Ugrás a fő tartalomra
Radar Türkiye
Fedezd fel az eseményeket az appban
Megnyitás
Radar Türkiye

Isztambulban, a Boszporusznál átívelő madárépítésű útvonal, madárfigyelő helyszín.

Isztambul nemcsak két kontinens találkozásának városa, hanem a madarak számára is az egyik legfontosabb tranzitútvonal a világon.

Radar TürkiyeRadar Türkiye24 Eylül 202645
Még nincs értékelés

Jelentkezz be a kedveléshez és értékeléshez

Isztambulban, a Boszporusznál átívelő madárépítésű útvonal, madárfigyelő helyszín.

Isztambul nem csupán két kontinens találkozási pontja, hanem a madarak számára is az egyik legfontosabb tranzitútvonal a világon. A városban végzett madárvadászati kutatások szerint tavasszal és ősszel körülbelül 400 ezer rétisas, 200 ezer ragadozó madár és százezrek más madarak haladnak át a város különböző pontjain. Ennek a forgalomnak nagy része a fejünk fölött zajlik, gyakran észrevétlenül. Ez a cikk arról szól, hogyan lehet ezt a forgalmat megfigyelni. Megtudhatjuk, miért választják a madarak pont az isztambuli-fokot, mely fajok mely hónapokban haladnak át, hol kell figyelni tavasszal és ősszel, hogyan végzik a madárvadászati felméréseket, milyen vendégmadarak érkeznek a vizes élőhelyekre télen, és melyek azok a madarak, amelyek Isztambul sajátja. Végül pedig praktikus tanácsokat találunk a távcső kiválasztásától kezdve a madarászati etika alapelveiig, valamint két különböző madarászati túra tervét. Miért az isztambuli-fok?

A nagyobb madarak, mint a rétisák, a ragadozók és a sólyomok, hosszú utazásaik során gyakran nem szárnyalva, hanem siklva teszik meg az utat. A nap által felmelegített talajról feltörő meleg légáramokban körökben emelkednek, majd szárnyalás nélkül siklanak a következő légáramba. Zeynel Arslangündoğdu szavaival, ez a leghatékonyabb módja annak, hogy a lehető legkevesebb energiával tegyék meg a leghosszabb utat. Mivel a légáramok a tenger felett nem alakulnak ki, a sikló madarak elkerülik a nagy víztükröket, és a szárazföldek legszűkebb pontjait választják. A körülbelül 30 kilométer hosszú isztambuli-fok a világ egyik legfontosabb ilyen szűk átjárója. Törökországban három fő átjárót említenek: az északnyugaton található isztambuli-fokot, az északkeleten az Artvin megyei Borçkát, és a délen a Hatay megyei Belen-áttörést. A Közép- és Kelet-Európából induló madarak ősszel az isztambuli-fokon haladnak át Ázsiába, tavasszal pedig ugyanezen az úton, de fordított irányban. A kisebb madarak, a tengerparti madarak és számos vízi madár szárnyalva vándorolnak, ezért közvetlenül átkelhetnek a tengereken; számukra Isztambul északi erdői, legelői és vizes élőhelyei pihenőhelyek. Kik vannak fent az égen?

A listát a rétisák nyitják. Egy a "Sandgrouse" című folyóiratban publikált tanulmány szerint a keleti fehér rétisák teljes populációja, több mint 340 ezer madár, az iszt Az Isztambuli Városi Önkormányzat (İBB) tavaszi madárfigyelése során különös figyelmet fordítottak a veszélyeztetett fajokra, mint például a kisvörös vércse, a nagyprérifene és a vörös vércse. Ugyanebben a felmérésben regisztrálták a sólymot, a kisprérifene-t, a kis vércsét, a fekete gólyát, a kígyósszárnyú sugarast, a szalakot, a szirti sas-t, a héjákot és a sólymot. A gólyák mellett a fekete gólya és a rózsaszín pelikán is a vonuló madarak közé tartozik.

A vonuló madarak tavaszi migrációja március, április és május hónapokban tetőzik, és a legjobb helyek az Isztambuli-fok európai partján található Sarıyer-fokról láthatók. Ennek oka a földrajzi adottságok: a észak felé tartó madarak útjában a Fekete-tenger akadályként jelenik meg, a északkeleti irányból fújó szél pedig a madarakat az Isztambuli-fok északnyugati szakaszán összegyűjti. Az északi erdők és természetes területek emellett lehetőséget biztosítanak a madaraknak, hogy itt pihenjenek és táplálkozzanak. A leg részletesebb felmérés 2006 tavaszán készült. A "Sandgrouse" című folyóiratban publikált, és az Isztambuli Madárfigyelő Társaság tagjainak is részvételével zajló munkában 18 március és 31 május között, 72 napon keresztül egyetlen ponton végeztek madaraszámlálást, és összesen 100 051 vonuló madarat regisztráltak. Ezek közül 51 958 fehér gólya, 16 185 sólyom, 15 232 kisprérifene és 9 085 aranyfene volt. A számlálási pont a Sarıyer és a Rumeli Feneri közötti úton, a Koç Egyetem bejáratától körülbelül 950 méterrel keletre, a tengerszint feletti 182 méter magasságban található Keskin Viraj nevű helyen volt. A helyi madárfigyelők már az 1990-es évektől kezdve ezt a pontot tartják a tavaszi migráció legjobb megfigyelési helyének. A tanulmány emellett időbeli információkat is tartalmaz a fajokról, ami segíthet a megfelelő időpont kiválasztásához.

* **Fehér gólya:** A migráció csúcsa március végén volt, március 25-én és 26-án összesen 9569 gólya repült át. A migráció a felmérés kezdete előtt elkezdődött, és júniusig folytatódott.
* **Fekete gólya:** A legintenzívebb nap március 25-e volt, amikor 207 madár repült át.
* Az Isztambuli Városi Önkormányzat Park- és Kertészeti Igazgatósága és a WWF Törökország közös "Isztambul ragadozó madarai védelmi programja" keretében évente kétszer, tavasszal és ősszel végzik a madárállományok felméréseit. A tavasszal végzett felmérés egyik része április 1. és 5. között zajlott ebben a toronyban. A felmérés során 7707 ragadozó madarat, valamint gólyákat, fekete gólyákat és fehér pelikánokat számoltak össze, összesen 21 113 vonuló madarat regisztráltak. A torony Európa egyik legjobb helyszíne a madárvonulások megfigyelésére tavasszal, ahonnan 36 különböző madárfaj megfigyelhető.

**Őszi vonulás:**

Az őszön a madarak vonulása augusztus, szeptember és október hónapokban intenzívebb, és ekkor az Anatólia partján figyelhető meg a legszélesebb körben. A források szerint az ősz folyamán a madárvonulás a leginkább a Kis- és Nagy-Camlica-hegyekről látható. Emellett a Beykoz-hátak és az utóbbi években népszerű Toygar-hegy is említendő. Különösen az 1970-es években külföldi kutatók által a Camlica-hegyen végzett madárvonulási kutatások jelentős hatással voltak erre a területre. Az ősz folyamán tapasztalható intenzívebb madárvonulás miatt ma sok madarász turista látogat el a Nagy-Camlica-hegyre. A tengerszint feletti 262 méteren található Nagy-Camlica a madarászok számára szeptember és október a legkedvezőbb időszak. Itt a leggyakrabban észlelhető fajok a sólyom, a fekete gólya, a kígyószárnyú, a fekete gólya és a kígyászó. A lista kiegészül még a kis erdei sólyommal, a szirti sasokkal, a kis sasokkal, a sólyommal és a fehér gólyával. A Nagy-Camlica parkban madárfigyelési programokat szerveznek; az Isztambuli Városi Önkormányzat és a WWF Törökország az ősz folyamán tervezett egy madárfelmérést szeptember 20. és október 10. között.

A kígyászó külön említést érdemel. Ennek a kis ragadozó madárnak a vonulása mind tavasszal, mind ősszel nagyon rövid időszakra koncentrál. 2006 tavaszán a Boszporusznál mindössze 16 kígyászót számoltak össze, míg ősszel évente több ezret regisztrálnak. Tehát, ha kígyászót szeretne látni, akkor ősszel a Nagy-Camlica a megfelelő hely.

A gólyák a ragadozó madarakkal ellentétben más útvonalon haladnak a Márvány-tenger felett. Ősszel a Silivrihez és a Nagy-Cekmece-hez érkező góly A kutatásokat a 1930-as években Steinfatt, az 1950-es években Nisbet és Smout, az 1960-as években pedig Porter és Willis végezték; az őszi madaraszámlálást először 1966-ban hajtották végre. A tavaszi számlálások a 1930-as években kezdődtek Mauve-val, és a Büyükdere, Sarıyer és Rumeli Feneri mentén lévő különböző helyeken folytatódtak. Hosszú ideig az őszi madaraszámlálások voltak a hangsúlyosak, de az utóbbi években a tavaszi kutatások is egyre fontosabbá váltak. A madarak vándorlásának megértése is hosszú folyamat volt. Arisztotelész úgy gondolta, hogy egyes madarak téli álomba merülnek, vagy más fajokká alakulnak át. A legmeggyőzőbb bizonyíték 1822-ben jelent meg, amikor Németországban egy gólya testében egy közép-afrikai eredetű nyíl hegye került elő, ami arra utalt, hogy a madár több ezer kilométert repült. 1906-ban kezdték a gólyák lábára gyűrűket tenni, így meg tudták állapítani, hogy a tél folyamán a Szahará déli részén töltik. Ma a madaraszámlálási hagyomány önkéntesek és intézmények közös munkájával folytatódik. Az Isztambuli Metropolitan Önkormányzat (İBB) Városi Ökológiai Rendszerek Igazgatóságának részét képező Vadon élő Állatok Osztálya rendszeresen szervezi a tavaszi és őszi madaraszámlálások. Ezeken a számlálások során a madarak mellett a hőmérséklet, a szél, a légnyomás és a páratartalom adatait is folyamatosan rögzítik, mivel ezek a körülmények közvetlenül befolyásolják a ragadozó madarak vándorlását.

**A nedves élőhelyek téli vendégei**

A vándorlás nem csak tavasszal és ősszel zajlik. A vízi madarak esetében a tél eleje és vége a legintenzívebb időszak. A kacsák, a lilikék, a halásszólók és a szürkemadarak száma jelentősen megnő a északról érkező vándorlók miatt. A part menti madarak egy része is a hidegebb északról érkezik Isztambul nedves élőhelyeire, ahol rövid időre pihennek és táplálkoznak. Ezeket a madarakat a város lagúnjában lehet megfigyelni.

* **Küçükçekmece-tó:** A város nyugati részén található, a tengerszinttel egy szinten lévő lagúna, amelyet a tengerparttól egy homok- és kavicsövet választ el. A tó vize enyhén sós, mivel a keleti részén található nyílásból tengeri víz áramlik be. A északi részén a Nakkaş-patak, a Sazlıdere és az Eşkinoz vizei ömlenek a tóba Ha értelmezni a madarak vándorlásának menetrendjét, ugyanazon a héten több ezer madár repülhet el, míg a következő nap a mennydörgés majdnem üres lehet. Néhány dolog ismerete növelheti az esélyeidet.

* **Évszak:** A vándormadarak számára a tavasszal március, április és május, az ősszel pedig augusztus, szeptember és október a legideálisabb időszak. Tavasszal a rétisasok és a kis erdei sasok március végén, a sólyom pedig május elején érkezik; ősszel pedig szeptember és október a legmegfelelőbb időszak a Çamlıca környékén.
* **Idő:** A vándormadarak a földről feltörő meleg légáramokra támaszkodnak, ezért ne várj intenzív átvonulást, amíg a nap fel nem melegíti a talajt. A 2006-os tavaszi felmérés során a megfigyelők napi felmérést végeztek 09:30 és 17:30 között.
* **Szél:** A források szerint a főként északkeleti irányból fújó szél a madarakat a Boszporusz északi részén gyűjti össze. 2006 tavaszán a 75 nap közül 52-n északról, 23-on pedig délről és délnyugatról fújt a szél; a szél sebessége a leggyakrabban 09:00 és 16:00 között nőtt.

Ha a vízen, közvetlenül a felszín közelében repülsz, és a madarak szárnya a vízhez közel érintkezik, miközben oldalra billenve repülnek, és a hátuk sötét, a hasuk pedig fehér, akkor valószínűleg szirti sirályokat látsz. A faj tudományos neve is a Boszporuszra utal: Giuseppe Acerbi olasz természettudós 1827-ben írta le a fajt, a Boszporuszból gyűjtött példányok alapján, és a "yelkovan" török szót vette át a tudományos nevében: *Puffinus yelkouan*. Arslangündoğdu rámutat, hogy még nem tudjuk, hogy a szirti sirályok fészkelnek-e Isztambulban. A fekete sirályok a partok és a kikötők csendes lakói. Isztambulban mind a helyi, mind a telelni érkező vándormadarak élnek; ezek a madarak rövidebb távolságokat tesznek meg, mint a valódi vándorok. A partok leggyakoribb madarai a sirályok. A Törökországban is élő sárgalábú sirályhoz hasonló nagy méretű sirályok opportunista táplálkozással élnek: élelmet keresnek a szeméttelepeken és a partokon, és időnként elrabolják a kisebb sirályok és tengeri madarak zsákmányát. Az utóbbi években a parkokban hallható éles csivitelés a zöld papagályoké. A zöld papagály - Az időjárás: Isztambulban a tavasz esősebb és borúsabb, mint az ősz, és az időjárás hirtelen változhat. Megfigyelések szerint, amikor a szél északról délre változik, a hőmérséklet akár 10 fokkal is emelkedhet. Ködös napokon a látótávolság csökken, de 2006-ban általában megfelelő volt. Távcső, útmutató és jegyzőkönyv.

  • Távcső: A 2006-os felmérés során a legtöbb megfigyelő 8-as vagy 10-es nagyítással rendelkező távcsövet használt. Kezdésnek ezek a nagyítások megfelelőek, és egy könnyű, könnyen tartható távcső ideális.
  • Távcső: Ugyanebben a felmérésben egy 20x60-as távcső állandóan rendelkezésre állt. A Çamlıca-i és Sarıyer-i tornyokban a távcső segített a távoli madarak azonosításában.
  • Fotózás: 2006-ban a fényképezőgépek különösen a sólyomok és a héják azonosításában voltak hasznosak. Ha egy madarat nem tud azonosítani, érdemes lefotózni, majd az útmutatóval összehasonlítani. Ne feledje, hogy a nagy káróharis a kisebb káróharisok között is nehezen azonosítható, még tapasztalt szemmel sem.
  • Útmutató: Az İBB Park, Kert és Zöldfelületek Igazgatóságának kiadásában megjelent Ragadozómadarak útmutatója egy helyi forrás, amely segít az isztambuli ragadozómadarak azonosításában.
  • Jegyzőkönyv: A megfigyelések rögzítése hozzájárul a tudományhoz. Az eBird, amelyet a Cornell Egyetem Ornitológiai Laboratóriuma és a National Audubon Society indított 2002-ben, és amely 2010 óta világszerte elérhető, egy adatbázis, amely önkéntesek által tett megfigyeléseket gyűjti össze. Ezek az adatok a vonulási útvonalak meghatározásában és a klímaváltozás hatásának nyomon követésében segítenek. A Trakus egy közösségi platform, ahol a törökországi megfigyelők megoszthatják fényképeiket és megfigyeléseiket, és segítséget kérhetnek a fajok azonosításában.

Megfigyelési etika:

Az İBB vadon élő állatokkal foglalkozó részlege szerint a ragadozómadarak ma számos fenyegetésnek vannak kitéve, például élőhelyvesztés, közlekedési balesetek, lősebek, mérgezés és kölyök- és tojásvadászat. A vonuló madarak már így is a határaikon vannak. A megfigyelő feladata, hogy ne növelje ezeket a terheket.

  • Ne közelítse meg a fészereket, a pihenőhelyeket és a vonuló csapatokat; a legjobb megfigyeléseket tá Ebédhez közeledve foglaljon helyet a magasabb pontokon, és figyelje az északkeleti irányt; ahogy a melegebb levegőáramlatok erősödnek, a madarak egyre nagyobb csoportokban, körkörös mozgásokban tűnnek fel. A parkban pihenő- és megfigyelőhelyek találhatóak, így a hosszabb várakozás is kellemes lehet. Ha egy másik természetkedvelővel tartózkodik, a Çamlıca városra néző oldala is örömet okoz majd. Mivel a legtöbb túzok rövid idő alatt, ősszel vonul át, ha szeretné őket látni, kövesse a madaraszkodási bejelentéseket. Tavasszal: a M2 metró után, a Sarıyer felé közlekedő buszokkal elérhető a Keskin Viraj melletti torony; a pontos vonalakat az İETT weboldalán ellenőrizheti. A torony mellett parkoló és aszfaltozott út található, a séta nehézsége alacsony. A 2006-os felmérés szerint a túzokok és a kis erdei sólyomok csúcsa március végén volt, az sólyomok pedig májusban voltak a leggyakoribbak; válassza a napját ennek megfelelően. A napot a Garipçe-ben vagy a Rumeli Feneri-ben fejezheti be; a legtöbb túzok a Garipçe és a szemközti Poyrazköy közötti útvonalon halad át. Ha az Anatólia partjának északi részét választja, a források által ősszel ajánlott megfigyelőhelyként említett Beykoz-hegységek helyett, a komppal az Anadolu Kavağı-ba utazhat, és felmászhat a Yoros-vára. A vár nem hivatalos megfigyelőpont, de a Boszporusz torkolatának magas pontjáról kiváló kilátást nyújt a vándorlás napjaiban, így jó hely a madarak megfigyelésére. Télen a útvonalat a vizes élőhelyekre irányítsa. A Büyükçekmece-tó melletti Természetvédelmi Park megfigyelőpontjai, vagy a Tuzla-i Kamil Abduş-tó alkalmas helyek a kacsák, a kócsagok és a szürkemagosok megfigyelésére egy nyugodt hétvégi séta során. Ha komppal tér vissza, a Boszporusz vizeiben keresse a szalakosokat.

Praktikus tanácsok:

Hozzászólások

0/1000

Írd meg az első hozzászólást