egy szökőkút található, a három oldal pedig enyhén emelkedik, mint egy-egy portikus. A kívülről rendkívül egyszerű megjelenésű épület belseje aranyozott hímzésekkel, elefántcsont és gy A tervek egyike a legszebb példáinak a török építészetben. Egy teljesen szimmetrikus alaprajz jellemzi, amely két egymást metsző tengely mentén helyezkedik el, központi udvarral. Az udvar a tenger felé néz, és sarkainál két-két szoba található, míg a tenger és a kert felé néző oldalakon verandák helyezkednek el. A felső szinten az udvar lekerekedik, és egy alacsony, kupola borítja, ami egy nagy termet idéz. Egy kis, udvarra néző szoba, valószínűleg zenélésre használt, arra utal, hogy a terem étkezésekhez és zenés összejövetelekre szolgált. A legkülönlegesebb azonban a falakon találhatóak. A szobákban mélyedésekben részletes faragásokkal díszített képek láthatók, amelyek a Boszporusz és a Golden Horn partján található palotákat, villákat és nyári rezidenciákat ábrázolják. Az egyik kép a 1862-ben leégett Topkapı palotáját mutatja, ami azt jelenti, hogy a villa falai a már nem létező építmények dokumentumai. Az épület a mai formáját a 1949-1951 közötti restaurálás során nyerte vissza, amelyet Turgut Cansever építész és Cahide Tamer irányított. Később, 1995-1997 között egy újabb felújítás történt, amelyet Feyza Cansever vezetett. Jelenleg a Tek-Esin Alapítvány gondoskodik róla. A vörös színű homlokzat könnyen felismerhető a Çengelköy-től elhaladó kompokról. Kandilliben a Kıbrıslı villa, Kanlıcában a Hekimbaşı villa található.

Anatólia partján, a Küçüksu után, a Kandilli partján található a Kıbrıslı villa. A villát a 18. század végén építették, első tulajdonosa I. Abdulhamid egyik nagybátyja, İzzet Mehmed Paşa volt. 1840-ben Kıbrıslı Mehmed Emin Paşa vásárolta meg, és ettől a pillanattól kezdve viseli a mai nevét. A török Wikipédia szerint ez a villa rendelkezik a leghosszabb partvonallal a Boszporuszon, 64 méterrel. A legszebb része a selamlık (a férfiak számára készült rész), amelyhez egy négy oszlopos fedett folyosón keresztül lehet eljutni. Az udvar négy sarkában szobák találhatók. A kompról nézve érdemes figyelni a homlokzat díszítéseire és a hosszú, keskeny ablakok sorára. Egy kicsit északra, Kanlıca és Anadoluhisar között található a Hekimbaşı Salih Efendi villa. A villa nevét Salih Efendi-től kapta, aki az 1850-es években vásárolta meg, és Abdulmecid uralkodása alatt volt a birodalmi orvos. A TDV szerint a villa híres volt a virágos kerteiről és a citrusfáiról. A virágok és rózsák, 1995-ös tűzvészben a villa jelentős része leégett, az 1998-ban megkezdett felújítás során azonban nem a tűz előtti állapotot, hanem az 1890-es években jellemző megjelenést állították helyre. Ez a villa azt is mutatja, hogy a Dolmabahçe palotával kezdődő nyugati hatás milyen mértékben terjedt el. A TDV (Török Történelem Alapítvány) rámutat, hogy a 19. században neoklasszicista stílusban épült, díszes, kőből készült villák jellemzőek voltak, melyeket márvány felhasználásával készültek, és a klasszikus homlokzatok nyugati elemekkel változtak. A legkönnyebb módja ennek a változásnak a megértése, ha a tenger felől szemléljük a fával borított, kiugró erkélyekkel rendelkező villát, és a vele párhuzamosan elhelyezkedő, oszlopos, szimmetrikus kőből épült villát. A Mehtabiye (holdfény-kilátó), a gurub köşkü (naplemente-kilátó) és egy élet vége.

A villa nem csupán a főépületekből állt. Genim elmondja, hogy a római parton található villák egy-egy mehtabiyével, az ázsiai parton pedig egy-egy gurub köşküvel rendelkeztek. Ezek a kis, egyetlen szobából álló építményekben, ahogy a neve is sugallja, a holdfényt vagy a távoli parton lenyugvó napot lehetett megfigyelni. Gondoljunk el a Boszporusz két partjának kapcsolatára a fény terén: az nyugati irányba néző ázsiai parton a naplemente, a római parton pedig a vízre eső holdfény dominál. Ez az élet a 20. század elején érte el a végét. A TDV azt írja, hogy az első világháború vége egyben a Boszporusz menti élet végét is jelentette. A gazdasági nehézségek miatt a családok nem tudták fenntartani a villáikat; a part menti paloták és villák többsége új tulajdonosra talált, eltávolodva az eredeti céljuktól és tervezésüktől, míg egyesek leégették. A tűzvészek, a fának természetes ellensége, a Boszporusz elvesztett villáinak fő oka voltak. A Boszporusz törvény és a védelem.

A villák és azok környezetének védelmének alapvető kerete a 2960-as számú Boszporusz törvény, amelyet 1983. november 18-án fogadtak el, és 1983. november 22-én jelentettek meg a Hivatalos Közlönyben. A törvény célja a Boszporusz területének kulturális és történelmi értékeinek, valamint a természeti szépségeinek védelme és fejlesztése a közérdek figyelembevételével, valamint a népsűrűséget növelő építkezések korlátozása. A törvény a terület A Çengelköy-İstinye vonal a következő helyek között halad: Çengelköy, Arnavutköy, Bebek, Kandilli, Anadolu Hisarı, Kanlıca, Emirgan és İstinye. A vonal a két part között kanyarogva halad, és a part menti villák előtt halad el. A Bebek-Emirgan vonal, amely hétvégéken is közlekedik, az Anadolu Hisarı és Kanlıca állomásokat is érinti. A menetrendek változhatnak, ezért a legfrissebb információkat a Şehir Hatları weboldalán érdemes ellenőrizni. Ha gyalog szeretné felfedezni a területet, a Rumeli partján a Bebektől a Rumeli Hisárig és Emirganig vezető part menti út egy jó választás. Az Emirganban található Şerifler villája, a TDV szerint egyben egy "út menti" villa is, mivel az út a villa és a tenger között halad, így a homlokzatot a járdáról is láthatjuk. A Wikipédia szerint ez a villa 1780-ban épült, és a Rumeli partján található legöregebb fennmaradt villa. A TDV szerint a villa a Kulturális Minisztériumhoz tartozik. Arnavutköynél a 1980-as évek elején épült part menti út is a villák előtt halad. Az Anadolu parton a villák általában az út és a tenger között helyezkednek el, ezért gyakran csak a kerítést láthatjuk a közútról. A Kandilli, Kanlıca és Çengelköy villáit a leginkább a szemben lévő partról, különösen a Bebek és a Rumeli Hisarı partjáról érdemes megtekinteni. A villákhoz a legközelebb a Büyükderében található Sadberk Hanım Múzeumban lehet eljutni. A múzeum főépülete az 19. század végén épült Azaryan villa, amelyet 1978-1980 között Sedad Hakkı Eldem építész felügyeletével restauráltak és múzeummá alakítottak. 1980. október 14-én nyitották meg, és ez volt Törökország első magánmúzeuma. A kiállítást látogatta, figyeljen a gyűjtemény mellett a szobák méretére, a lépcsőházakra és arra, hogyan néz ki a Boszporusz a teraszról. Ha palotaméretű part menti építményeket szeretne látni, az Anadolu parton található Küçüksu Kastély és a Beylerbeyi Palota is látogatható. A látogatás időpontjait a hivatalos weboldalakon ellenőrizheti.

Praktikus tanácsok:

Hozzászólások

0/1000

Írd meg az első hozzászólást